A Köznevelési Kerekasztalnak majdnem sikerült megosztania a tiltakozókat.
- Lázár János balhénak minősítette a szombati tüntetést, Orbán nem is érti, miért éppen most van ekkora felzúdulás.
- A szombati tüntetést nem sikerült megakadályoznia a kormánynak.
Hogyan rontsunk a helyzetünkön három lépésben? – mintha ezt a játékot választotta volna az egyébként mindig magabiztos és a stratégiai gondolkodásban általában az ellenfelei előtt járó kormány az elmúlt héten a saját maga szórakoztatására. Amit a pedagógustüntetés óta a Fidesz részéről összehoztak, az nehezen magyarázható mással, minthogy betlire játszanak. Esetleg egy olyan agyrázkódással, mint amilyet egy nem is túl erős, de váratlan ütéstől szerezhet a ringben valaki, ami után percekig csak kóvályog.
Pedig az ütés bizonyos nézőpontból nem is volt túl erős. Néhány tízezren tüntettek és nagyjából ugyanennyien aláírtak egy tiltakozó levelet. Ennyi. Ami az elmúlt hat évet figyelembe véve persze komoly fejlemény, elégedetlenkedni semmiképpen sem volna helyes, de azért a kormányellenes tiltakozások – európai kitekintésében – nem ezt szokták jelenteni. Hanem százezres felvonuló tömeget, egész országot lebénító többnapos sztrájkot, polgári engedetlenséget és efféléket. Olyan békés (nem balhés) érdekvédős tüntetésből, mint amilyen egy hete volt a Kossuth téren, egy kisebb párizsi kerületben hármat tartanak egy hónap alatt, amivel egyáltalán nem a magyar esemény jelentőségét szeretném kisebbíteni, pusztán megállapítanám, hogy egy szakmailag hiteles porgrammal rendelkező, értékeiben következetes kormány nem szokott egy ekkora rendezvénytől teljesen összezavarodni.
Ilyet azok a kormányok szoktak tenni, amelyek mindenféle szakmai megalapozás és hatástanulmány nélkül, pusztán a miniszterelnöki intuícióra hagyatkozva vágnak bele ágazatok átalakításába. Holott a leosztást tekintve a kormány lenne jobb helyzetben. Több tényező is a tüntetők ellen dolgozik. Először is az idő. Az indulatok könnyen átfordulnak apátiába, nehéz szinten tartani a harci kedvet a következő tüntetésig, ha a kormány ügyesen élne az ígérgetős-kifárasztásos technikával, a mozgalom hamar kifulladhatna.
A második akadály a megosztottság. Bár meglepően sok pedagógus jelent meg a parlament előtt, még többen maradtak otthon. Egy részük biztosan egyetért a demonstráló kollégákkal, más részük azonban nem. De nincs egység azok között sem, akik az esernyők alatt ott álltak szombaton. Pillanatnyilag a KLIK-ellenes indulat ezt a megosztottságot elfedi, de tévedés lenne azt gondolni, hogy az aláírók egyformán fontosnak tartják valamennyi követelést.
A KLIK jogos utálata összehozza azokat, akik a központosítás nyűgétől szenvednek, ám ez nem jelenti azt, hogy a krétahiány miatt felháborodó tanár egyben a tankönyvválasztás szabadságát is hiányolja. Minden hasonló mozgalom sorsát meghatározza az az alapkérdés, hogy kisebb engedményekkel leválasztható-e egy nagyobb tömeg az elégedetlenkedőkről. Egyáltalán nem mondható, hogy a kormánynak ilyen sikerre ne lenne esélye. Végül ott vannak a szülők, mint a tüntetők helyzetén nem könnyítő adottságok.
Az ő támogatásuk nélkül egy pedagóguslázadás biztosan kudarcra van ítélve. Márpedig az ő elvárásaik végképp sokfélék és őket még a KLIK-től elszenvedett napi sérelmek sem feltétlenül terelik közös táborba.
Röviden: a kormánynak minden esélye meglenne arra, hogy kimért nyugalommal szalámizza le a Nemzeti Együttműködés Rendszerének építését akadályozó rebellis csoportokat. Ehhez képest mindent elkövetett annak érdekében, hogy a mozgalmat megerősítse, a pedagógusokat felbőszítse és a társadalom minél szélesebb köreit állítsa az ügyük mellé. A miniszterelnök környezetében valószínűleg nem olvasták a „3 lépés, amit semmiképpen ne tegyél meg, ha nem akarsz az elégedetlenségből forradalmi hangulatot kreálni magad ellen” című szakkönyvet, ezért aztán gyors egymásutánban meglépték mind a hármat:
1. Ne becsméreld az ellened tiltakozókat!
Minden forradalomnak szüksége van jelképre, ami kifejezi a közösséghez tartozás és a szolidaritás lelkesítő érzését. Kokárda, lukas zászló, kockás ing – mindegy. Amire az ellenzék hat éve nem volt képes, azt Klinghammer exállamtitkár, a fideszes politikusok jól ismert lekezelő arroganciájával, fél nap alatt összehozta. Sértegetésének következtében egymás után öltöznek kockás ingbe tanárok és diákok, aminek képi bizonyítékait meg is osztják demonstratívan a közösségi oldalakon.
Ennek jelentősége alig túlbecsülhető. Mint azt lapunknak adott interjújában Kis János filozófus levezeti, elnyomó hatalom intézkedései ellen az emberek azért nem mernek tiltakozni, mert félnek attól, hogy a kritikájukkal egyedül vannak és így túl nagy személyes kockázatot vállalnának a kiállással. Az elmúlt években pontosan ez a félelem akadályozta meg a tanárokat abban, hogy felemeljék a szavukat a kormány különféle elhibázott döntései ellen. A gátszakadás váratlanul következethet be – mondja Kis János –, mégpedig akkor, amikor az egyes emberek rájönnek arra, hogy nincsenek egyedül és a többiek ugyanúgy hajlandók a nyilvánosság elé lépni, mint ők.
A kockás ing szimbóluma ezt az érzést teremti meg, minden egyes feltűnése a Facebookon és a hírműsorokban azt üzeni az oktatás szereplőinek, hogy nem kell félniük, ennyi résztvevőn már nem tud bosszút állni a kormány.
2. Ne hazudj (de legalább ne átlátszó módon)!
Ha a tüntetők mindenféle nemes dolgot követelnek, kivéve a fizetésük megemelését, akkor ne vádold meg őket azzal, hogy kizárólag a fizetésük megemeléséért küzdenek. Mert ezzel úgy állítod be őket, mintha parlamenti képviselők lennének, ami joggal dühíti fel még a legdörzsöltebb szakszervezeti bizalmit is.
Ez a hazugság már csak azért sem taktikus, mert a pedagógusok szájába adott 18 százalékos béremelési igény messze nem olyan mértékű, ami a társadalom irigyebb felét szembefordítja velük. Akkor már célszerűbb olyat hazudni, hogy a gyerekeinkkel napi 10 órában foglakozó pedagógusok akkora bért kérnek maguknak, mint a Szijjártó Péter teremfocis haverjai a Külügyminisztériumban. Na, az már komoly emelés lenne!
3. Ha puha diktatúrát vezetsz, akkor egy sima civil tiltakozást ne akarj a komisszárjaid segítségével megtorolni!
Kemény diktatúrában egyszerűbb a képlet, ott a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója a tüntetés másnapján valószínűleg menekülés közben hátba lőné magát, vagy – a rendszer nagylelkűségének bizonyítékául – csak Recskre vinnék el néhány évre. Puha diktatúrában az a gond, hogy a hatalom kisstílű megtorló lépései a kormány széleskörű megvetéséhez és előbb-utóbb forradalmi jelenetekhez vezetnek.
Amikor Mogyorósi Attila, a közutálatnak örvendő KLIK zuglói tankerületének vezetője packázni kezdett Pukli Istvánnal, a Teleki Blanka Gimnázium igazgatójával, azért mert részt vett a miskolci tüntetésen, akkor nagyon sokat tett azért, hogy a társadalomnak az a része is megértse, hogy miért elviselhetetlen az orbáni oktatáspolitika, akik az iskolák világát belülről nem ismerik. Nagy szolgálatot téve a kockásingeseknek.
És ez még csak az első pár nap volt. Azóta Lázár János bejelentette, hogy a pedagógusok a gyerekekkel zsarolják a kormányt. Ha így folytatják, a következő tüntetésre a tanárok elhívhatják Rákay Philipet közönséget számolni.
15 ezer szülő
Már 15 ezer szülő csatlakozott a február 29-i „Nem leszek suliban” elnevezésű bojkotthoz, ezen a napon nem küldik iskolába a gyerekeiket tiltakozásképpen. „Mi lenne, ha mi szülők is segítenénk a tanárokat, és egyértelműen jeleznénk a Tisztelt Kormányzat felé, hogy valódi és eredményes változást szeretnénk az oktatásban, nem csak a szokásos látszatintézkedéseket és uszító propagandát” – szól a felhívás. „Kedves Szülők! Kifogyóban van a kék tollam. 1 hét múlva, péntek délutántól már nem fogok tudni vele írni, ebben biztos vagyok. Újat vásárolni csak kedden lesz alkalmam. Ebből kifolyólag, február 29-én (hétfőn) nem lesz módom beírni a hiányzókat. Megértéseteket előre is köszönöm!” – írja egy tanár a Facebookon válaszul. Az eseménnyel szemben egy „Suliban leszek” akció is szerveződik, ehhez egyelőre 64-en csatlakoztak.
A közösségi médiában egyre több ötlet vetődik fel, hogyan tudnák az oktatási rendszerrel elégedetlen szülők kicsikarni a változásokat, amelyekre egyelőre nem hajlik a kormány. A Szülők az európai gyermekkorért csoport például határozatlan idejű bojkottot sem tart kizártnak, de az is egy lehetséges ellenállási forma lenne, hogy nem engedik a gyerekeket heti 40 óránál többet „dolgozni”. Jelenléti ívet vezetnének a gyerek elfoglaltságairól, nem hagynák, hogy házi feladatot írjanak otthon, és nem engednék egyéb iskolai rendezvényekre őket. Emellett azt is vitára bocsátották az interneten, hogy mi lenne, ha többé nem adományoznának, fizetnének semmit az iskoláknak, ellehetetlenítve ezzel a működést.
Tüzet olajjal
Mintha olajjal akarta volna ontani a tüzet Lázár János, amikor a protestáló politikusoknak azt üzente: ne balhézzanak, tárgyaljanak. A Miniszterelnökség vezetője gyakran tüzel csípőből, de indulatból elvétve se, így a pártbéliek élnek a gyanúval: tudatosan feszítette tovább a helyzetet – amit pedig már így se nagyon tud kezelni a kormány. Az oktatásügy anomáliái ugyanis a 3,2 millió háztartásból legalább 2,5 milliót „izgatnak”.
Ökölszabály szerint ilyenkor új napirenddel kell kiütni a zavaró témát, ám az oktatásra a kormány nem tud ráemelni – ugyanis a gyerekek, a szülők, a tanárok (és még sokan mások) érzelmileg érintettek. Legfeljebb a „szemetelő-gyilkos migránsok áradnak” topic mérkőzhetne a tanársztrájkkal, ám konkrét vészhelyzet hiányában (érdemben nincsenek menekültek az országban) ez az üzenet sem képes kellően erős félelmet és felháborodást generálni. Már csak azért sem, mert a kommunikációs ukáz szerint a tanárokat (legalábbis egységesen) nem lehet démonizálni.
Túl erős a társadalmi szolidaritás – és nem csak a társadalmi. Ugyanis fennáll a veszélye, hogy ha a tanárokat megpróbálja „amortizálni” a kormányzat, akkor a többi kisemmizett közszolga (szociális ágazatok dolgozói) is sztrájkba lép, illetve az egészségügyisek támogatására is számíthatnak.
Így a kormány úgy döntött, „szoftpopulizmussal” vág vissza, és azt kommunikálja, a tanárok béremelésért rebellióznak. Ám ezt sem mondja ki nyíltan a kabinet, mindössze arról beszél, hogy a pedagógusok követeléseiből ez olvasható ki. Illetve a „hőzöngés a gyerekek rovására megy” mondást építené a kormány, például akkor, amikor a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóján kéri számon a tiltakozás miatt elmaradt tanórákat.
De ennél többet nem tehet, a támadások kontraproduktivitását jól mutatja, hogy amikor Klinghammer István volt államtitkár lekezelően kockás inges tanárokat emlegetett, rögvest minden pedagógus és szimpatizáns magára vett egy ilyen ruhadarabot. Így a kormány üllő és kalapács közé szorult. A netadós nyomásnak még simán engedhetett, hiszen egy tervet kellett revideálnia, az oktatási rendszer átalakítását (ahogy az egész politikacsinálást) viszont Orbán Viktor magára rántotta, így az engedmények azt jelentenék: hibás a miniszterelnöki koncepció. Ennek – akárcsak áttételes – beismerése szintén felrobbanthatja a közszférát. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a közvélemény-kutatások azt mutatják: a Fidesz táborának majdnem kétharmada egyetért a tanárok követeléseivel. Az ellenzék pedig – okos mértéktartással – nem szívja rá magát a tiltakozásra, így nem adja meg a lehetőséget a kabinetnek, hogy „pártszinten” támadja a tanárokat.
#kockástámogatás
Felháborította a diákokat és a tanárokat Klinghammer István, aki lekezelő stílusban beszélt a Magyar Nemzetnek nyilatkozva az oktatási helyzet tarthatatlansága miatt tüntető pedagógusokról. Az Orbán-kormány volt felsőoktatási államtitkára szerint a tüntetések „a világon semmit nem oldanak meg”, ezért aztán „pipának” érzi magát, ha a tévében azt látja, hogy „borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál”.
Erre válaszul a sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanári kara összeállt egy csoportképre, amit „KIikHammernek szeretettel!:)” felirattal posztoltak az iskola Facebookoldalán, utalva a közoktatást megbénító intézményfenntartó központ nevére is. Ezzel lavinát indítottak el: a közösségi oldalon azóta egyre-másra szaporodnak a tanárokkal szolidaritást vállaló oldalak. A diákok pedig péntekre hirdettek kockás inges napot: arra kérték társaikat, hogy húzzanak kockás inget, ezzel is kifejezve támogatásukat tanáraik mellett. „Lehetőleg fotózzatokposztoljatok minél többet” – így szólt a diákok felhívása, amelynek hatására a Facebook kockás ingbe bújt, s kockás fejlécet öltött péntekre a Népszava is.
Van annak is némi bája, hogy az oktatásért az Európai Unióban éppen a magyar biztos, az Orbánkormány volt minisztere, Navracsics Tibor felel. Navracsics eddig sem a francia tanárdemonstrációk, sem a szlovák, sem a magyar pedagógustiltakozás ügyében nem hallatta hangját érdemben, ezt a hallgatást kívánja most megtörni Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője. Niedermüller azt írta levelében Navracsicsnak, hogy „Európa számos tagállamában a kormányzat párbeszédre való képtelensége, az átgondolatlan oktatási reformok és az oktatást érintő megszorítások rendkívül nehéz helyzetbe hozzák a pedagógusokat”, és ebben a helyzetben az uniós biztosnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy közvetítőként lépjen fel az európai tanárok érdekében. Niedermüller Péter a probléma orvoslására európai szintű tanácskozást kezdeményez a pedagógusok helyzetéről. Azt javasolja, hogy ezen a fórumon tekintsék át a pedagógusokat érintő legfontosabb problémákat, az ezek megoldására létező jó gyakorlatokat, és fogalmazzanak meg ajánlásokat a tagállamok kormányai számára. Az európai parlamenti képviselő szerint a fórum szervezésébe be kell vonni az érintett szakszervezeteket, szakmai szervezeteket, a tiltakozó tanárok képviselőit, a tagállami kormányokat, a tudomány képviselőit, az Európai Parlament illetékes bizottságát és a Gazdasági-Szociális Tanácsot is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!