Körkörösen tömörülnek

    Az van most a Fidesszel, mint velünk volt 2010-ben: az embereiket egyszerűen elkerülik a piacon a népek, próbálja érzékeltetni egy szocialista politikus, hogy tényleg kezd fogyni a levegő a kormánypárt körül. Nem vitás, társadalomlélektani áttörés a hódmezővásárhelyi rezsimváltás. Az viszont kérdés, hogy a pártok – legyen szó a Fideszről vagy az ellenzéki formációkról – át tudják-e építeni kampányukat/ szövetségi politikájukat alig egy hónappal a választások előtt. Nem valószínű. Pontosabban a kormánypárt aligha, az ellenzéknek azért van némi mozgástere.


Lett pótbűnbak is

Az irányváltás képtelenségét jelzi, hogy a kormánypárt próbálja távolítani magától a tanulságokat. Azt ugyan nem vitatják a Fidesz politikusai, hogy Hódmezővásárhelyen túlnyomultak, de szerintük önmagában ez kevés lett volna a vereséghez – ha Lázár János személyében nem katalizálja a protestszavazást. Közérthetőbben ez annyit tesz, hogy bevett vélekedés szerint a Miniszterelnökség vezetőjének túl sok volt a személyes konfliktusa, ő volt a „Hódmezővásárhely gonosz földesura”. Azaz Lázárt kergették el, nem a Fideszt. Előfordulhat, hogy igaz a kormánypárti interpretáció. Csakhogy a helyzet az, hogy a „Lázár-rühellést” is ellensúlyozhatta volna egy helyi kampány, a Fidesz azonban mellőzte a „lokális korteshadjáratokat”, és kizárólag a központi üzenetre koncentrált. A brüsszelezés és migránsozás azonban nem vált értékválasztó tényezővé, azaz nem tudta kitakarni a helyi mutyikat (lásd a Lázárföldekkel körbevett vadászkastély esete), illetve nem tudta ellensúlyozni a mindennapokat érintő problémákat (terebélyesedő szegénység, kórházi osztályok bezárása és így tovább). Ugyan a Fidesz most próbálja felépíteni a „jobban élünk, mint nyolc éve” kampányt, ám erre egyrészt nincs elég ideje, másrészt ezek az általános jobbléti üzenetek mérsékelten hatásosak. Így a Fidesz nem változtatott migránskommunikációján, mindössze bővítette a bűnbakkört, a legújabb tájékoztatási kampányban Soros György mellé beemelte az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Most a kabinet szerint az ENSZ akarja, hogy fogadjunk be menekülteket, és persze a kormány ellenáll. Ennél még egy öregember arcképe is hatékonyabban mozgósít egy betűszónál – hiszen az ENSZ-hez semmilyen érzelmi kötődése nincs a magyar átlagpolgárnak. Viszont a kormány valószínűleg azt akarja elhitetni, hogy „mindenki ellenünk van”.


Körkörös együttműködés

A kormány nem véletlenül próbálja lázasan újraszínezni kampányát, a vásárhelyi siker ugyanis rászorította az ellenzéket az együttműködésre. Az oppozíció körkörösen fog össze: az MSZP és a DK az LMP-vel koordinál, a Lehet Más a Politika a szocialistákkal és a Jobbikkal hangolná össze a jelöltindítást, a Jobbik pedig az LMP-vel koordinálna. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az MSZP és a DK hivatalosan sehol nem közösködik a Jobbikkal. A két balpárt az LMP-vel egyezik meg több tucat körzetben, ahol a Lehet Más a Politika jelöltjét hagyják érvényesülni – aztán az már az LMP dolga, hogy továbbértékesíti-e az átengedett placcokat a Jobbiknak. A magát jobbos középpártként beállító, egykori radikális formáció képlete viszonylag egyszerű. Mintegy 30-35 parlamenti helyet szeretne legalább, ezt már sikerként tudná eladni (jelenleg 24 képviselője van a Jobbiknak). Az LMP szerényebb álmokat dédelget, mintegy 10-11 fős frakcióval kalkulál. Ehhez körülbelül öt helyen kérne segítséget – ugyanis jelenleg két jelöltjének van számottevő esélye a sikerre: az egyik Pest megyei választókerületben induló Szél Bernadett pártelnöknek, illetve a Budán szorítóba lépő Ungár Péter elnökségi tagnak. Cserébe a magyar zöldek több tucat placcról kihátrálnának. Hasonló nagyságú képviselőcsoporttal számol a Demokratikus Koalíció, illetve a szocialisták vérmesebb reményei is egy Jobbik-méretű frakcióról szólnak.


Ők is félnek a kétharmadtól

Ez a 92 fős ellenzék persze még mindig kisebbségben lenne a 199 képviselővel üzemelő Tisztelt Házban, azonban – arányai miatt – valós szerepet játszhatna a politika alakításában. Ami egyes hírek szerint Orbán Viktornak nem is lenne ellenére. A miniszterelnök állítólag nem lenne boldog egy újabb kétharmadtól. Az ok roppant prózai: érdemi ellenzék és kontroll hiányában a Fidesz erőcsoportjai és a hozzájuk kötődő gazdasági lobbik egymást marják. Egy majdnem 46 százalékos, rámenős ellenzék „fenyegetésével” azonban könnyebben le lehetne fojtani a belső harcokat. Egyrészt. Másrészt, amennyiben az országgyűlési lét határán (5 százalék) mozgó LMP és DK megcsúszik, illetve az MSZP és a Párbeszéd szövetsége nem ugorja meg a 10 tíz százalékos parlamenti küszöböt, akkor a Jobbik lenne az ellenzék (azaz az egyetlen valódi képviselőcsoporttal rendelkező párt). Márpedig ha egymagában áll szemben a Fidesszel, akkor négy év alatt akár váltópárttá is kigyúrhatja magát. Hiszen a vásárhelyi választás tanulsága épp az volt, hogy a Jobbik képes volt becsatornázni a jobbos elégedetlenséget, és felsorakoztatni a változást akaró „polgári erőket” egy független jelölt mögött. (A frissiben Hódmezővásárhely polgármesterévé emelt Márki-Zay Péterrel készült interjúnkat a 10. oldalon olvashatja.)


Lajost távolítanák

Nem csoda, hogy a hatalom gyöngítené a Jobbikot, mindenáron. Egyes forrásaink szerint ennek érdekében a kormánypárt prominensei akár Simicska Lajossal is hajlandók lennének alkuba bocsátkozni. Legalábbis több helyről az jött vissza, hogy a rezsim megpróbálja kipuhatolni, milyen feltételekkel (a sarkosabb mondások szerint milyen bánatpénzért) lenne hajlandó Orbán egykori szobatársa és főoligarchája kiállni a Jobbik mögül, és kihátrálni a médiából. Mindenesetre többen már azt is eredménynek tekintik, hogy Simicska állítólag hajlandó megfontolni a kérdést. (Persze az egykori első számú gazdasági háttérember szerint ő hivatalosan nem támogat semmilyen pártot, legfeljebb az eshet meg, hogy a Jobbikra szavaz.)


Ebből kell főzni

Hogy lesz-e paktum vagy sem, az egyelőre a jövő zenéje, a jelölteket azonban most kell véglegesíteni (a határidő március 5-e) – így vélhetően új emberek, leginkább függetlenek, már nem tűnnek fel a színen. Az együttműködési politika kialakítására egy szusszanással hosszabb idő áll rendelkezésre: ugyan a választás napjáig (április 8-a) bármelyik jelölt visszaléphet a másik javára, ez leginkább csak egy elvi dátum. Hiszen az utolsó napokban már nemigen lehet megtanítani az embereket arra, hogy a frissen cserélt aspiránst támogassák. Így praktikusan március 15-ig el kell dőlnie, ki a legesélyesebb a választókerületben, illetve ki lép vissza. Egyelőre azonban megy a tuszakodás – még az olyan választókerületekben is, ahol egyszer már összerakták a nyerő stratégiát. Ilyen például Veszprém, amit 2015-ben Kész Zoltán függetlenben húzott be egy időközi választáson (a kerület képviselője Navracsics Tibor Brüsszelbe igazolt az Európai Bizottságba). Most ugyanúgy Kész készül nyerni, csakhogy az LMP nem akar visszalépni. Holott 7-8 százalékos népszerűségű jelöltjük, Gerstmár Ferenc jelezte: ő nem indul, nem akar a kormányváltás gátja lenni. Így a Lehet Más a Politika egy kevésbé népszerű aspiránssal kénytelen kitartani. 



„Én Pápán indulok, a 106 egyéni választókerület közül ez a 96. legesélytelenebb, de még itt is legalább négyszázan jöttek be a pártirodára, hogy aláírják az ajánlószelvényeket” – érzékelteti Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese, hogy igenis, átszakadt valami Hódmezővásárhely után. 


 ORBÁN NEM VÁLT TÉMÁT. Alig három nap visszafogottabb tónus után a miniszterelnök visszatért a sorosozáshoz – mára hódmezővásárhelyi eredményt is az amerikai üzletember pénzének tulajdonítja. És rádióinterjújában már arról beszélt, hogy  kampányban minden választókerületben egy bevándorlópárti jelölt áll szemben egy Fidesz-favorittal. Orbán visszatért legrosszabb paneljeihez, amikor ellenzéki győzelem esetén olyan bevándorlóországot vizionált, ahol „terrorizmus lesz, bűnözés, az asszonyok és lányok nem lesznek biztonságban, a kulturális identitásunk is veszélybe kerül, a gazdasági fejlődés is odalesz, ha megérkeznek a bevándorlók, mivel a bevándorlás árát a magyarokkal fizettetik meg”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!