Csikorogva fékez a fekete autó a félelemtől didergő éjszakában, felpattannak a kocsiajtók, kinyomulnak a kék parolik, benyomulnak a kapualjba. Csengőszó szaggatja a csendet a második emeleten, Kovács Béla lehajtott fejjel nyit ajtót. Öltözzön, pakoljon, legalább három napra, sziszegi az AVH-s. Kovács indul a szobába, a válla felett visszamormolja: Kérem, én mehetek, de hadd említsem meg, hogy a kém Kovács a negyediken lakik. És ez az ötvenes évekből származó vicc sajnos tökéletesen példázza, mennyire komoly kémügy Kovács Béláé, akit jobbikos párttársai – az Index szíves közlése nyomán – csak Kágébélának csúfoltak a háta mögött.
A kémbuktatási rutin szerint, ha egy idegen hatalom spionját lefülelik, akkor előbb – lévén, hogy zsarolhatóvá vált – megpróbálják átfordítani. Ha ez nem megy, akkor lázasan takarítani kezdenek, lekapcsolják az összekötőit, elvágják a kommunikációs csatornáit, megpróbálják visszafejteni kapcsolati hálóját. Utána pedig – fontosságától függően – vagy megalkusznak a „gazdáival”, vagy csendben kisöprik az országból. Ám bebukását semmi esetre sem verik nagydobra, gyakorlatilag a sajtóval mondatva ki az ítéletet.
A következőkön érdemes elgondolkodni ebben az ügyben.
Miért nem csendben próbálja begyűjteni Kovács Bélát a magyar ügyészség? Elképzelhető-e, hogy Moszkva – miközben Orbán orosz gazdasági függőségbe löki az országot – semmit nem tesz egy brüsszeli kéme kimentéséért? Megfordítva a kérdést: „falhoz merne-e állítani” egy valódi orosz kémet épp most a Fidesz-hatalom? Miért viszonylag kis büntetési tételű cselekményről beszél az ügyészség? Az említett 2–8 év például az államtitoksértésnél megáll, de a kémkedésnél – ami ugye magyar politikus esetében egyben hazaárulás is – semmiképp. Miért most jutott mindez a Fidesz eszébe?
A „vád” egyszerű: uniós intézmények ténykedéséről szállított Moszkvának információkat Kovács, a Jobbik EP-képviselője, aki konspirált találkozókon tartotta a kapcsolatot kenyéradóival. Amire nem árt figyelni: Kovács energetikával foglalkozik, Brüsszelben és oroszországi útjain egyaránt. Az is tény, hogy 2008-ban, 2012-ben és 2013-ban Vona Gáborral turnézott orosz földön – ahol mindenki Kovácsot kezelte partnerként. Ami nem csoda: a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult, és egy orosz feleségre is szert tett (neje a hírek szerint a KGB kémelhárításán dolgozott).
A helyzet az, hogy Kovács valóban bejárkálhatott az orosz nagykövetségre vagy találkozhatott annak embereivel. Fúrhatta az orosz Déli Áramlat kiváltására hivatott Nabucco-projektet – de ezt tette a miniszterelnök is, amikor saját maga ugrott ki az EU gázprojektjéből 2012-ben. Illetve Kovács egyengethette a Déli Áramlat útját, amikor az EU deklarálta, hogy az uniós joggal ellentétesek a gázvezeték-hálózat megépítéséről és üzemeltetéséről szóló kontraktusok.
Amennyiben a fent említett témákról szerzett pró vagy kontra információkat, akkor ugyan hozzájuthatott akár államtitoknak minősülő információkhoz, de nem tett mást vagy sokkal többet, mint egy anyagot gyűjtő újságíró. (Azt sem árt észben tartani, hogy Kovácsnak valószínűleg C típusú átvilágításon kellett átesnie, azaz ha valóban kém lett volna, akkor a magyar hatóságok súlyos hibát vétettek volna átvilágításakor.)
Azaz a jelek szerint kém lett egyfajta kampányszlogen érdekében, a ledózeroltnak vélt baloldal után most Orbán ezzel akarja helyretenni a Jobbikot. Kérdés, mennyire válik be – főként a paksi bővítésről szóló megállapodás után – az orosz kártya. Ugyanis, ha Kovács tényleg orosz lobbista volt, az ellene indított vizsgálat azt is jelzi: Moszkvának nincs többé szüksége kiskapukra, hiszen a „magyar vár” főkapuját is szélesre tárta előtte a kormányzat.
"Moszkvának nincs már többé szüksége kiskapukra"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
