Raphaelle Giordano, Whitney G., Laurelin Paige, Nicola Moriarty, Tasmina Perry – ismerős nevek? Jelenleg e szerzők könyvei produkálják a legnagyobb eladásokat a hazai könyvpiacon – a két legnagyobb könyvkereskedelmi hálózat (Libri, Líra) online sikerlistái alapján.

 

A mutatók szerint magyar szerző műve csak elvétve tűnik fel az első 20 helyen – ilyen Fábián Janka aktuális regénye és Tompa Andrea tavaly megjelent Omertája. A magyar kortárs irodalom alulreprezentáltsága a széles olvasói rétegek körében tehát számottevőnek mondható, de ebben nincs semmi újdonság vagy furcsaság.

„A nemzetközi sikercímek szinte minden országban kivétel nélkül ugyanazok – mondja a 7 éve alapított Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója, Sárközy Bence. – Magyarországon a női olvasóknak szánt lektűrök dominálják erősen a kommersz piacot.” Mészáros Sándor, a Kalligram Könyvkiadó vezetője a bestseller irodalom kapcsán illékonyságról, a divatokat követő gyors mozgékonyságról számol be: „A populáris kultúra sikerei robbanásszerűek, ám rövid lejáratúak, egy-két idényig tartanak, ám akkor tarolnak.”

Siker, számok

Érdekes megállapításokat tehetünk azonban, ha kifejezetten a kortárs magyar irodalom terrénumán maradunk, viszont az időbeli határokat kiszélesítjük – egy-egy szerző és könyveinek népszerűsége így már sokkal jobban látható, és jóval tartósabbnak tűnik. Mészáros Sándor Szilágyi Ákos írót idézve foglalja össze az ekként tapasztaltakat: nem biztos, hogy a kultúra hosszú távú idejében Kosztolányi Dezső Édes Annájának – melynek a legutóbbi kiadása már a 34. volt – kevesebb olvasója van, mint az úgynevezett vámpírkönyveknek. Ahogy újabb és újabb generációk fedezik föl maguknak például Bodor Ádám Sinistra körzet című novellaciklusát, mely ugyan már a megjelenése idejében (1992) pozitív kritikai fogadtatásra lelt, ám – figyelmeztet Mészáros – az irodalmi siker nem feltétlenül jelent közönség- vagy könyvsikert is! Mind Bodor, mind akár Dragomán György regénye, A fehér király esetében azonban a külföldi fordítások sikerei visszahatottak a hazai fogadtatásra.

Míg a jelent tekintve egy-egy új cím esetén „érdemleges sikerről nagyjából 2000-3000 eladott példánytól beszélhetünk”, mondja Sárközy Bence, „egy átlagos verseskönyv vagy novelláskötet várható eladása pedig 1000 példány alatt marad” (ez alól kivételes példák a slam poetry felől érkező Simon Márton és Závada Péter kötetei, melyek több tízezer példányban fogytak), addig például nyugodtan sikerszerzőknek lehet tekinteni a Nobel-díjas Kertész Imrét, Esterházy Pétert, Závada Pált, Spiró Györgyöt és Varró Dánielt a tartós népszerűség terén is. Az ő könyveik a Magvető Kiadó 1999 óta vezetett adatbázisa szerint az elmúlt 20 év legkapósabb, az olvasók által legjobban keresett kiadványai voltak a kiadó gondozásában megjelent kortárs magyar irodalmat tekintve (lásd 1. táblázatunkat). Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója ehhez még hozzáteszi: egy 22 éves összehasonlításban a Jadviga párnája valamivel megelőzné a Harmonia Caelestist, hiszen az első két évben 20 ezernél több fogyott belőle.

Hol vannak a fiatalok?

Ha a listán szereplő szerzőket életkor szerint nézzük, a legfiatalabbak – Varró Dániel (1977), Grecsó Krisztián (1976) és Dragomán György (1973) – is elmúltak 40 évesek. A náluk ifjabbaknak egyelőre nem sikerült még tartós népszerűséget szerezniük. Erről Mészáros Sándor szerint az irodalmi kánonok „elöregedett tekintete” is tehet: sokkal nehezebb ma a szűkebb szakmai körök elismerése felől a szélesebb olvasóközönséghez eljutni – az olvasók pedig általában a már ismertebb, bizonyított szerzők műveit vásárolják. „Évente 2-3 új szerző felfedezése prognosztizálható, ők azok, akik be tudnak kerülni a presztízsfogyasztók világába – mondja a Kalligram Kiadó vezetője. – Az irodalmi díjak töltenek be többek között ilyen »kiemelő« szerepet, de ezek is jórészt a már jelentősebb életművel rendelkező alkotókat preferálják. Ez hiba!” – teszi hozzá, kivételként említve Jászberényi Sándor Junior Prima- és Libri-díját. Majd azzal folytatja, hogy annak idején a Nyugat szerzői 20-30 éves korukra már mind nagyon népszerűek voltak, Móricz Zsigmond Isten háta mögött című regénye megjelenésekor, 1911-ben 160 ezer példányban kelt el, az író tulajdonképpen ennek honoráriumából tudott megélni a későbbiekben, mikor a háború után csökkent az olvasók száma, s a regényei a ’20-as években már „csak” 10 ezer példányban találtak gazdára.

Újrakiadások és életművek

Évente 10 ezer új cím jelenik meg a magyar könyvpiacon, valóban nem könnyű tehát az olvasói figyelmet felkelteni a szerzők iránt. Hogy segíthet mégis egy kiadó, a könyvterjesztésen keresztül és túl azon, egy-egy író ismertté tételében?

„A boltok nem raktárak, a kereskedők ezért olyan készletet tartanak a polcokon, amely folyamatosan forog. Ahhoz, hogy ma egy régebbi cím elérhető legyen, legalább évi néhány száz darabos eladást kell produkálnia – fejtegeti az évi közel 500 új címet megjelentető Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója. – A kiadók pedig elsősorban – nyilván ez alól néhány presztízsszerző életműve kivétel – azoknak a szerzőknek a műveit tudják folyamatosan piacon tartani, akik iránt megvan a kereslet.” „A magyar könyvkiadás rendszerében, a könyvpiac beszűkülése miatt a könyvek forgási sebessége a bestsellerekhez igazodik – teszi ehhez hozzá Mészáros Sándor –, ezért a kiadók is inkább az újrakiadásokban gondolkodnak, amik révén újra meg újra be lehet kerülni a körforgásba.”

Másfelől – hangsúlyozza –: nem árt kitartónak lennie az írónak. A hirtelen beköszönő könyvsiker sokakat „elronthat”, arra ösztönöz, hogy megismételjék az előző könyvet, az olvasó kegyeit keressék, ezáltal nincs idejük nyelvi megújulásra: az üzleti siker felülírja az irodalmit. „Ellenben Péterfy Gergely a Kitömött barbárral lett sikeres, pedig ez már a 8. kötete volt, Borbély Szilárdnak a Halotti pompája már kultikus verseskönyv volt, több kiadást megért, de a Nincstelenek hozta el a széles olvasói sikert, Barnás Ferenc megítélésén a 2013-as Aegon-díj változtatott sokat, ez állította a figyelem középpontjába. Mindhármuk esetében a sikert hozó könyv mellett a korábbi alkotásaikra is jelentős érdeklődés mutatkozott, ezért újrakiadásokra volt szükség, így az irodalmi siker könyvsikerré alakulhatott” – részletezi a Kalligram Kiadó vezetője. Aki azzal árnyalja a képet, hogy természetesen az aktuális politikai értelmezések és az írók alkati kvalitásai a médiaszereplés terén szintúgy szerepet játszanak egy sikertörténetben. „Esterházy például bármilyen »testhelyzetben« elegánsan tudott előadni.”

Címkék: könyv

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!