Nincs ma divatosabb riporttéma, mint a Momentum Mozgalom. Egy csapat huszonéves a semmiből érkezve sikerrel pukkasztotta ki az elmúlt évtizedek legnagyobb kormányzati lufiját. Egy erzsébetvárosi szuterénből vezényelték le a kampányt. Oda indultunk, és nem rajtunk múlt, hogy végül nem ott kötöttünk ki.
„Valaki jön majd, és hozza a kulcsot”, nyugtat meg
Papp Gergő, a Momentum (MoMo) szóvivője, miközben a fővárosi Rózsa utcai főhadiszállás bejáratánál toporgunk. A 22-es számú épület kevéssé székházjellegű, a Momentum gomb alatt olvasható Hubicsákné neve a földszint 4-ből, Furka úr a 2-ből, valamint Foglék az emeletről. Az ember hajlamos elnézni ilyesmit egy új és fiatal csapatnak, amelyik ráadásul Lúdas Matyi módjára háromszor verte el a kormányt rövid idő alatt. A kulcsaffér idején csak kettőnél tartottunk, de akkor még öt órával a pályázat visszavonása előtt voltunk, vagyis a legnagyobb verés előttünk állt. „Nyolc kulcsunk van, és nálam egy se, Annánál talán van”, mondja a sajtófőnök, és néhány telefonálás után érkezik Orosz Anna, a Momentum egyik alelnöke. Kulcs nélkül. Viszont megoldja a helyzetet: beülünk a sarki kávézóba. „Ez az egész azért van, mert Soros nem csináltatott nekünk elég kulcsot” – zárja le a kulcstémát Papp Gergő.
Kézben tartani a pillanatot
Két magabiztos, lendületes embert vártam, ehelyett két elcsigázott fiatalt kapok. Magabiztosak, de az elmúlt hónap nem múlt el nyomtalanul. „Kevesen vagyunk”, mondja Orosz Anna. „Elindult az országjárásunk, negyvenöt nap alatt minden megyébe el akarunk jutni. Miközben csak András (Fekete-Győr, a MoMo elnöke – a szerk.) csinálja teljes állásban. Nekünk dolgoznunk is kell. A munkahelyemen eddig megértőek voltak, de nem végtelen a türelmük.”
Pesti értelmiségi körökben, főképp az egyetemisták között már 2015-ben beszéltek egy szerveződő csapatról. Annál többet csak a beavatottak tudhattak, őket pedig Fekete-Győr András válogatta ki. Nem a barátság, haverság volt a lényeg, hanem, hogy a 8-9 ember valamilyen terület szakértője legyen, és társasági hálózatának középpontjában álljon. Tudták: ha idő előtt a nyilvánosság elé lépnek, az a végüket jelentheti. „A netadós tüntetésekből azt tanultuk, hogy hosszú távú stratégia nélkül nem kell kiállni egyetlen üggyel sem”, mondja Papp Gergő. „Zárt csoportokban dolgozunk, nincs nyilvános Facebook-profilunk sem.” „Mondjuk az, hogy hat fiatal ül egy lakásban, és a progresszív adórendszerről beszélget, nem is érdekelte volna a médiát”, folytatja Orosz Anna. „Pontosan tudtuk, hogy az a pillanat, amikor majd kiállunk a nyilvánosság elé, mindent megváltoztat. Azt a pillanatot szerettük volna kézben tartani.”
Két éve már hatvanan voltak, nyári tábort szerveztek, programokról, lehetséges jövőről beszélgettek. „Az első pillanatban világossá tettük, hogy ez nem valami civilkedés, hanem politizálni szeretnénk, indulni a választáson”, meséli Orosz Anna. Kellett tehát egy ügy, amivel be lehet robbanni a nyilvánosságba. Aztán a véletlen és az Átlátszó sikeres népszavazási kérdése világossá tette, hogy ez az ügy az olimpia rendezése lesz. A Momentum ugyanazt a kérdést adta be a Választási Irodának, mint az Átlátszó, azt pedig, ugye, egyszer már átengedték.
Az iroda előtt senki nem várta őket, még a népszavazási kérelem beadásánál szériatartozéknak számító kopaszok sem. „Néhány huszonéves fiatal, csíkos sálban nem tűnt veszélyesnek”, mondja Orosz Anna.
Arra a hétfői napra mindannyian jól emlékeznek. „A jeges rémület és az óriási lelkesedés között ingadoztam percenként”, meséli Orosz Anna. „Az Ugocsa utcában ültünk Andrásnál, amikor beindítottuk a NOlimpia oldalt.” Elsőként a 444.hu vette észre őket. A többi internetes portál percek alatt átvette a hírt. „A másik hasonló élmény az aláírásgyűjtés első napja volt”, mondja Anna. „Alig 24 óra alatt tízezer aláírást szedtünk össze. Nagyon fáztam, és nem jutottam el fodrászhoz.” „Én igen”, jegyzi meg Gergő. „Mert hát igen. Ez az a párt, ahol a fiúk jobban fésültek, mint a lányok”, felel az alelnök.
Sanders és a Kétfarkú Kutya
A Momentum „gyanús pénzügyeivel” előszeretettel foglalkozik a kormánypárti sajtó, mert szerintük az nem lehet, hogy a nulláról indulva végig lehet csinálni egy ilyen kampányt. Ez eddig csak a Kétfarkú Kutya Pártnak sikerült az emlékezetes TUDTA?-kampánynál. „Néhány százezer forintból kezdtük tagi felajánlásokból, de tudtuk, hogy egy ilyen kampányhoz alsó hangon ötmillió forint kellene”, meséli Papp Gergő.
Néhány nap alatt sok millió forintot kaptak magánszemélyektől.
A cikk készítésének pillanatában 18 239 762 forintnál járt a számláló (a Momentum weboldalán bárki figyelemmel kísérheti a bevétel alakulását), a pénzt 1762-en rakták össze. A legkisebb utalás ezer forint, a legnagyobb kicsivel több mint 300 ezer. „A mikrodonáció működik”, állítja Papp Gergő.
„A kérdés az, hogy van-e társadalmi igény és ügy, amire gyűjtünk. Most azt kell elérnünk, hogy hosszú távon maga a Momentum legyen az ügy.” „A civil világban az emberek azért adnak pénzt, hogy valaki helyettük csináljon meg valamit, amit ők nagyon szeretnének”, mondja Orosz Anna. „Legyen az kezdeményezés egy településen vagy népszavazás kikényszerítése, a politikai elit leváltása. Bernie Sanders amerikai elnökjelölt is így gyűjtött, nem kevés pénzt.”
Persze makacsul tartja magát az a nézet, hogy a MoMo mögött magyar (vagy külföldi) tőke és tanácsadói hálózat áll. És nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki sajtóban is. Utóbbiak közül a legkülönösebb talán az az írás volt, amely raklaplopással vádolta a Momentumot. Egy másik cikkben Szabó Pált, a Gyurcsány-kormány egykori miniszterét vélték látni körülöttük.
A „legstabilabb” sztori Haris Éva, az MSZP választmánya egykori helyettes vezetőjének nevéhez fűződik. Őt többen nevezték az új szervezet pártfogójának. Orosz Anna szerint „ha felmerülne a gyanú, hogy valaki a pénzéért bele akar szólni a politikánkba, az kiverné a biztosítékot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-két embertől függjön a fennmaradásunk. Ami Haris Évát illeti, tényleg kaptunk tőle – ha jól emlékszem – huszonnégy széket és asztalokat. Ha valaki azt gondolja, hogy ettől vagyunk azok, akik vagyunk, annak küldök huszonnégy széket és csinálja utánunk!”
„Nem a kormányt akarjuk leváltani, hanem a politikai kultúrát. Demokráciában a koalíciókötés kikerülhetetlen, de az összefogás jelenleg nem hatásos eszköz a kormány ellen. Ezt láttuk 2014-ben is.”
(Orosz Anna)
„A baloldali összefogásról készült Index-videót nézve vált világossá számomra, hogy nem szabad betagozódni sehova, létre kell hozni a saját szervezetünket. És újra kell definiálni Magyarországon a politikus fogalmát is, hogy az ne korrupciót, hanem a közösség ügyeiért felelősséget vállaló embert jelentsen”.
(Fekete-Győr András, a Momentum elnöke)
„Ideális esetben a Momentum több párt lenne. Egy boldogabb országban, ahol nem ez a politikai idiotizmus folyik, mint itt, én valószínűleg egy jobbközép konzervatív pártban politizálnék, Anna pedig egy baloldaliban. Persze nem célunk, hogy a Momentum kettéváljon, de ha elérnénk azt az állapotot, amelyikben egy konzervatív és egy baloldali politikus értelmes vitát tud folytatni közügyekről, akkor azt mondanánk, elértük, amit akartunk.”
(Papp Gergő)
Momentum vs. Orbán
1. „A kormány gyáván megfutamodott.” Papp Gergő az olimpiai pályázat visszavonásáról. „A kormány elvette a lehetőséget, hogy az állampolgárok szavazhassanak egy kormányzati gigaberuházásról.” < > „Van egy politikai szervezet, amelyik nem is titkolta el, hogy őt nem az olimpia érdekli igazából, hanem párttá akar alakulni, és be akar lépni a politikai élet színpadára, és ezért nem drágállotta azt sem, hogy álomgyilkossá váljon” – Orbán Viktor miniszterelnök.
2. Orbán Viktor SZDSZ-ezte a Momentumot. < > „Nem a Momentum kezdte az SZDSZ ifitagozataként a politikai karrierjét, hanem a Fidesz. Nem a Momentumnak voltak az SZDSZ-szel közös jelöltjei, hanem a Fidesznek.” Soproni Tamás Momentum-alelnök.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!