A menekültkérdés megoldásában „mindenféleképpen szükség van a honvédség bevetésére” – jelentette ki szerdai rendkívüli sajtótájékoztatóján Németh Szilárd. Hogy pontosan mi lenne a katonák feladata, és mely egységeket „vetnék be”, arról az egykori rezsibiztos, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes alelnöke nem beszélt. De hogy nem a levegőbe (nem) beszélt, arra utal az is, hogy a nemzetbiztonsági kabinet egy nappal korábbi ülése után a honvédelmi miniszter azt mondta, hogy az ülésen többen felvetették: „a hadsereget is be kellene vonni a menekültügy kezelésébe”. Maga a miniszter egyébként ezt „érdekes ötletnek” nevezte. Kérdés persze, ki mit tart érdekesnek. Mert a jelenleg hatályos alkotmányjogi helyzet annyiban tényleg érdekes: a honvédség rendészeti célú „bevezetése” együtt jár a szükségállapot bevezetésével.
A hadsereget „bevetni” ugyanis civilizált országokban (és e tekintetben Magyarország is annak számít) csak háború esetén vagy más, az ország területi épségét, integritását fenyegető helyzetben lehet. Ha ezt nem is feltétlenül tudják azok a politikusok, akik ezzel a lehetőséggel fenyegetőznek, a Honvédelmi Minisztérium jogászai és Gulyás Gergely, az Országgyűlés alkotmányjogilag igencsak képzett fideszes alelnöke tisztában van vele. Nem is véletlen, hogy Németh Szilárd kijelentése – vagy elszólása – jogértelmezési vitát indított el a Fideszen belül. Úgy értesültünk ugyanis, hogy a honvédelmi tárca és a kormány más jogászai is egyértelműen figyelmeztették a politikusokat: a nagy kommunikációs hadjáratban igen veszélyes alkotmányjogi terepre tévedtek.
De ha már kimondták, akkor bele kell állni – így aztán Gulyás Gergely is arra kényszerült, hogy játszani kezdjen a szavakkal. Ő már nem „bevetésről” beszélt, hanem „alkalmazásról” és „bevonásról”, mondván: „nincs alkotmányos akadálya, hogy a Fidesz javaslatának megfelelően a hadsereget is bevonják a menekültügy kezelésébe, mert az Alaptörvény tételesen kimondja, hogy a Magyar Honvédség alapvető feladata Magyarország függetlenségének, területi épségének és határainak katonai védelme”.
Vagyis Gulyás szerint nincs itt semmi látnivaló, a katonák törvénymódosítás nélkül is a határra – vagy bárhová – küldhetők védelmi feladatokra. Ebből persze logikusan – és jogilag is – az következne, hogy akár tankok cirkálhatnának az utcán, hiszen ameddig nem lőnek, az nem bevetés, hanem alkalmazás. Csakhogy a jogszabályok ennél részletesebben szabályozzák a honvédség feladatait, arról nem is szólva, hogy Lázár János is bevetésről és a belügyi szervek katonai támogatásáról beszélt soros sajtótájékoztatóján, amihez kérte a parlamenti pártok támogatását. De minek kell a pártok támogatása, ha nem kell törvényt módosítani, ahogy Gulyás gondolja? Lehet persze, hogy Lázár nem jogi, hanem politikai kategóriákban gondolkodik, és ahhoz kéri az ellenzék egyetértését, hogy például katonai autókon szállítsák a határra vezényelt rendőröknek a szendvicset. Ennél sokkal többet ugyanis nem enged a katonáknak a magyar jogrend. A honvédség egyszerű kormányrendelettel eddig is kivezényelhető volt például az árvízi védekezésre, de még kerítésépítésre is, vagyis mindent megtehetnek, ami nem a fegyveres erők „rendeltetésszerű használata”, világosabban: a kormány saját hatáskörben bármit elvégeztethet a katonákkal, ami nem a katonák dolga. Ha azonban rendészeti feladatokkal (is) megbíznák őket, annak nagyon súlyos következményei lehetnek.
Hogy milyen súlyosak, arról az alkotmányjogászok által vezetett „Így írnánk mi” blog közölt részletes elemzést. „Az Alaptörvényből egyértelműen kiderül: a hatályos alkotmányos szabályok szerint a menedékkérők vagy akár a határsértők számának növekedése önmagában nem szolgálhat a Honvédség alkalmazásának okául, így azt a parlament még kétharmados döntéssel sem rendelheti el. Erre csak akkor nyílna meg a lehetőség, ha a migránsok fegyveresen vagy felfegyverkezve, az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, súlyos erőszakos cselekményeket követnének el, és erre tekintettel az Országgyűlés vagy a köztársasági elnök szükségállapotot hirdetne ki. Ezeknek a feltételeknek egyszerre kell fennállniuk, vagyis körülbelül arra lenne szükség, hogy kőbaltás menekülthordák törjenek-zúzzanak Szeged belvárosában, ez pedig azért még a legszervilisebb politológusok fantáziáját is meghaladta, eddig legalábbis” – írják az alkotmányjogászok.
Mindez azt jelenti, hogyha komolyan vesszük Németh Szilárd szavait, akkor abból az következhet, hogy a jövő hét elejére összehívott Országgyűlés kétharmados többséggel, vagy ennek hiányában a köztársasági elnök saját hatáskörben kihirdetheti a szükségállapotot Magyarországon. Eddig ilyet még a Fideszről sem feltételezett senki, bár igaz, ami igaz: a Fidesz az elmúlt heteket azzal töltötte – nem is eredmény nélkül –, hogy megmagyarázza a zembereknek, mekkora nagy a baj, és mennyire veszélyesek a menekültek. Terroristák bújhatnak meg közöttük, rejtélyes és gyógyíthatatlan betegségeket terjesztenek, annyi pénzük van, hogy simán házakat vehetnének maguknak, de a jobb élet reményében mégis megszállják Magyarországot. Verekszenek, nőket erőszakolnak meg, összepiszkítják a parkjainkat és más a bőrszínük.
A szükségállapot kihirdetéséhez – mint fentebb írtuk – a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata lenne szükséges, és bár a Fidesznek nincs már kétharmados többsége a parlamentben, érdemes emlékezni arra, hogy a honvédség bevetésének szükségességéről elsőként a Jobbik beszélt. Kérdés persze, hogy a jól felfogott politikai érdekből katonákért kiáltozó képviselők tisztában vannak-e azzal, hogy a honvédég rendészeti célú felhasználását lehetővé tevő szükségállapot bevezetése mit jelent valójában. Csak röviden: a köztársasági elnök hatalmát, a rendeleti kormányzás és a cenzúra bevezetésének lehetőségét, az igazságszolgáltatás több elemének felfüggesztését, illetve munkaügyi korlátozások bevezetését is.
Szükségállapot esetén például „Az újságíró, a tudósító és a sajtóterméket előállító csak az arra feljogosított szervek, hivatalos szóvivő, a közszolgálati média által közölt adatokat használhatja fel tudósításához. (…) Elrendelhető a sajtótermékek és a tömegtájékoztatást szolgáló más közlemények előzetes ellenőrzése és a megjelenésük közzétételi engedélyhez kötése. A közzétételi engedélyt a sajtóterméket ellenőrző katonai szerv adja ki.” De mi ez ahhoz képest, hogy az oktatási miniszter rendeletben határozhatja meg az iskolák feladatait?
Szükségállapotban korlátozható, illetve megtiltható a magyar állampolgárok külföldre utazása, a külföldiek beutazása, de a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezés és kapcsolattartás is. Elrendelhető a folyamatos polgári védelmi szolgálat ellátása, de „rendeletben módosíthatók más büntető anyagi jogi rendelkezések is, így új bűncselekmények állapíthatók meg, egyes bűncselekmények büntetési tételei, tételkeretei módosíthatók, rendelet azonban új büntetési nemet nem állapíthat meg”. Ezeket és más rendkívüli intézkedéseket a köztársasági elnök vezetheti be a hatályos jogszabály szerint szükségállapot esetén.
Persze tudjuk jól mindannyian, mindez nem történhet meg. Hogy mindez csak újabb kommunikációs trükk. De önmagában a tény, hogy erről beszélünk, elemezzük és cáfoljuk a kormányzati potentátok erre vonatkozó állításait, több mint aggasztó. Azt jelenti ugyanis, hogy a kormánypárt ismét átlépett egy határt. Azt akarja tudatni mindenkivel, akit illet, hogy már nemcsak az európai normák nem jelentenek akadályt neki, hanem a saját maga által elfogadott, kőbe vésett, majd ezerszer módosított Alaptörvény sem.
És félő, hogy ez még korántsem a történet vége.
A határon létesítendő tranzitzónák kialakítására és egy új jogi kategóriára, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre is indítványt tesz a kormány egy 13 törvény módosítását kezdeményező javaslatcsomagban, amelyet pénteken nyújtottak be, és egy hét múlva dönthet róla a parlament. A déli határon Szerbia felé nyitott tranzitzónákból addig nem lehet belépni Magyarországra, amíg a menekültügyi eljárások nem zárulnak le.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
