Kicsivel tovább élnek a magyarok

 Idén tízmillió alá csökkent Magyarország népessége. Mi közben a világ számos pontján a túlnépesedés okoz problémákat, hazánk lakosainak száma drámaian zsugorodik. A Központi Statisztikai Hivatal becslései szerint 40 év múlva már csupán 8,5 millióan leszünk. A népesség csökkenése nem speciálisan magyar jelenség, hiszen az Európai Unió országaiban hasonló tendenciák figyelhetők meg. Az azonban mindenképpen figyelmeztető jel, hogy a gyermekvállalási kedv hazánkban még a nem túl magas európai átlagnál is lényegesen alacsonyabb: egy magyar nő átlagosan 1,33 gyermeket vállal, ami csaknem 2 százalékkal az uniós termékenységi mutató alatt van. Igaz, a gyermekvállalási kedv fiatalabb korban magasabb, ám a magyar nők rendszerint az általuk tervezettnél kevesebb gyermeket szülnek, döntésüket anyagi, munkaerő-piaci szempontok befolyásolják. A gyermeket vállaló családok ma életkörülményeik romlásával számolnak. A társadalom középső rétegébe tartozó egygyermekes családok számára jelenti a legnagyobb kockázatot a második gyermek vállalása. Mindez gazdasági és demográfiai feszültségekhez vezethet.

Az elöregedő társadalomban éppen a társadalom középső rétegébe sorolhatók terhei növekednek meg, hiszen folyamatosan nő az egy aktív keresőre jutó nyugdíjasok száma, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához vezethet. Egyre nagyobb teher hárul az egészségügyre is: az idősebbek gyakrabban szorulnak orvosi segítségre.  Van azonban jó hír is: 1993 óta folyamatosan nő a születéskor várható élettartam. A legfrissebb, 2009-es felmérés szerint a magyar férfiak átlagosan 70, a nők 78 évig élnek . Józan Péter professzor, az MTA Demográfiai Bizottságának elnöke Javuló halálozási viszonyok és életkilátások két évtizeddel a rendszerváltás után című előadásában fejtette ki: egy közel három évtizeden át tartó válság ért véget a kilencvenes évek elején, azóta pedig töretlen javulás tapasztalható. Magyarországon a várható élettartam a hatvanas évek második felében kezdett el drámaian csökkenni, elsősorban a férfiak körében. A nőknél ugyanez a mutató inkább stagnált, néhol kis mértékben akár nőtt is, összességében azonban romlott a helyzet. Ez a tendencia a fejlett országok közül szinte csak nálunk volt megfigyelhető, okai főként az alkoholizmus és a dohányzás elterjedtségére, illetve az egészségtelen táplálkozásra vezethetők vissza. A rendszerváltás utáni folyamat a szakértő szerint a hatékonyabb egészségügyi ellátással magyarázható.  Az egészségügyi helyzet javulása mellett megfigyelhető egy fokozatos életmódváltás is, mely szintén kedvezően befolyásolja a várható élettartamot.  Míg régebben csak idényszerűen lehetett friss gyümölcshöz jutni, ma már azok egész évben könnyen megvásárolhatóak, épp úgy, miként minőségi olívaolajat, jó minőségű sajtokat és különböző halakat is nagy választékban lehet kapni. Az újfajta táplálkozás elsősorban még mindig a magasabb társadalmi pozíciójú emberek számára érhető el, ám a tudatos étkezés fokozatosan szivárog a kevésbé tehetős rétegeinek életfelfogásába is.  Józan Péter elmondta, az elmúlt száz évben először fordult elő, hogy a nők életkilátásai kevésbé javultak, mint a férfiaké. Ennek oka egyrészt, hogy a nők mindig is jobb kilátásokkal rendelkeztek, magasabb szintről pedig nehezebb továbblépni. Emellett az emancipációnak is nagy szerepe van: egyre több nő dohányzik, ráadásul egyre korábban kezdik el, ez pedig negatívan befolyásolja várható élettartamukat, hiszen a dohányzás az egyik leggyakoribb halálok. Azonban a nők körében az alkoholizmus még mindig kevésbé elterjedt, ráadásul a túlsúly sem olyan jellemző rájuk (főleg a fiatalabbak körében, akik tudatosan figyelnek alakjukra), mint férfi társaikra.  Bár a várható élettartam folyamatosan nő (az elmúlt másfél évtizedben öt évvel) a területi eloszlások meglehetősen egyenetlenek. Magyarországon nyugatról kelet felé haladva egyre csökken a születéskor várható élettartam. A helyzet az ország északkeleti csücskében a legrosszabb. Ennek oka többek közt a nagyarányú munkanélküliség, az alacsony jövedelmek, az alacsony iskolai végzettség. Emellett az alacsonyabb státusú társadalmi réteg tagjai ritkábban járnak orvoshoz, kevésbé tartják be az orvosi utasításokat. Problémát okoz a helytelen táplálkozás is.  Bár javuló tendenciát mutat Magyarország lakosságának várható élettartama, az európai rangsorban hazánk még mindig csak a 22. helyen áll, utánunk a három baltikumi ország, Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország következik.  Szűcs László Gergely szociológust a születéskor várható élettartamot befolyásoló szociális tényezőkről kérdeztük. Szerinte a legfontosabbak: a jövedelmi szint, az iskolázottság, a település szerkezete, illetve a roma népesség aránya az adott területen. A települések szerkezetén egy település intézményi hálózatát kell érteni, vagyis azt, milyen az elrendezése, található-e ott iskola, vagy orvosi rendelő, csatornázott-e az adott hely. Mindezek mellett a romák szegregált életmódja, az orvosi ellátás hiánya is fontos tényező.  A világ számos nagyvárosához hasonlóan nálunk is megfigyelhető, hogy a városközpont körül kialakult egyfajta "körgyűrű", mivel az irodanegyedek terjeszkednek, a körülöttük álló lakóházakat nem újítják fel, arra várva, hogy a befektetők majd megveszik és átépítik azokat. Így viszont az épületek pusztulnak, penészesek, dohosak lesznek, ez pedig káros az egészségre. Az így létrejövő zónákban előfordulnak több generáció óta itt élő közösségek, amelyek már kialakították saját "kultúrájukat". Az ilyen típusú gettósodást nehéz megakadályozni, vagy visszafordítani. Manapság viszont az úgynevezett "státuszinkonzisztenseknek" - akik képzettségileg magas, de gazdaságilag alacsony szinten állnak, például a fiatal diplomásoknak - megéri ezekbe a kerületekbe költözni. - Ez a pozitívnak folyamat gátat szab a teljes pesti szegregációnak, és évek múltán a várható élettartam alakulására is hatással lehet - állítja Szűcs László Gergely. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!