Kinek mekkora? Mármint az intelligenciája. Intelligenciaszintünk felnőttkorban már alig változtatható. Pedig az IQ szexi.
- Értelmi képességeink csak életünk első két évtizedében fejleszthetőek.
- Párválasztásunkat is befolyásolhatja az intelligencia mértéke.
- A legújabb, magyar fejlesztésű IQ-teszt pontosabb és gyorsabb eredményt hoz.
Az intelligencia szexi – legalábbis most úgy tűnik, hogy van rá ilyen típusú igény is. Épp ezért jött létre az első olyan társkereső oldal, amelyben nem külső adottságok vagy éppen humor, hanem IQ alapján válogathatnak egymás közt a keresgélők. A társkeresők közt ugyanis egyre többen tartják fontosnak, hogy leendő partnerük minimum olyan okos legyen, mint ők maguk, vagy akár még annál is okosabb. Ráadásul sokan úgy vélik, az intelligencia képes pótolni más hiányosságokat is. Tehát nem csak szexi, de bizonyos (üdvös) szempontból még vakká is tesz… És még mielőtt kételkedni kezdenénk, jobb, ha tudjuk: már neve is van az ilyenfajta gerjedelemnek. A sapioszexualitás egész pontosan azokat érinti, akik a másik intellektusára indulnak be.
Pedig az elmúlt egy évszázadban sok minden mást is próbáltak indokolni, magyarázni az intelligenciával – vagy éppen annak hiányával.
Maga az intelligencia az egyes ember értelmességi szintjét jelöli egy előre meghatározott alaptudáshoz viszonyítva.
Az IQ-skála mérési tartományának a 70 és 135 közti tartomány tekinthető, az emberiség 68 százaléka a 85 és a 115 közötti intervallumba esik. Hogy mi befolyásolja az egyének intelligenciáját, azt a mai napig nem tudjuk pontosan meghatározni. Részben öröklött tulajdonságról van szó, amelyet viszont nagyban befolyásol a környezet is, így rengeteg tényezővel kell számolni. Kezdetben a gyermekek számára készültek tesztek, hogy megállapítsák, elég érettek-e már az iskolához. Az első kérdéssorokat Alfred Binet állította össze, miután 1899-től a francia közoktatásban minden gyermeknek részesülnie kellett valamilyen fokú képzésben, ám hamar kiderült, hogy a gyengébben teljesítőkkel máshogy kell foglalkozni. Akkor azonban még a felnőttek képességeinek mérésére nem volt alkalmas a módszer, ezt csak később sikerült megvalósítani.
Próbáltak már vele különbségeket megfogalmazni nők és férfiak között – ez azonban nem kifejezetten sült el jól, mert az alapvetés az volt, hogy a nők átlagosan alacsonyabb intelligenciával bírnak, mint a másik nem képviselői, ez az elmélet azonban hamar megdőlt. Igaz, különbség azért van: míg a férfiak inkább a vizuális-téri és a matematikai, addig a nők a verbális teszteken teljesítenek jobban.
Kinek mekkora?
És ha már a gyengébbik nem szóba került: egy amerikai kutatás úgy találta, hogy jobban töltik ki az intelligenciateszteket azok a nők, akiknek a csípője és a dereka közti bőség nagyobb, mint a teltebb vagy éppen soványabb társaiknak. Sőt az ilyen alkatú nők gyermekei is jobban teljesítenek. Magyarázat is van: a csípőn lerakódó zsírpárnák ómega 3 zsírsavakkal telítettek, ami kifejezetten jót tesz az agy működésének. Érdekes hiányossága a kutatásnak, hogy az ómega 3 nem csak a nők csípőjét kerekíti, de a férfiakét is, róluk mégsem készült olyan kutatás, ami a háj és az agykapacitás közti kapcsolatot vizsgálta volna…
Komolyabb vizekre evezve: vizsgálták egyébként azt is, hogy az egyes rasszok, etnikumok közt van-e intelligenciabeli különbség. A 20. század elején Amerikában épp a magyar, olasz és zsidó származású bevándorlók viszonylag alacsony IQ-ja kapcsán alakult ki ez ügyben vita, ugyanis a partraszállásukkor elvégeztetett tesztek alapján az jött ki, hogy többségük gyengeelméjű. Ezután azonban hamar kiderült, hogy az eltéréseket inkább az egyes kultúrák közti különbségek (neveltetés, egészségügy stb.) okozzák, s szó sincs gyengeelméjűségről.
Azóta is folyik a vita: létezhet-e egyáltalán kultúrafüggetlen IQ-teszt?
Vannak iyenek, bár szintén felvetnek problémákat. Mivel nem használnak nyelvet, ezért például ábrák alapján kell kitalálni azt is, hogy mi a feladat, és azt is, hogy mi lehet a megoldás. Az ilyen tesztek (például a Raven-mátrixok) azonban szintén valamelyest torz eredményeket mutatnak: azok, akik nem jártak iskolába, gyengébben teljesítenek kitöltésükkor, mint amilyen intelligenciával a valós életben bírnak. Az autisták viszont jobb eredményeket érnek el kitöltésükkor, mint amilyet saját kultúrájuk számára készített tesztek mérnek.
Az biztos, hogy az intelligencia összetett képesség, amelynek egyes részei is mérhetőek. Így a többféle általános teszt mellett külön rákérdezhetünk többek közt a nyelvi, a mozgási, zenei vagy éppen metakognitív intelligenciánkra is, manapság pedig egyre tágul a fogalom, mert bár tudományosan nem mindegyik megalapozott, mégis beszélünk már érzelmi, pénzügyi, sőt vezetői intelligenciáról is, sőt a szexuálisról.
És itt bezárul a kör: az intelligencia szexi.
Logikus önbizalom
Hogy az intelligencia mennyire cool manapság, mi sem mutatja jobban, minthogy a Mensa HungarIQa új fejlesztésű, adaptív tesztjeivel a tavaly év végi Nagy Diák IQ-teszten már több mint 16 ezren birkóztak online felületen.
A Diákhitel Központ és a DUE Médiahálózat közös, immár második alkalommal rendezett, országos versenyén három etapban mérhették össze pillanatnyi mentális képességeiket a jelentkezők. A 2. fordulóba már csak a 17–24 éves középiskolások és felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók léphettek tovább, de közülük is csak a 125 pontot elérők. A 3., nyilvános, show-val tarkított, a gyorsaságot is értékelő összecsapáson pedig a 135 feletti IQ-val bírók bizonyíthatták rátermettségüket. Míg 2013-ban egy építészmérnök fiú és egy orvostanhallgató lány vehette át a fődíjat, addig decemberben a pápai Erdős Szilvia és a szentendrei Dankovics Attila – előbbi a BME mérnök-informatikus, utóbbi az ELTE elméleti matematikus és informatikus hallgatója – érdemelte ki a legintelligensebb diák címet. Mindkettőjüket a versenyek iránti szenvedély mozgatta elsődlegesen, Szilvia ráadásul az egy évvel korábbi teszten döntős volt, és bár a 2. helyezéssel egyáltalán nem volt elégedetlen, a logikai feladványok most is vonzották. „De az önbizalmamra is nagyon ráfért” – mondta lapunknak. A felkészülésre különösebb gondot nem fordítottak, ahogy Attila fogalmazott: „attól nem lesz valaki intelligensebb, esetleg csak a teszt fog neki jobban sikerülni, és ezzel eltorzítja az eredményt”. Ám szürkeállományukat már korábban sem hagyták parlagon. Attila sakkban, matematikában és programozásban jeleskedett, nemzetközi versenyeken ért el kimagasló eredményeket. A már óvodában osztó-szorzó „reálos” Szilvia különórákon, szakkörökben, speciális osztályban „trenírozta” magát az országos matematika- és fizika-erőpróbákra. Mindketten megerősítették, hogy a teszt nem a tárgyi tudást, hanem a (kreatív) logikát méri; ahogy azt is, hogy a szülői, tanári támogatás men?- nyire fontos volt képességeik fejlesztésében. Azt mindketten furcsállották, hogy nemek szerinti a díjazás, semmilyen különbséget nem véltek fölfedezni a férfi vagy női intelligenciában.
-------------------------------
MEGKÉRDEZTÜK…
…Dr. Kovács Kristófot,
a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusát, az adaptív IQ-teszt egyik alkotóját
– Hogyan épül fel az adaptív IQ-teszt?
– Egy adaptív IQ-teszt során nem egy kész feladatsort oldunk meg. Mindenki egy átlagos nehézségű feladattal kezd, majd az alapján kapja a következő feladatot, hogy a válasz helyes vagy helytelen, és ez így megy egészen a teszt végéig. Ez azt is jelenti, hogy az adaptív tesztben sokkal több feladat van, mint egy hagyományosban, ám nem mindenki old meg minden feladatot, hanem a számítógép válogat. Vagyis lényegében mindenki, aki kitölti, egy saját, „személyre szabott” tesztet old meg. Ez úgy lehetséges, hogy ismerjük az egyes feladatok nehézségét, vagyis azt, hogy egy adott kérdésre különböző IQ-jú emberek milyen valószínűséggel képesek helyesen válaszolni. Ez alapján visszafelé is tudunk számolni: abból, hogy valaki mely feladatokra adott helyes választ és melyeken hibázott, meg lehet becsülni, hogy mennyi lehet az IQ-ja. Több feladat esetén ez a becslés már meglehetősen pontos.
– Más tesztekhez képest pontosabban lehet így mérni az intelligenciát?
– Pontosabban és gyorsabban, hiszen mindenki a saját képességszintjének megfelelő feladatokat old meg. Ez nagyon hasznos, mert ha valakinek mondjuk 130 az IQ-ja, akkor nem sok információt nyerünk azzal, ha mondjuk nem kettő, hanem nyolc olyan feladatot old meg, amelyeket az átlagosnál magasabb képességekkel már szinte mindenki megold. Hasonlóképp: felesleges egy 90-es IQ-jú embernek olyan feladatokat adni, amelyek arra szolgálnak, hogy meg tudjuk különböztetni a 120-as és 130-as IQ-júakat, 100-as IQ alatt viszont gyakorlatilag senki sem képes helyesen válaszolni rájuk. Általában a számítógépes adaptív tesztelés éppen akkor ér véget, amikor az IQ-szint becslése elér egy előre meghatározott pontosságot. De már önmagában az is nagy különbség, hogy az egyes IQ-eredmények pontossága egyáltalán megbecsülhető. A klasszikus tesztek esetében az egész tesztnek van egyfajta pontossága, nem az egyes eredményeknek. Ott ugyanis nem az egyes feladatokra adott válaszokból becsüljük meg a képességet, hanem az összpontszámról mondjuk meg, hogy a népesség hány százaléka képes legalább ilyen jó eredményt elérni, és ebből számoljuk ki az IQ-t. Az adaptív tesztben viszont minden egyes feladat önmagában egy kis teszt.
– Van minőségbeli különbség a korábbi és a mostani feladatsorok között?
– A papíralapú tesztek esetében legfeljebb az intelligenciáról alkotott elképzeléseink alapján változik a tartalom, más minőségi változás nincs. A számítógépes adaptív tesztek viszont teljesen másképp működnek. Itt néhány feladat után mindenki eljut oda, hogy csak a saját becsült képességszintjének megfelelő feladatot kap. Emiatt sokkal kevesebb feladatból megoldható a tesztelés, nehezebb csalni, mivel nem létezik megoldókulcs, és elkerülhető, hogy a kitöltőknek a számukra túl könnyű, és ezért unalmas vagy bosszantóan nehéz feladatokat kelljen megoldaniuk. Az adaptív tesztek születése egyrészt a tesztelés matematikai alapjainak fejlődéséhez, másrészt a számítógépekhez köthető. Egy nyomtatott tesztfüzettel, válaszlappal és ceruzával ezt természetesen nem lehet megcsinálni.
D.-H. N.
Lövésem sincs róla. Egyébként is csak a lúzerek dicsekszenek az IQ hányadosukkal
– nyilatkozta Stephen Hawking, a világhírű fizikus, amikor megkérdezték, mennyi az annyi.
Kerülik a kockázatokat, ugyanakkor nagyon nyitottak
Tudományosan meg nem erősített hipotézisek szerint a magas IQ-val rendelkező személyek nemcsak alkohol- és drogfogyasztásra hajlamosabbak – az újdonságok felé való nyitottságuk miatt –, de szexuális életükre is kihat az intelligenciájuk: jóval később fedezik föl a párkapcsolat intimitását. Ezt a különlegesen okos emberek tesztoszteronhiányával, kockázatkerülésével és a ritkás társasági életükkel magyarázzák.
Agyban dől el?
A férfiak átlag agytömege 1375 gramm, míg a nőké ennél 150 grammal kevesebb, ugyanakkor az agy nagysága és az intelligencia között nincs közvetlen összefüggés, a testsúly és -méret agytömeghez viszonyított aránya a meghatározó (lásd pl. dinoszauruszok vs. emlősök). Lord Byron agya 2200 grammot nyomott, míg Anatole France-é 1100 grammos volt, de egyikről sem állíthatjuk, hogy buta lett volna. Az agyi aktivitást leginkább a neuronkapcsolatokkal (szinopszisokkal) lehet jellemezni, az emberi szinopszisok számát úgy kapjuk meg, ha a 2-t tízbilliószor megszorozzuk önmagával – ez jóval több, mint a világegyetemben létező elemi részecskék száma.
Intelligenciaszintünk 17-20 éves korunkig fejleszthető, felnőttkorunkban gyakorlatilag már alig változtatható. Onnantól a szellemi frissesség megőrzése a cél!
JÓ TUDNI!
A Mensa – a magas intelligenciával rendelkező emberek nemzetközi klubja – kezdetben egy olyan zárt csoport kívánt lenni, melyben csak a kiválasztott (és természetesen magas intelligenciával bíró) személyek kapnak helyet. Egy angol egyetemista alapította 1946-ban, és az eredeti elképzelés szerint mindössze 600 fős társaság lett volna, amely a szabadkőműves páholy mintájára tevékenykedett volna. Tagjai kezdetben sárga fejű gombostűt tűztek a hajtókájukra, hogy felismerjék egymást.
5% – a világ lakosságából ennyien rendelkeznek 125 feletti IQ-val.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!