Gémesi: Ez a tehernövelés kicsaphatja a biztosítékot a lakosságnál

– Jövőre az önkormányzatok bármit megadóztathatnak, amire a központi költségvetés nem vet ki sarcot. Biztos örül, polgármester úr.

– Nem, nem örülök. Ugyan az jó dolog, ha növekszik az önkormányzati autonómia – márpedig növekszik, ha a település pluszbevételt tud csinálni, amit fejlesztésre költhet. Ez egy prosperáló gazdaságban jól működhet – különösen, ha a központi adóteher csökken.

– Most jön a de…?

– Most. De ha a helyi és a központi adóteher egyszerre növekszik, ahogyan most, az kicsaphatja a biztosítékot a lakosságnál. Ráadásul sok-sok települést ma is kizárólag az állami támogatás tart életben, hiszen semmilyen más bevételük nincs.

– Akkor ez mégsem az autonómiáról szól.

– Nem, semmi köze hozzá, ez csak a többletbevételről. Az állam újabb és újabb feladatokat ró az önkormányzatokra, de ezekhez a központi büdzsé nem, illetve csak részben ad pénzt. Az még a jobbik eset, ha a feladatokat sikerül finanszírozni, csak közben a fejlesztésekre nem jut – például a vízelevezetés kiépítésére, út- és járdaépítésre.

– Igen ám, de a kormány azt mondja, rengeteg helyi feladatot átvállalt 2010 óta, például az oktatás és a szociális ellátás, közigazgatás államosításával, igaz, ezzel párhuzamosan lenyelte a helyi adókat. Mit mutat a mérleg?

– A 2013-as iskolaállamosítás, a járási hivatalok kialakítása, illetve az, hogy ezzel párhuzamosan a költségvetés teljesen elvitte a település lakosai által fizetett szja-t, és elkérte a gépkocsiadó 60 százalékát összességében mintegy 100 milliárddal tette szegényebbé az önkormányzatokat. Ebből a Belügyminisztérium mintegy 50-60 milliárd forintot ismert el, és ennek megfelelően pályázatokkal próbál segíteni azokon a településeken, amelyek képtelenek eleget tenni kötelezettségeiknek. De a folyamatnak nincs vége, ugyanis az állam újabb ellátásokat von magához (például a foglalkoztatáshelyettesítő támogatást), miközben további szociális feladatokat telepít az önkormányzatokhoz – ám ezekhez nem biztosít forrást. Úgyhogy a szaldó most is negatív. Valószínűleg mindenki megértené, ha a kormány azt mondaná, hogy bitang nehéz helyzetben van, ezért kényszerül ilyen nehéz döntésekre. De nem ezt mondja, hanem éjjel-nappal azt kommunikálja, hogy minden rendben. De az nincs rendben, hogy az egyik kezével ingyenes tankönyvet ad, és közben pluszfeladatokat hárít át az önkormányzatokra. Az nincs rendben, hogy lefaragja az energiaárakat, majd újabb autópályadíjat vet ki. Régen voltak érdemi egyeztetések, most az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Fórumán legfeljebb tájékoztatást kapnak a városvezetők, érdemi vita nincs. Pedig alapvető, kölcsönös érdekünk a partnerség. Sok aprónak tűnő, mégis fontos javaslattal tudnánk segíteni a költségvetés nehéz helyzetén: tudjuk például kinek nincs szüksége ingyenes tankönyvre, alanyi jogon járó támogatásokra, és így tovább.

– Akkor hiába konszolidálta az önkormányzatok adósságát a kabinet, most újabb adóságokba hajszolja őket bele?

– Az adósságrendezést alapvetően jónak ítéltem meg, fontos és szükségszerű volt, mert kivérzett az önkormányzati rendszer: tíz éven át egyre több lett a feladat és egyre csökkent támogatás. A rendezés a települések felét érintette: egy részüknek működési konszolidációra volt szüksége és meg is kapta, így költségvetése egyensúlyba került. 300 település viszont nagyobb hitelállománnyal rendelkezett, esetükben a miniszterelnöki javaslat és elvárás az volt, hogy a konszolidáció során megtakarított pénzt gazdaságfejlesztésre kell fordítani – hosszú távon így növelve a települések bevételeit, és csökkentve a kiadásait. Ám ez a cél lassan meghiúsul, mert a megtakarításokat többletfeladatok teljesítésére költik az önkormányzatok, így a konszolidáció során megspórolt összeg elolvad.

– Ha már fejlődés: mit jelent egy a fővárosi agglomerációban található településeknek a most belengetett, a bevezető részekre és az M0-sra kivetett sztrádadíj?

– Ez is érthető lenne, ha valaki tájékoztatta volna az érintett települések vezetőit. De nem konzultáltak velünk, nem készült hatástanulmány, ami felmérte volna az átterelődő forgalom nagyságát, az alsóbbrendű utak állapotát, a többletterheléssel járó környezeti és zajártalmat. Nem mérte fel senki, milyen kár éri a helyi és fővárosi vállalkozásokat, és senki nem konzultált az autós társadalommal, nevezetesen az Autóklubbal és az országos fuvarozószervezetekkel. Öt perc alatt nem lehet ilyen döntéseket hozni. Személy szerint mindig is szerettem volna a kormány partnere lenni, de így nem könnyű együttműködni.

– Az önkormányzatokat a jelek szerint a kormány az állam riválisainak tekinti, nem partnereinek. Azt a kormánypárt többé-kevésbé tényként kezeli, hogy a 2018-as választások után a budapesti kerületek megszűnnek autonóm közigazgatási egységként létezni, helyüket kvázi kormányhivatalok veszik át. Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a törekvés túlnyúljon a főváros határain, és a vidéki önkormányzatok is megszűnjenek?

– Akkor vége lenne az önkormányzatiságnak. A ’90-es rendszerváltás legnagyobb vívmánya az önkormányzati törvény volt, mert korrekt módon megosztotta a központi hatalom és a helyi vezetés között a feladatokat és a forrásokat. Az önkormányzatok tízmillió embert képviselnek – mégpedig érdemben. Mert hozzám bekopog a néni – nem minisztériumi beléptetőrendszereken verekszi át magát –, és azt mondja: polgármester úr, beázik a házam, nem tudom kiváltani a gyógyszeremet. Engem ő állít a város élére és nem a kormány, úgyhogy én az ő érdekeit képviselem. Így elmondhatnám a kormányzatnak, hogy mit gondol a többség, ha valaki ebben értő partner lenne.

– A költségvetést viszont nem érdekli a többség: 29 milliárd forinttal kap kevesebbet az önkormányzati szektor. Mihez lehet így kezdeni, hiszen a településeknek immár a saját zsebükből kell fizetni többek között a lakhatási támogatást, a szociális segélyeket és így tovább.

– Azért a feladatok egy részét is elvitte a kormány, de a szaldó negatív. A másik probléma az, hogy adóerő-képességtől függően kevesebb forrást kapnak a települések az állami feladatokra. Ez az, amiről beszéltem: a gazdaságilag erősebb településeknek azt mondták, pótolják ki a hiányzó pénzt a saját bevételükből. Ez Gödöllőnek az idén 100 millió forint többletkiadást jelentett, hiszen az állam például az óvoda- és a bölcsődepénznek csak egy részét adja oda. Miközben sok többletkiadásunk lett: többek között a tranzakciós adón is több tízmillió forintot vesztettünk.

– Az önkormányzatok elvesztik a képességüket, hogy egy picit ellentartsanak a nyomornak?

– Ez van rám bízva, úgyhogy senkit nem hagyunk éhen halni, vagy megfagyni a lakásában. Ennek fedezetét az úgynevezett nem kötelező feladatoktól vonjuk el, a sporttól, a kultúrától – nem tudunk máshova nyúlni.

– A kormányzat szerint mindenki megnyugodhat, kisebb lesz a szegénység, mert minden embernek jut majd közmunka. Jut?

– Sajnos nem jut, illetve nem elegendő jut! Nálunk mintegy 280-300 ember kap foglalkoztatáshelyettesítő támogatást, mintegy 60 ember részesül rendszeres szociális segélyben – ehhez képest 40-45 közmunkás helyet kapunk, hiszen a gazdasági mutatóink nem rosszak, „el tudjuk tartani” a rászorulókat.

– Azaz esély sincs rá, hogy mindenki közmunkát kapjon.

– Erre nincs esély. A járási hivatalokhoz kerülnek a közmunkások és a szociális segélyben részesülők, így jóval személytelenebbé válik az ügyintézés, ezért félő, hogy kiszórják az embereket, akkor is, ha eleve képtelenek a munkavégzésre. Hát mi lesz így az emberi méltósággal?

– Eddig az önkormányzat talált „kiskaput”?

– Ismerjük a szociális térképet, és ismerjük az embereket, próbálunk segíteni – már csak azért is, mert nem mindegy, hogy valaki tehet a helyzetéről, vagy sem.

– És ha tehet?

– Akkor is kell valamit csinálni. Nem lökhetjük ki megfagyni.

– Azt mondják: menjen el dolgozni!

– Hová?

– Mennyire tartja racionális veszélynek, hogy most megjelenik a családos hajléktalanság?

– Már olyan is van, hogy otthagyja a gyereket a polgármesternek.

– Parancsol?

– Jól hallotta. A gyereket leteszi a polgármester előszobájában és azt mondja, hogy csináljanak vele, amit akarnak, viszontlátásra. Nem tudja eltartani, azt mondja. Megtörtént Borsodban, Hevesben, Szabolcsban, nemegyszer.

– És mit tesz ilyenkor egy polgármester?

– Mit tehetne? Megoldja, elhelyezi a jogszabályoknak megfelelően, de az ilyen ügyek nagyon megviselik a kollégák szívét- lelkét.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!