Órákig tartó sorban állás a határon, hadihajó és mesterséges zátony a tengeren – Madrid és London gibraltári viszályukkal tett arról, hogy a nyári uborkaszezonban se unja el magát a nemzetköz sajtó.
Nagy-Britannia a spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti békével kapta meg stratégiai elhelyezkedésű Gibraltárt, amely az elkövetkezendő háromszáz évben állandó feszültségforrást jelentett a két ország között. A viszony a Franco-éra idején került mélypontra, amikor a spanyolok lezárták a brit „tengerentúli terület” szárazföldi határait, így a Sziklát 30 ezer lakosa csak légi vagy tengeri úton hagyhatta el. A diktatúra után, Spanyolország EU-csatlakozásakor megpróbálták rendezni a helyzetet, de mivel Madrid ragaszkodott ahhoz, hogy 50 év múlva Gibraltár kerüljön spanyol fennhatóság alá, a britek felálltak a tárgyalóasztaltól. A határt ugyan megnyitották, de csak 2006-ban sikerült egy olyan államközi szerződést kötniük Cordobában, amely rendezte a határforgalmat. Azt is csak azért, mert egy 2002-es népszavazáson a gibraltáriak 98 százaléka voksolt arra, hogy a terület továbbra is Nagy-Britanniához tartozzon.
A három évszázados viszálykodás újabb epizódjához a múlt héten érkeztünk, mikor a spanyol hatóságok jelentősen megszigorították a határellenőrzést, válaszul arra, hogy a gibraltáriak egy mesterséges zátonyt építettek. A beton szerkezettel meg akarják akadályozni a spanyol halászokat abban, hogy a gibraltári fennhatóság alatt álló tengeri vizekre tévedjenek, és „jelentős károkat okozzanak az élővilágnak”, és nem mellesleg a gibraltári halászoknak. A Gibraltárra igyekvőknek így órákig kell várakoznia, hogy átléphessenek a strandjairól és kaszinóiról híres adóparadicsomba. Sőt, Madrid annak a lehetőségét is felvetette, hogy hamarosan 50 eurós határátlépési díjat is bevezetnek. A pengeváltás következő lépése pedig az volt, hogy Nagy-Britannia bejelentette, „a haditengerészet rutinlátogatásaként” hadihajókat küldenek Gibraltárra.
A játszmának külön színt ad, hogy kis túlzással három nemzetközi szervezet szabályait sértik meg. A személyek és áruk szabad áramlását alapelvként valló EU-ban elég szokatlan az órákig tartó sorban állás a határokon. Noha Nagy-Britannia nem tagja schengeni zónának, ahol eltörölték a határellenőrzést, és a tengerentúli területekre külön szabályok vonatkoznak. Ám ha Spanyolország így folytatja, akkor ahhoz az intézkedések arányosságát és szükségességét mantraként hangoztató Európai Bizottságnak biztosan lesz néhány szava. De akár az ENSZ Nemzetközi Bírósága elé is kerülhet a perpatvar, amire már célzott David Cameron brit miniszterelnök, mivel Spanyolország megszegte a cordobai szerződésben foglaltakat. Viszont Spanyolország az ENSZ Tengerjogi Bíróságához fordulhat, mert a mesterséges zátony károsíthatja a spanyol vizek élővilágát, a beakadó háló kárt okoz halászoknak és az építményről is elképzelhető, hogy benyúlik egy kicsit a spanyol fennhatóságú vizekre. És még itt van a NATO is, amelynek történetében elég ritka, hogy egy szövetséges állam enyhe célzattal hadihajót küldjön a másik partjai közelébe.
Sőt, hogy az ügy még cifrább legyen, a spanyolok előszeretettel emlegetik a britek viszályát Argentínával a Falkland-szigeten kapcsán. Csak arról nem ejtenek szót, hogy Gibraltárral éppen szemben, egy kísértetiesen hasonló spanyol enklávé található Marokkó területén: Ceuta és Melilla.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!