A kínos kérdéseket sem kerülgethetik - Ki mondja meg a diákoknak? Ki segít eligazodni?
Ahhoz, hogy a középiskolás fiatalok képesek legyenek eligazodni a sokszor demagóg politikai üzenetek világában, elengedhetetlen lenne, hogy az értő olvasás mellett megtanuljanak szelektálni az információk között. Annál is inkább, mert 2017-től a magyar nyelv és irodalom érettségi feladatai változnak, és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján megtalálható mintafeladatok szerint az emelt szintű vizsgára vállalkozóknak például egy reflektáló szöveget is kell majd alkotniuk.
Ez aktuális közéleti témákra is reagálhat, az egyik mintafeladatsorban például arra kérik a diákokat: fejtsék ki a véleményüket Ferenc pápa migránsokról szóló beszédéről, amelyben társadalmi szolidaritásra szólítja az embereket. Bár az értékelési útmutató felhívja a figyelmet arra, hogy az eredmény nem függhet a válaszadó és a javító tanár világnézetétől, erkölcsi állásfoglalásától vagy vallási nézeteitől, hozzáteszik: „kivéve természetesen azokat a nézeteket, amelyek a Magyarország Alaptörvényében lefektetett közös értékekkel élesen szemben állnak”.
Azt még nem tudni, hogy ez a kitétel pontosan mit jelent, és ezen kritérium hogyan jelenik majd meg az értékelésnél, és szintén bizonytalan, hogy a most tizedikes diákok hogyan tudnak majd felkészülni egy ilyen feladatra. Nincs ugyanis hely és idő a tantervben olyan órákra, ahol közéleti kérdésekkel, társadalmi problémákkal tudnának foglalkozni és vitakultúrát, érvelést tanulhatnának. Ráadásul az sem teljesen egyértelmű, hogy a pedagógusoknak hogyan kellene kezelniük a politikai kérdéseket az iskola falain belül. A köznevelési törvény iránymutatása szerint pártpolitikának az iskolában nincs helye, de az olyan, az egész társadalmat felkavaró kérdések, mint például a mintafeladatban említett menekülthelyzet nagyon is foglalkoztatják a kamaszokat.
Éppen a héten tartott kerekasztal-beszélgetést az Eötvös Károly Intézet az iskola és a politika kapcsolatáról, ahol abban egyetértettek: a politika erősebben van jelen az iskolások életében, mint korábban, abban azonban megoszlottak a vélemények, hogy a kormányzati propaganda mennyire képes az iskolán és a tanárokon keresztül befolyásolni a gyerekeket. A Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója, Porogi András például azon az állásponton volt, hogy inkább visszataszító, mint veszélyes, ha a tanár rá akar erőltetni a gyerekekre bármilyen ideológiát. Szerinte önmagában az iskolák állami kézbe vétele nem jelenti, hogy feltétlenül ideológiai fordulat történik az intézményekben, különös tekintettel arra, hogy a KLIK nem működik rendesen, alapfeladatait is alig képes ellátni. Ezzel szemben Horn György, az alapítványi Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója szerint egyértelmű politikai megrendelés van a kormányzati értékrend közvetítésére, a társadalom „terelésére”, és ez hosszú távon akár működhet is, bár az infokommunikáció korában kérdéses az eredményessége. Az azonban kétségtelen Horn szerint, hogy a menekültekkel szembeni félelemkeltés működött a fiatalok körében is, bár az iskolákból kiszivárgott botrányos ügyek – mint például a Kürt Alapítványi Gimnáziumban történt pogácsatésztába köpés – inkább csak „életkori baromságok”, mint ennek lecsapódásai.
Abban az általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérő fővárosi gimnáziumban tanító magyartanár (és osztályfőnök) is egyetért a kerekasztal-beszélgetésen megszólaltakkal, hogy a pedagógus szerepe kulcsfontosságú ezekben a kérdésekben, de szerinte az állam igenis képes hosszú távon világnézetileg alakítani az iskolában tanítottakat, ha máshogy nem is: az általa a tanárokra kényszerített tankönyveken keresztül. A politikai, közéleti kérdések kapcsán pedig úgy gondolja, a tanár csak úgy maradhat hiteles, ha nem kerüli meg a kínos kérdéseket, és azokról megpróbál hitelesen beszélni, vitatkozni a diákjaival. Ő maga például tizenegyedikes diákjainak (akik már érintettek az új érettségi követelményekben) hetente tart olyan vitaórákat, amelyeken mostanában a menekültkérdésről is beszélgetnek, meghívott vendégekkel.
Úgy gondolja, csak úgy lehet felvértezni őket a politikai propaganda ellen, ha – minden szempont felvillantásával – foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. „Álságos azon polemizálni, hogy van-e helye a politikának az iskola falain belül, amikor már egyébként is ott van. A legnagyobb hibát azzal követjük el, ha nem beszélünk a gyerekekkel arról, ami foglalkoztatja őket, nem segítünk nekik eligazodni a rengeteg információ között” – teszi hozzá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
