Teljesen elszigetelné a világtól Észak-Koreát az amerikai vezetés, válaszul az újabb kísérleti atomrobbantásra. Ugyanakkor Washington kénytelen belátni, ellenfele nukleáris hatalom.
Hétfőn ül össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy tárgyaljon a távol-keleti sztálinista diktatúra elleni újabb szankciókról. Az Egyesült Államok azt akarja elérni, hogy vezessenek be olajembargót, tiltsák meg a textilkivitelt és az észak-koreai állampolgárok külföldi munkavállalását, továbbá befagyasztaná Kim Dzsongun külföldi vagyonát.
Ha a BT nem szavazza meg a javaslatokat – ami valószínű az oroszok és a kínaiak ellenállása miatt –, akkor Washington egyoldalú lépéseket tesz. Steven Mnuchin pénzügyminiszter közölte, már kész az elnöki rendelet, amely büntetne mindenkit, aki üzletel Észak-Koreával. Ez pedig kereskedelmi háborút jelentene a földkerekség két legnagyobb gazdasága, az USA és Kína között. Nem véletlen, hogy előzőleg Donald Trump hosszasan telefonált Hszi Csin-ping kínai elnökkel a válság megoldásáról.
A múlt heti már a hatodik kísérleti robbantás volt Észak-Koreában 2006 óta.
Hivatalos közlés szerint hidrogénbombát teszteltek, méghozzá „tökéletes sikerrel”. A földcsuszamlásokat is előidéző robbanás tényleg hatalmas volt, ereje 50–120 kilotonna TNT-nek felelt meg. Összehasonlításul: a Hirosimára ledobott amerikai atombomba 15–20 kilotonnás volt. (A hidrogénbomba történetéről lásd írásunkat a szeptember 9-én megjelent friss Vasárnapi Hírek 30. oldalán, „Atombiztos bizonytalanság” címmel.)
A phenjani vezetés eltökélten ragaszkodik a fegyvereihez. Nyugati diplomaták mondták el, hogy észak-koreai tárgyalópartnereik gyakran hivatkoztak Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi sorsára. Mindkét diktátor megegyezett az amerikaiakkal tömegpusztító fegyvereinek megsemmisítéséről – és rövid időn belül megbukott. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a rendszer fennmaradását csak az elrettentő erő biztosíthatja.
Ez nem is olyan abszurd felfogás.
A nukleáris fegyverek immár több mint hét évtizedes történetében csupán két atombombát használtak háborúban, azóta ezek a tömegpusztító fegyverek az elrettentést szolgálják. Ezen alapult a hidrogénbomba kifejlesztésében kulcsszerepet játszó Teller Ede elgondolása is: akinek elég félelmetes az arzenálja, azt nem támadják meg ellenségei.
A logika működött a hidegháború idején az USA és a Szovjetunió között, működik a szomszédos India és Pakisztán viszonyában, és Izrael is hivatalosan be nem vallott atombombájával tartja sakkban a megsemmisítésével fenyegetőző Iránt. Bármennyire őrült hatalom az észak-koreai, van benne rendszer. Mindaz, amit el akar érni (biztonsági garanciák az USA-tól, békeszerződés Dél-Koreával, gazdasági fejlődés), a diplomácia eszközeivel érhető el. Vállalható katonai megoldás nincs a sűrűn lakott félszigeten, tehát előbb-utóbb muszáj lesz tárgyalni. Ehhez viszont józanság, higgadtság és kompromisszumkészség kellene – és a jelek szerint pont ezekből van hiány nemcsak Phenjanban, hanem Washingtonban is.
6,3
erősségű földrengést okozott a múlt vasárnapi kísérleti atomrobbantás, amit Kínában is érezni lehetett.
A Féreg békét akar. Vajon segíthet-e Dennis Rodman a koreai válság megoldásában? Az ötlet bizarr, de tény, hogy az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság, az NBA egykori szupersztárja jó személyes kapcsolatokat tart fenn Trumppal és Kim Dzsongunnal is. A „Féreg” becenéven elhíresült sportoló lelkesen támogatta a milliárdos elnökké választását, sőt egy amerikai tévéshow-ban együtt lépett fel vele, és régi jó barátjának nevezte, habár szavai szerint Trump „időnként egy kicsit őrült”. Rodman 2013 óta rendszeres vendég Phenjanban is. A kosárlabdát népszerűsíti, de mint elárulta, együtt síelt, sőt még karaokézott is Kimmel. Legutóbb júniusban járt Észak-Koreában, és már akkor is találgatták, vitt-e titkos üzenetet a Fehér Házból. Az 56 éves egykori dobóhátvéd úgy fogalmazott, szeretné, ha „rendbe jönnének a dolgok”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!