Régen előzött meg ekkora várakozás egy politikai beszédet, mint Bajnai Gordon volt miniszterelnök fellépését október 23-án. Döntéséért, hogy elfogadja a Milla meghívását, és szónoka lesz a Szabad sajtó útján tartandó tüntetésnek, kapott hideget, meleget. Az elmúlt héten annyian és annyiféle elvárást támasztottak megszólalása elé, hogy annak bizonyosan képtelenség megfelelni. Mindenesetre a tény, hogy színpadra áll, nem csak az ellenzéki térfélen kavarta fel az állóvizet.
Mintha a Fidesz és Orbán Viktor is nagyobb sebességre kapcsolt volna. A kormánypárti megszólalásokban a jól megszokott gyurcsányozás helyett vagy mellett egyre többször tesznek említést a Gyurcsány–Bajnai korszakról. A szándék, hogy a két volt miniszterelnök szerepét összemossák, igencsak nyilvánvaló. Széles választói összefogás megteremtője, „társszervezője” kíván lenni a csütörtökön Bajnai Gordon volt kormányfő vezetésével megalakult Haza és Haladás Egyesület. Maga Orbán Viktor az Európai Néppárt bukaresti rendezvényén tartotta fontosnak megemlíteni, hogy „a válság nem kezelhető olyan megoldásokkal, amelyeket a technokrata menedzserek kínálnak, nekünk politikai menedzsmentre és vezetésre van szükségünk”. Könnyen lehet, hogy ez már a hangolás Bajnai érkezésére, bár arról nincs információ, hogy az Orbán kirohanását a helyszínen hallgató olasz miniszterelnök, a „technokrata menedzser” Mario Monti mindehhez milyen arcot vágott.
Bajnairól tehát éppen eleget beszéltek az elmúlt napokban, ő maga ezekre a megjegyezésekre nem reagált. Gazdasági szakemberként fogalmazott meg erős kritikát a kormány politikájával szemben a hét elején, de megszólalása elején közölte: ez a beszéd, nem az a beszéd. De vajon mi lehet „abban a beszédben”, október 23-án?
Aligha kétséges, hogy Bajnai Gordon a kormánnyal szemben álló pártok és civilek együttműködését szorgalmazza majd. Erre utal, hogy a héten részvételével megalakult a Haza és Haladás Egyesület. Az egyesület – amelynek a Bajnai-kormány két volt tagja, Oszkó Péter és Balázs Péter mellett alapítója Felcsúti Péter, a bankszövetség korábbi vezetője, Szigetvári Viktor kampányszakember, egykori kabinetfőnök és Vörös T. Károly, a Népszabadság volt főszerkesztője is – nyíltan politikai célokat fogalmazott meg. Úgy fogalmaztak: „egy új politikai korszak nemzeti céljait nem jelölheti ki és nem képviselheti csupán egyetlen erő, párt vagy világnézet, hanem meggyőző többség, időtálló és széles választói összefogás szükséges”. Terveinek megvalósítása érdekében az egyesület szimpatizánsokat és támogatókat gyűjt majd országszerte, és együttműködésre törekszik a céljaival egyetértő politikai és civil szervezetekkel. Bajnai egyesülete a hírek szerint a Millával és a Szolidaritással közösen kíván a jövőben fellépni az ellenzéki erők együttműködése érdekében.
Az együttműködés és a demokratikus ellenzéki erők összefogásának szorgalmazása nem előzmények nélküli Bajnai Gordon esetében. Év elején publikált Köztársaság, kiegyezés, kilábalás című írásában úgy fogalmazott: „a (kormány)váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokratikus ellenzék valamely – parlamenti, vagy még azon kívüli, civil pártja – olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot. ... Amennyiben azonban ez senkinek nem sikerül, akkor az egyfordulós, egyéni választókerületekre épülő választójogi törvény szinte megkerülhetetlenné teszi a számottevő demokratikus ellenzék erőinek együttműködését.”
Ezt a gondolatot erősítette a Haza és Haladás Alapítvány által később közzétett átfogó elemzés a választási rendszer következményeiről. Ebből világosan kiderül: a Fidesz hatalmi érdekeire szabott választási rendszerben az Orbán-kormánnyal szemben álló erők összefogása a kormányváltás egyedül lehetséges módja. És akkor még az újabb Fidesznek kedvező csavar, a választási regisztráció nem is képezte tárgyát a mélyelemzésnek. A regisztráció várható bevezetése azonban felgyorsította az eseményeket, hiszen alig több mint fél év múlva már elkezdődik a kampány, előbb a választók regisztrálása érdekében, utána voksaik megszerzéséért.
Az összefogás ily módon egyre fontosabb téma, és nem csak az ellenzéki pártokon belül. – Az Orbán-rendszer leváltása, egy új, párbeszéden és összefogáson alapuló, demokratikus, európai rendszer létrehozása az ország és a nemzet érdeke. Ezért az 1956-os forradalom emléknapján együttműködésre, összefogásra szólítjuk fel mindazokat, akik gondolkodni és cselekedni kívánnak egy igazságosabb és szolidárisabb, demokratikus és jogállami, egy európai Magyarország létrehozásért – így szól az a nyilatkozat, amelyet tegnap tett közzé több neves magyar értelmiségi, köztük Ferge Zsuzsa, Fischer Iván, Györgyi Kálmán, Heller Ágnes, Jancsó Miklós, Konrád György, Kornai János, Kulka János, Lengyel László, Majtényi László, Parti Nagy Lajos, Radnóti Sándor, Tóth Krisztina és Závada Pál.
De hogyan állnak ehhez az összefogáshoz a pártok? Az MSZP 2010 óta mért legerősebb pozíciójában várja az október 23-i beszédet, az Ipsos adatai szerint a fővárosban meg is előzték a Fideszt. Ez kétség kívül magabiztossá teheti Mesterházy Attilát, aki nem lesz jelen a Szabad sajtó útján, de a szocialisták több vezetője igen. Mesterházy végig nyitottsággal beszélt Bajnairól és – ahogy fogalmazott – hangos és határozott igent mond az együttműködésre. Nyilván ő is tudja: a politikai realitás egyértelműen az, hogy az MSZP nélkül nem jöhet létre kormányváltásra alkalmas ellenzéki együttműködés. A kérdés csak az, tud-e az MSZP egyedül kormányt váltani. Ennek kapcsán a legutóbbi közvélemény-kutatásokból számított parlamenti mandátumbecslés figyelemre méltó. A Republikon Intézet elemzése szerint most, a választások óta mért legerősebb pozíciójában is 61 szocialista képviselő ülne szemben 116 fideszessel a 2014-ben felálló parlamentben. Igaz, a jelenlegi ellenzéki pártok közösen sem tudnának most kormányt alakítani.
A szocialisták tehát egyelőre kivárnak és nyitottságot mutatnak, közben maguk is programot alkotnak, Mesterházy a héten mutatta be a párt gazdasági elképzeléseit. Ennek lényegi eleme, vagyis az egykulcsos adó eltörlése és a progresszivitás újbóli bevezetése egyébként Bajnai gazdaságpolitikai megszólalásainak is állandó eleme.
Az LMP a képviselőre és a szimpatizánsaira bízza, elmennek-e a Milla által szervezett tüntetésre. Valószínűsíthető, hogy a párt frakciójának jelentős része ott lesz. Igaz, Schiffer András korábbi, Bajnai esetleges miniszterelnökségének támogatását kizáró nyilatkozata után a tegnapi Népszabadságban az LMP által időnként a párt lehetséges kormányfőjelöltjeként emlegetett Róna Péter is Schifferéhez hasonló gondolatokat fejtett ki. Az jól látszik, hogy az LMP vezérkarát mélységesen megosztja Bajnai szerepvállalása. Mindenesetre az esetleges összefogásra a maguk saját kis összefogásával készülnek. A Bajnai és az együttműködés ügyében egymástól igencsak távol álló nézeteket valló Schiffer András és Jávor Benedek közösen jelentette be azt a „köztársasági minimumprogramot”, amelyet az LMP és a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom közösen készített. A program az új köztársaság alapfeltételeit sorolva legfontosabb pontként az alkotmányos viszonyok visszaállítását említi, emellett a részvételi demokrácia intézményeinek megerősítését, a választások szabadságának és méltányosságának biztosítását, valamint a korrupció elleni fellépést tűzi célul.
Bajnaihoz és egy majdani összefogáshoz Gyurcsány Ferencnek és pártjának, a Demokratikus Koalíciónak a leginkább ellentmondásos a viszonya. Miközben Bajnainak nyilvánvalóan meg kell küzdenie a Gyurcsánnyal való összemosás fideszes szándékával, addig éppen Gyurcsány volt az, aki stratégiai hibának nevezte, hogy Bajnai fellép a Milla rendezvényén. Szavaiból az derült ki, hogy nem is Bajnaival, inkább a Millával van gondja. Nem véletlenül, a Milla képviselői eddig mindannyiszor elutasítottak mindenfajta közösködést Gyurcsánnyal. A DK legfőbb sérelme, hogy a millások egyenlőségjelet tettek az elmúlt nyolc év és a mögöttünk hagyott két év kormányzása közé. Ezt Gyurcsány éles hangon kifogásolja, miközben a megszólalásai alapján Bajnai sem osztja a (egyes?) millások ezen álláspontját. A DK jövője szempontjából fontosnak tűnik a párt részvétele egy esetleges együttműködésben, ám ezzel nyilvánvalóan újra kinyílik a téma, ami fideszesnek és szocialistának, millásnak és LMP-snek egyaránt kedves: Gyurcsány Ferenc maga. Mindenesetre a DK önállóan tart rendezvényt október 23-án az Egyetem téren. Igaz, annak vége után a szimpatizánsok még elérhetik Bajnai beszédét a Szabad sajtó útján.
De miért éppen Bajnai? Hozzá tud-e tenni az ellenzék együttműködéshez? A Medián a héten a HVG-ben publikálta felmérését, amely szerint egy Bajnai Gordon vezette politikai erő önállóan is megugraná a parlamenti küszöböt és adott esetben bejuthatna a parlamentbe a Szolidaritás is. Ennél fontosabb azonban, hogy azon választók körében, akik ma nem támogatnak egyetlen pártot sem, de biztosra vagy nagyon valószínűre ígérik részvételüket a választáson, Bajnainak van vonzereje. Hann Endre, a Medián igazgatója a lapunkban közölt adatokat (lásd: táblázat) elemezve elmondta: a pártvezetők saját táborukban természetesen kiemelkedő népszerűségnek örvendenek, viszont nagy különbségek vannak abban, hogy melyikük mennyire elfogadott a versenytársak szavazói körében. A jobboldali politikusok, tehát Orbán Viktor és Vona Gábor nagyon kevés „voksot” tudnak begyűjteni az ellentáborból, sőt, még egymás szavazói közül is (egyébként a Jobbik vezetője valamivel kevésbé elutasított a fideszesek körében, mint a Fidesz-elnök a jobbikosoknál). A baloldalon viszont erős a kölcsönös szimpátia: Mesterházyt és Gyurcsányt is elég szép számban kedvelik a másik hívei, sőt, az MSZP elnökét még az LMP-hívek több mint negyede is elfogadható politikusnak tartja. Az ellenzéki táborban mindegyiküknél kiegyenlítettebb Karácsony Gergely népszerűsége, akit az MSZP-sek és a DK-sok számottevő része is „szívesen látna fontos politikai szerepben”. Az LMP-szavazók viszont nála csak Bajnai Gordont kedvelik jobban, akinek az elfogadottsága az MSZP-sek és a DK-sok szemében is kiemelkedő. Az előző ciklus „válságminiszterelnöke” listavezető azok körében is, akiket aktív elkötelezetleneknek nevezünk, vagyis azokéban, akik szívesen részt vennének a következő választáson, de egyelőre nem tudják, hogy melyik pártra szavazzanak. Márpedig aligha kétséges, hogy az ő megnyerésük döntő lehet a 2014-es választás kimenetele szempontjából.
Igazi sztárszakértővel áll ki a Bajnai-csapat. Politikai szenzációként hatott a héten, hogy az úgymond „exfideszes” Urbán László csatlakozhat Bajnai Gordon gazdaságpolitikai csapatához. Bajnai olyan technokrata közgazdásszal erősít, akivel korábban nem bírt Orbán Viktor kormányfő, s aki a Csányi Sándor vezette OTP-vezérkarban éppúgy nem találta a helyét, miként a Magyar Nemzeti Bankban is viszonylag rövid ideig feszengett Járai Zsigmond beosztottjaként. Tegyük hozzá, Urbán a londoni újjáépítési és fejlesztési bank (EBRD) igazgatói posztján sem töltötte ki a mandátumát. Mielőtt azt gondolnánk, hogy csak benne lehet a hiba, figyelemre méltó, hogy az ezredforduló után öt hosszú évet egyben lehúzott New Yorkban a Citi Banknál, vagyis ott, ahol világos piaci viszonyok uralkodtak.
Urbán László amerikai egyetemet megjárt szakértő, de azért tényleg nehéz ember. Emlékezhetünk, hogy milyen legendás nyilatkozatok fűződnek a nevéhez. Ilyen volt például 1998-ban az első Orbán-kormány megalakulásakor - melynek Urbán éppen egy napig volt a pénzügyminiszter-jelöltje - tett ominózus kijelentése: más a választási ígéret és más a kormányprogram. Éppen egy évtizeddel később az OTP felsővezetőjeként, a pénzügyi válság kitörésekor pedig úgy fogalmazott egy bécsi konferencián, hogy „a bank túlélő üzemmódba kapcsol”. Akárhogy nézzük, mindkét kijelentése helytálló volt, ám az egyik Orbán Viktornál, a másik Csányi Sándornál csapta ki a biztosítékot. Az előzmények alapján aligha várhatunk tehát diplomatikus magatartást Urbán Lászlótól.
Érdekes Urbán helyzete a hazai közgazdász társadalomban. Az 53 éves szakembernek ugyanis önhibáján kívül két meghatározó, egykor tanári-tanítványi viszonyban lévő nemzedék törésvonala jutott. A nyolcvanas években a Pénzügykutató körül szerveződött csoportosuláshoz még fiatal volt, a mai negyvenes konzervatívokhoz meg kissé túlkoros. Bár ez utóbbit némileg elfedi, hogy pénzügyi karrierje csak viszonylag későn, a kilencvenes évek közepén indult. Urbán ugyanis, bár pénzügyszakos közgazdászként végzett, politológiából doktorált, s nagyjából egy évtizedig egyetemen tanított. Sőt, a Fidesz alapításánál is komoly szerepet játszó Rajk László Szakkollégiumban a mai negyvenes generáció Urbán László kurzusain ismerhette meg Bibó István tanait. Ennek a generációnak számos meghatározó tagja egykori tanáraként tekint a csak néhány évvel idősebb Urbánra. Abban az időben, amikor Orbán Viktor még igényelte a közgazdászok segítségét.
Regionális újjászületés
A 200 milliós IMF-ellenes hirdetésekkel és újabb megnyilvánulásokkal már a múlt héten megkezdte a kormány a résztvevők toborzását a keddi budapesti Békemenetre. Közben a szervezők is emelték a tétet: „a januári Békemenet megmentette Orbán Viktort, akit kormányával együtt meg akart buktatni a baloldali érzelmű Európai Unió (=útonálló), és azért fontos, hogy újra az utcára menjenek a kormány támogatói, mert az ország zsarolói miatt meghozott, de valójában a zsarolókat sújtó Matolcsy-csomagra ismét háború lesz a válasz”. Kulcsfontosságú, hogy a kormányvédők minél nagyobb tömeget mozdítsanak meg, hiszen az ellenzékiek Szabad sajtó útjai tüntetésére százezres tömeget várnak, és minden bizonnyal komoly számháború várható a „kinek van nagyobb támogatottsága” – témában. A Fidesz választókerületi irodái szervezik a buszokat, amelyekre a jegyárak a távolságtól függően 2000 és 2800 forint között mozognak.
A Széna tér–Kossuth tér útvonal végén Orbán Viktor a cél, aki az Országház előtt szónokol majd. Október 23-án ünnepi beszédet illik mondani egy kormányfőnek, ugyanakkor árulkodó Orbánnak az Egy a haza – Békemenet 2012 című könyvben megjelent interjúja. Orbán azt mondta Bayer Zsoltnak, hogy ha nincs a januári békemenet, könnyen lehet, hogy már nem ő a miniszterelnök, kormánya nem élte volna túl a támadásokat, a koordinált akciókat, amelyeket szerinte a kormány által okozott érdeksérelmek szültek. Orbán annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy „a globalizációnak vége”, és azt a regionalizáció váltja fel, Európában pedig erősödni fognak a közösségi identitások. „Szerintem nemzeti reneszánsz lesz” – jelentette ki, megjegyezve: „a kereszténység nélküli nemzeti reneszánsz Európában a harmadik birodalom meg Sztálin felé mutat. A nemzeti reneszánsz istentelen alapon borzalmas pusztítást hozhat a keresztény civilizációra” – mondta. A gazdaság helyzetéről szólva kiállt az egykulcsos adó mellett és kijelentette: legszívesebben semmilyen adót nem szedne a munkabér után, de növelné a forgalmi adókat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!