Kormánypárti politikai lobbik puhítják fel az egészségügy reformterveit. A Fidesz olyanra kényszerül, amit ellenzékben hevesen tagadott. A nagy bizonytalanságban csak egy valami biztos: a jelenlegi kórházi struktúra fenntarthatatlan.
Ahelyett, hogy pálcasegítség kell a lónak, mondhatnák azt is, hogy megverik. Így kommentálta Székely Tamás exminiszter egy múlt heti szakmai konferencián azt az egészségügyért felelős államtitkárságon bevett gyakorlatot, hogy kórházbezárás helyett következetesen az intézmények funkcióváltásáról beszélnek. Egy másik exminiszter, Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke ugyanitt azt mondta: „hagyjuk abba a kollektív hazudozást az egészségügyben”, mert ma mindenki úgy csinál, mintha minden működne. A „funkcióváltásoknak” is valami ilyesmi lenne a célja: megszüntetni azt, ami amúgy sem nagyon működik. Azonban úgy tűnik, a változtatási terveket ezúttal is felülírják a politikai érdekek.
Bár hivatalosan még mindig nem közölték, mely intézmények „funkcióváltását” javasolja a tavaly létrehozott új kormányzati gigaintézmény, a Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), nyílt titok, hogy a tapolcai, a körmendi, a csornai, az edelényi, a marcali, a nagyatádi, a komlói, a kazincbarcikai, a vásárosnaményi, a debreceni, a kalocsai, a makói, a kisbéri, a mohácsi, a miskolci és a komáromi kórházak lehetnek érintettek. A kérdés az, miként, ugyanis az eredeti tervekhez képest jelentősen felpuhult a koncepció: várhatóan szinte mindenhol marad valamilyen aktív ellátás. Nem csoda, hiszen a Fidesz legutóbbi frakcióülésén magának a kormányfőnek kellett megvédenie a nyomásgyakorlásban mindig is jártas vidéki képviselők intrikáitól Szócska Miklós egészségügyi államtitkárt. A rendszerváltozás óta nem volt olyan reformterv, amely el ne vérzett volna a politikai lobbik, vagy akár az orvostársadalom egyes rétegeinek aknamunkája következtében.
Legutóbb Molnár Lajos, a Gyurcsány-kormány SZDSZ-es minisztere próbálta átrajzolni a hazai kórháztérképeket. Mivel ex-kórházigazgatóként ismerte a viszonyokat, lényegében senkivel sem egyeztetett. Politikai megfontolásból végül mégis jelentősen megkurtították azt a listát, amelynek értelmében 2007-ben akár 25 kórházban is megszűnt volna az aktív ellátás.
Csak a fővárosi Schöpf-Merei Ágost Anyavédelmi Központra, a Szabolcs utcai klinikákra és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre került lakat, de tovább puhult az az elképzelés is, mely szerint 12 intézményben a továbbiakban kizárólag krónikus ellátást kaphattak volna a betegek.
Feltehetően most is a politikai egyeztetések eredménye, hogy a funkcióváltó kórházak többségétől elsősorban a szülészeti, a gyermekgyógyászati, a fül-orr-gégészeti és a szemészeti ellátást veszik el. Sőt, a hírek szerint a több átalakítási tervet túlélő marcali kórház például mégis megmarad; igaz, a kaposvári Kaposi Mór Oktatókórházba olvasztják. Úgy tűnik, Nagyatádon sem volt hiába a helyiek élőlánca: a belgyógyászat, a reumatológia, a pszichiátria, az intenzív és az utókezelő osztályok megmaradhatnak, a szülészet, de az ideggyógyászat és a baleseti ellátás valószínűleg nem.
Makó polgármestere, Buzás Péter (MSZP) azt közölte, hogy az államtitkárral végül megegyeztek, „nincs olyan opció, mely szerint teljesen megszüntetik a városi intézményt”. Aktív kórház marad a kalocsai; mégpedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes segítségével – ezt Török Ferenc polgármester (Fidesz) maga árulta el. Máshol is működött a kormánypárti lobbi: a hírek szerint Hódmezővásárhely Lázár János frakcióvezető miatt nem lehet terepe semmiféle átalakításnak. A csornai kórház ügyében az odavalósi Áder János EP-képviselővel is meg kellett küzdeniük a szakmai javaslattevőknek, az edelényi kórház sorsát pedig nyilvánvalóan befolyásolja, hogy az intézmény igazgatója Daher Pierre, a Fidesz képviselője. Komoly kormánypárti erők szálltak harcba a miskolci és a tapolcai kórházat érintő átalakításokkal szemben is.
A vidéki kórházak mellett a már államosított fővárosi kórházakat is érinthetik az átalakítások. A kormány által tavaly elfogadott Semmelweis Terv Budapestet három térségre osztaná, és ezzel alapjaiban meghatározná az egyes kórházak szerepét. A budai központba az orvostudományi egyetem Kútvölgyi és Városmajor utcai tömbje, valamint a Szent János Kórház integrálódik. Nyilvánvaló az Állami Egészségügyi Központ észak-pesti sürgősségi centrummá fejlesztése, és azt is bejelentették már, hogy a dél-pesti központban az egyetem klinikái mellett a Péterfyhez tartozó baleseti központ, valamint az Országos Idegtudományi Intézet kaphat helyet. Így aztán a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ elveszíti kapacitásai jelentős hányadát: a hírek szerint a kardiológiai és a sebészeti osztály ágyait is. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház is a terv érintettje lehet, de ismét felmerült az újpesti kórház esetleges megszüntetése is.
Ami bizonyos: az országot nyolc egészségügyi térségre osztják. A betegek szabad orvos- és intézményválasztása csupán a térségeken belül marad meg. A cél az, hogy minden olyan gyógykezelést, amelyet nem feltétlenül kell a fekvőbeteg-ellátásban igénybe venni, az olcsóbbnak gondolt járóbeteg-ellátás irányába tolnak. Érdemes megjegyezni: a korábbi átalakítási terveket rendre azzal verték vissza, hogy a kórházak leépítését meg kellene előznie az alap- és a járóbeteg-ellátás fejlesztésének, ez az állítás most is igaz.
Az átalakítási folyamat része lesz, hogy májustól intézményi helyett térségi várólistára kerülnek a betegek – az ellátási csomag így is szűkíthető. De hogy pontosan mi és mikor történik majd, egyelőre kevesen tudnak biztosat. Pedig az egyeztetések alapján születő javaslatot a GYEMSZI február 15-én letette az államtitkárság asztalára. A fekvőbeteg-intézmények új kapacitásaikról és területi ellátási kötelezettségükről márciusban kapnak határozatot a tiszti főorvosi hivataltól, majd április 18-ig nyilatkozhatnak arról, hogy megfelelnek-e a szakmai minimumfeltételeknek. Ezt követően 120 napot kapnak a hiányosságok pótlására. Az OEP április 30-ig köt új szerződést a kórházakkal annak érdekében, hogy májustól már az új betegbeutalási rend alapján lássák el a betegeket.
A helyzetet bonyolítja a Réthelyi Miklós miniszter aláírásával február 14-én megjelent rendelet, amelynek mellékletéből kiderül, milyen ellátás kapható a kis kórházakban, a városi, a megyei vagy a térségi központokban. Azt már régóta tudjuk, hogy a drága, bonyolult eljárásokat térségi centrumokba szervezik, ám a rendelet ebbe a kategóriába sorolja például a gyermekszemészeti, gyermek fül-orr-gégészeti fekvőbeteg-ellátást, az addiktológiai és a geriátriai kezeléseket is. Általános sebészetre lényegében minden kórházban lesz lehetőség, aneszteziológia és intenzív terápia azonban csak egy magasabb szinten lesz elérhető.
2010-ben Magyarországon összesen 147 egészségügyi szolgáltatónál finanszíroztak aktív fekvőbeteg-szakellátást. Ezek 51 százaléka az önkormányzatoké, 11,6 százaléka az államé volt, 30,6 százalékukat valamely vállalkozás üzemeltette, 6,8 százalékuk pedig non-profit formában működött. Az ágyszám alapján ma csupán 89 szolgáltató felel meg az aktív kórház fogalmának. Az átalakítás következtében ez a szám akár 79-re is csökkenhet, ami mintegy 3600 ágy megszüntetését eredményezheti a magyar egészségügyben.
Már kettészakadt
Miközben az egészségügy szereplői között teljes egyetértés van abban, hogy több pénzre van szükség az ágazatban, azt még csak kevesen merik kimondani, hogy ezt a több pénzt a betegektől kellene beszedni. A 2008-as népszavazáson a Fidesz a 300 forintos vizitdíj és a kórházi napidíj ellen sikerrel mozgósított miközben egy most decemberben suttyomban végrehajtott törvénymódosítással adómentessé tette a betegbiztosítást, ezzel ösztönözve a magánbiztosítást, amely a megfelelő szabályozás nélkül akár odáig is fajulhat, hogy az egészségügy kettészakad a gazdagok és a szegények ellátására.
A GFK Hungária és a Tárki Társadalomkutatási Intézet egészséggazdasági monitorvizsgálata szerint, míg korábban csak a lakosság 10 százaléka vett igénybe magánellátást, tavaly ősszel a 15 és 60 év közötti lakosságnak már a 40 százaléka. Közülük legtöbben a fogorvosi, a nőgyógyászati, az urológiai, a bőrgyógyászati és a pszichiátriai ellátásokért fizettek zsebből. A betegek negyede rendszeresen ugyanazt a privát orvost keresi fel és 8 százalékuk ugyanannak az orvosnak a magán- és a közfinanszírozott ellátásban is páciense. A kutatásból kiderül, hogy a privát ellátást a válaszadók csaknem fele azért választja, mert az állami egészségügyben bajával sokfelé járt anélkül, hogy megkapta volna a számára megfelelő kezelést. Sok esetben tehát már most is fizetős az egészségügy: aki nem akar hónapokat várni egy diagnosztikai vizsgálatra, az a vizsgálat típusától függően több tízezer forintért hamarabb is sorra kerülhet. Ez teljesen legális, miközben az említett magánpraxisok gyakran a szürke zónában működnek; az adóhivatal februárban kiemelkedően sok visszaélésre derített fényt. Nem csak a nyugtaadást mulasztották el rendszeresen, de például azt is tapasztalták, hogy a kizárólag szépészeti céllal végzett plasztikai beavatkozásokat gyógyító tevékenységként számolják el, elkerülve ezzel az áfa megfizetését. A hálapénzhelyzet is változatlan, ha csak azt nem vesszük, hogy egyre több olyan esetre derül fény, amikor az orvos nem utólag várja, hanem előre kéri a borítékot egy műtét elvégzéséért, vagy egy szülés levezetéséért – az első ilyen per most folyik a MÁV kórház 11 nőgyógyásza és 2 szülésznője ellen. Arról, hogy át kell alakítani a betegellátás finanszírozási rendszerét, ma még kevesen hajlandóak csak beszélni. Az egyikük, dr. Szilvás István, az orvoskamara volt elnöke tavaly ősszel az elitmed.hu-nak nyilatkozott arról, hogy a jelenlegi betegellátó rendszer ennyi pénzből nem működtethető. „A politika szeretné elkerülni a betegellátás kettészakadását szegény és gazdag ellátásra. De ez mára már létrejött! ” – fogalmazott a szakember.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
