A karaktergyilkosságoktól sújtott Jobbikban sokan úgy érzik, fogy a népszerűség, és vélhetően igazuk van. Viszont közben a Fidesz sem erősödik – ám a demokratikus ellenzék pártjait még így is legyőzné egy választáson, kivéve Budapesten. A kialakult helyzeten legfeljebb egy jó ellenzéki miniszterelnök-jelölt fordíthatna, és egyes szocik azt pletykálják: találtak egyet.
Képtelenség jobbról előzni Orbán Viktort, így minden jobboldali erő „félbalról” tenné ezt. Vagyis úgy néz ki, hogy most mindenki a centrumba tart, legyen szó a korábban durván radikális Jobbikról vagy éppen a gödöllői polgármester, Gémesi György által támogatott Új Kezdet mozgalomról. A Fidesz éppen ezért mindent megtesz, hogy mindenkit távol tartson a jobbközéptől – úgy tűnik, sikerrel.
A Jobbik prominenseit karaktergyilkossággal próbálja kiiktatni, és nem riad vissza semmitől. A kormánysajtó például csípőből tüzelve kérdőjelezte meg Vona Gábor pártelnök identitását és a szexuális beállítottságát. A negatív kampány pedig sikeres: legalábbis a Fidesz megrendelésére készült mérések szerint mintegy 9-10 százalékra fogyott a Jobbik 11-12 százalékos népszerűsége (a radikális párt támogatóinak mintegy 16-17 százalékát elvesztette az utóbbi hónapokban). A közvéleménykutatók közül egyedül a Republikon Intézet mérte azt, hogy egyre többen kedvelik a Jobbikot: a teljes népesség 13 százaléka szereti. (Ezzel párhuzamosan a vizsgálat a Fidesz gyengülését mutatta, mondván: népszerűsége beesett 30 százalék alá a lakosság körében.)
Ám azt a Republikon sem vitatja, hogy a demokratikus ellenzék pártjai együttesen erősebbek, mint a Jobbik – még akkor is, ha az LMP és a Liberálisok formációja nem számít a közösbe.
A baloldali pártok ráadásul az országban egyetlen helyen, nevezetesen a fővárosban, még a Fidesznél is erősebbek, ha az LMP-vel együtt számolnánk, még a Fidesz–Jobbik kombót is vernék.
Nem véletlen, hogy a fenti eredmények tükrében a balpártok elkezdtek azon morfondírozni, miképp is foghatnának össze egymással. Igaz, ez legtöbbször azt jelenti: miképp semlegesíthetnék/ szoríthatnák ki egymás jelöltjeit.
Az MSZP előválasztási koncepcióval rukkolt elő (erről múlt heti számunkban olvashat részletesen), ami két dologra koncentrál: az esetleges közös listán csak a szocialisták és a Demokratikus Koalíció emberei szerepelhetnének, másrészt minden civil szervezet, kis párt stb. jelöltjére leadott „fölös szavazat” ezt a listát erősítené. Ám annak ellenére, hogy előválasztási javaslatuk hatalomtechnikai szempontból igazán remek, megeshet, hogy a szocialisták maguk hekkelik meg/írják felül ezt a koncepciót.
Ugyanis kitartóan szivárog az a hír, miszerint a kulisszák mögött már gyúrja magát az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Akiről egyelőre csak annyit tudni, hogy a közéletből jött – de nem politikus –, és a szocialisták szerint a bizonytalanokat és a politikai centrumban elhelyezkedőket is képes megszólítani. Ha a személye nem is, az viszont egészen biztos, hogy színre lépésével ad acta kerül az előválasztás.
A politikai „szokásjog” értelmében ugyanis a miniszterelnök csapatot hoz, valamint szövetségesi rendszert, következésképpen nem állhat elő olyan versenyhelyzet, amiben elvéreznek emberei.
De az ellenzék érdemi miniszterelnöki alternatívájának van néhány fontos kitétele: fel kell mutatni Orbán ellenében, képes médiatámogatást szerezni, és elhiteti a választókkal azt, hogy rendelkezik kormányzóképességgel. Ehhez a szocialistáknak már legkésőbb a jövő nyárra fel kellene mutatniuk a címerfigurát és a közös listát, különben még rajtuk ragad, hogy csak szójelöltjük van.
Már posztalkuk
Javában alkudozik egymással az MSZP és a DK – Gyurcsány Ferenc pártjának pozíciói Budapesten a legjobbak, ugyanis itt fele akkora a támogatottsága/szimpatizánsi bázisa, mint a szocialistáké. Vidéken átlagosan háromszoros a különbség: az MSZP-javára. Mindenesetre a DK most méltányosabb próbál lenni, mint 2014-ben: a fővárosban az egyéniben akkor befutó szoci képviselők most automatikusan újrázhatnának, csak a többi hely lenne osztozkodás tárgya.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
