Kísértik a tragédiák a mentősöket

A napokban kelt szárnyra egy olyan hír, hogy egy leszakadt karú kisfiúhoz riasztott mentős rosszul lett, emiatt nem tudta a kritikus állapotban lévő gyereket menteni. Az Országos Mentőszolgálatnál belső vizsgálatot indítottak, amely a szolgálat szerint nem támasztotta alá a híreket, de hogy mi is történt, arról csak annyit közöltek: nem az és nem úgy, ahogy a hírekben szerepelt. Akárhogy is, hasonló történetekre már volt jó pár példa, legtöbbször azonban a rohamkocsiban utazók azonnal segítenek a sokkot kapott mentősnek. Pedig a mentésben részvevők ma nincsenek felkészítve sem a lelki, sem a fizikai traumákra, hacsak nem építik ki saját „túlélési stratégiáikat”. A legfőbb gondot nem is a vér, vagy a néha egészen hátborzongató látvány okozza, sokkal inkább az érzelmi sokk: hogy képtelenek érzelmileg kívülállónak maradni egy-egy tragikus esetben.

Egy „veterán” mentőst évtizedek után is kísértette például az a kép, amikor egy panellakásban tűz ütött ki és két kicsi lány a folyosó vasrácsa mögé szorult. Hiába próbálták szétvágni az ajtót, ő végig csak a kezüket fogta, de semmi mást nem tehetett. Meghaltak, a mentős pedig soha nem tudta feldolgozni a tragédiát. A kulcsi mészárlás után már pszichiáter dolgozott azokkal a mentésben résztvevőkkel, akik a tragédia helyszínén látták el az életben maradtakat. A héttagú családban a legkisebb fiú egy bozótvágó késsel tört a többiek életére, nagyapját, nagymamáját, apját és bátyját megölte, anyját, nővérét és annak barátját életveszélyesen megsebesítette. A helyszínen három mentőautó személyzete is dolgozott, miközben nem lehetett tudni, hol van és ki az elkövető. Egyszerre kellett feldolgozniuk a mészárlás látványát és a rettegést, hogy ők maguk is veszélyben lehetnek. De súlyos traumát okozott az is a kollégáknak, amikor Nyírbátornál egy kritikus állapotú beteget szállító esetkocsi szenvedett balesetet, hozzájuk is többször kimentem, hogy segítsek feldolgozni a történteket – emlékszik két esetre dr. Csucsai Borbála, az OMSZ most szerveződő pszichiátriai csapatának vezetője. A gyerektragédiák, illetve a kollégákkal történő balesetek viselik meg legjobban a mentőket. – A legnehezebb, amikor személyes érintettsége miatt képtelen kikapcsolni az érzelmeit a mentő. Amikor például olyan korú gyermek tragédiájának a szemtanúja, amekkora a sajátja, óhatatlan, hogy azonnal ne élje át úgy, mintha ő lenne a szülő. Ugyanez igaz, ha kollégával történik baj, ez legalább akkora traumát, sok esetben egyedül feldolgozhatatlan lelki terhet okoz – mondja a pszichológus. Az érzelmi kívülmaradás nagyon nehéz, megértetni azt, hogy nem lehet „együtthalni” egy haldoklóval, „együtt fulladni” az utolsó perceit élő szívbeteggel. Hogy ne lépjen be a „megmentőkomplexus”, amikor magára veszi a kivonuló azt az attitűdöt, hogy az ő felelőssége lett volna az illető megmentése, az ő kezében volt az élete. Ez egyébként a kiégés legfőbb oka is. – Ezt kell megtanulni, ha tapasztalatból nem megy, külső segítséggel, hogy ki tudja kapcsolni úgy az érzelmeket, hogy közben mégis empatikus maradjon – folytatja a szakember. Az Országos Mentőszolgálatnál már él a bármikor hívható lelki krízisvonaluk, hamarosan pedig országszerte elindul a munkatársak, illetve a frissen jelentkezők pszichológiai szűrése.

A másik komoly nehézség az agresszió és a félelem, amit sokszor át kell élniük a mentősöknek. Amikor tömegverekedéshez mennek, vagy éppen őket éri támadás, az esetek többségében nincsenek felkészítve a helyzet kezelésére. Nem tudja, hogy meneküljön-e, miközben életet kellene menteni, vagy próbáljon valahogy szembenézni az agresszorokkal. Csucsai Borbála szerint a mentésnek pszichésen alkalmas munkatársakra van szüksége, a kollégáknak pedig arra, hogy merhessenek segítséget kérni és kapjanak is. A „mentőöv” pedig azért is sürgető, mert a becslések szerint a kollégák 30-40 százaléka biztos segítségre szorulna, így megelőzhető lenne az átlagosan 15-20, helyenként 30 százalékos lemorzsolódás. Sokan a stressz okozta alkoholproblémák, illetve a káros szenvedélyek és a munkakörülmények miatt kialakult szív- és érrendszeri, máj-, illetve lelki problémák miatt kérik felmentésüket.

A mentésben résztvevők jelenlegi egészségi állapotáról ugyan átfogó vizsgálat nincs, az egyik legnagyobb, igaz négy éve készült felmérésből azonban kiderül: a mentődolgozók túlhajszoltsága a stresszből ered, de a mentális egészségi állapot következményei mellett körükben sok a dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás. Betlehem József, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának tanszékvezetője 364 mentődolgozó körében indított vizsgálatot, ennek alapján állítja: a mentődolgozók fokozottan vannak kitéve egészségi problémák megjelenésének. Szinte minden, a körükben végzett vizsgálat bizonyítja, hogy munkájuk rendkívül stresszes, érzelmileg megterhelő. A pszichés nyomás miatt gyakran alakul ki náluk poszttraumatikus stressz-szindróma. A felmérés során a megkérdezettek többsége gyengének, illetve kielégítőnek ítélte meg edzettségi állapotát, 41,5 százaléka dohányzik, 78,3 százaléka alkalmanként, 3,8 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt. A kérdőívet kitöltők 75,8 százaléka érezte túlhajszoltnak, 22,8 százaléka nagyon zaklatottnak az életét, 67,6 százalékuk egészségi állapota valamilyen szinten, 4,1 százalékuké pedig gyakran akadályozza a mindennapi tevékenysége ellátásában.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!