Sokan el sem kezdenek óvodában dolgozni a frissen végzett óvodapedagógusok közül, hiszen akár egy külföldi bébiszitterállás is vonzóbb lehet anyagilag. A legsúlyosabb gond a vidéki kistelepüléseken van.

 

Hatalmas hullámokat kavart két héttel ezelőtt Mészáros Luca óvónőnek tanuló 22 éves lány bejegyzése, amiben arról írt: bár szeretne az országban élni és a szakmájában dolgozni, édesanyja példájából tudja, annyira keveset keresne, hogy az nem lenne elég a megélhetéshez. „Szeptembertől gyakornokként, 2 évig, 120 000 forintot fogok keresni. Budapesten ez egy szoba ára. De én nem szeretném a 100 százalékát odaadni a fizetésemnek azért, hogy legyen tető a fejem fölött. Végül is, ennem is kéne” – szólt az azóta a negatív megjegyzések és fenyegetések miatt eltávolított poszt, amelyben Luca végül arra jut, hogy ha szeretne normális színvonalon élni, kénytelen lesz külföldre menni, akkor is, ha nem akar. Példája nem egyedi, mert bár az óvodapedagógus-képzés az egyik legnépszerűbbnek számít az elmúlt években a felsőoktatási jelentkezések alapján, de a frissen végzettek mégsem pótolják a nyugdíjba menőket, sokan el sem kezdenek óvodában dolgozni. Márpedig a tanárokhoz hasonlóan az óvodapedagógusok között is rengetegen vannak, akik néhány éven belül nyugdíjba mehetnek.

„Sokan visszahőkölnek a gyakornokság alatt is – meglátják, hogy mennyit kell dolgozni azért a nem túl sok pénzért, és rájönnek, hogy máshol is el tudnak helyezkedni a diplomájukkal. Rengetegen mennek külföldre is, mert hatalmas kereslet van az EU-n belül a szakemberekre” – vázolja a helyzetet Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület (MOE) elnöke, aki szerint ebben nagy szerepe van a bérhelyzetnek is, akár egy külföldi bébiszitterállás is vonzóbb lehet anyagilag. Hiába kapott nagy publicitást a végül négy részletben megvalósult pedagógus-béremelés, a kép csalóka. „A  szakmunkás-minimálbér emelkedése miatt lassan ott tartunk, hogy a pályakezdő gyakornokok bére hasonló vagy alacsonyabb, mint egy technikai dolgozó fizetése, a fenntartó önkormányzatok nagy részének pedig nincs lehetősége korrigálni ezeket a feszültségeket.”

Részben ez az oka annak, hogy az óvodákban is országos a pedagógushiány, bár egészen pontos adatok nincsenek arról, hogy mennyien hiányoznak a rendszerből. Erről kevesen tudnak, mert amikor szó esik róla, mindenki a tanárokra gondol, pedig az óvodákban is szinte mindenhol jelen van ez a probléma” – mondja Fábián Katalin, hozzátéve: a legsúlyosabb gond a vidéki kistelepüléseken van, mert a végzett szakemberek inkább a nagyobb városokat választják. Emlékezetes Tornanádaska esete, ahol tavaly ősszel már 350–520 ezer forint közötti bruttó fizetésért kerestek óvónőt, vagyis az önkormányzat kénytelen volt mélyen a zsebébe nyúlni, hogy a településre csábítson egy óvodapedagógust. Néhány évvel ezelőtt még csak a nyugati országrészben, a határhoz közel volt tapasztalható a hiány, de az utóbbi időben már mindenfelől érkeznek olyan panaszok, hogy nem tudják pótolni a kieső – például nyugdíjba távozó – óvodapedagógusokat. A helyzet legalább ideiglenes megoldása érdekében a MOE jó ideje szeretné elérni, hogy a már nyugdíjba ment óvodapedagógusok az időskori ellátás mellett is dolgozhassanak valamilyen formában, eddig hiába.

„Jó szakemberek is elvesznek így, elmegy a kedvük már az elején” – erősíti meg Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának vezetője, aki a visszajelzésekből úgy tudja: sok esetben már nem is jelentkeznek a meghirdetett óvodapedagógus-állásokra. Sokan vannak azok is, akik csak rövid ideig dolgoznak, majd elriasztja őket a hatalmas mennyiségű dokumentáció, a minősítési eljárások, vagyis a „pedagóguséletpálya-modell”. Fábián Katalin szerint az adminisztrációs terhek növekedése elsősorban a gyerekektől veszi el az energiát. „Az ellenőrzési rendszer nem a lényeget nézni – azt, hogy egy óvodapedagógus hogyan, milyen módszerekkel, eszközökkel foglalkozik a gyerekekkel, tud-e egyéni bánásmódot biztosítani. Erről nem mond semmit a portfólió, amit mindenki szépen és jól meg tud csinálni, de ebből nem következik, hogy jól is végzi a dolgát” – mondja a szakember.

Nem csoda, ha a fiatalok nem tolonganak az állásokért, pedig Verba Attiláné szerint az iskolákhoz képest az óvodák még mindig a béke szigeteinek számítanak, mert szerkezetileg a kormány nem nyúlt bele a rendszerbe, és például a béremeléssel párhuzamosan tőlük nem vették el a pótlékokat úgy, ahogy tették azt a tanárokkal. Nem érintette őket az iskolákban véghezvitt teljes államosítás sem, az óvodák maradtak önkormányzati fenntartásban, ennek minden előnyével és hátrányával.

Az óvodák kétharmada vidéki kistelepüléseken működik, ahol a helyi önkormányzatok saját bevételei szűkösek, így az intézmények működési költségeire sem tudnak mindig eleget költeni. Vagyis az országban hatalmas különbségek vannak óvoda és óvoda között: a gazdag településeken van tornaterem, sószoba, és még jutalmat is kaphatnak év végén a dolgozók. A különbségek kiegyenlítésére egyelőre nincs szándék.

Jó szakemberek vesznek el és vannak, akik már a gyakornokság alatt meggondolják magukat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!