Egymást teszteli a Vasas Szakszervezet és a Mercedes: legrosszabb esetben egy precedens sztrájkper is lehet. A kormánynak mindennél fontosabb, hogy az autógyárak egy pillanatra se torpanjanak meg. Tovább folyik a bérharc a kecskeméti üzemben.
Magyarországon mintegy 520 milliárd forintért fejlesztenek a nagy autóipari vállalkozások 2017-ben és 2018-ban – ez több ezer munkahelyet teremt. Nem véletlen, hogy a kormánynak létérdeke a kedvükben járni, hiszen a járműipari vállalkozások „vonóhorogra vették” a gazdaságot, ha úgy tetszik, az országban leginkább ennek köszönhető bárminemű gazdasági növekedés. Ennek persze az a másik olvasata, hogy a honi gazdaság egypólusú lett – magyarán: ha bármitől megreccsen az autóipar, szakad vele az ipar is (lásd keretes írásunkat).
Csakhogy a kormányzat magát lőtte lábon, amikor gazdaságpolitikája alapvetéseként deklarálta: a rugalmasan kezelhető, olcsón dolgoztatható munkaerővel vonz beruházásokat az országba. Mert a befektetők ugyan jöttek, ám munkavállalók is mentek, így az autóipari cégek helyzetét munkaerőhiány és durva fluktuáció nehezíti.
Már nemcsak a klasszikus nyugati irányú leszívás érhető tetten (német, francia és brit gyárak részéről), de a magyar melóst északról és délről is csábítják – szlovák és olasz üzemek. Aki pedig marad, annak érdemben nő az érdekérvényesítési képessége. Nem véletlen, hogy az autóiparban izmosodik a szakszervezeti mozgalom. A kabinet, persze, felismerte, hogy a gazdaság „túlélésének” záloga, ha az autógyárak folyamatosan termelnek és fejlesztenek, úgyhogy a bérkövetelések fedezetét gyakorlatilag odaadta az ágazatnak, amikor 19-ről 9 százalékra kurtította a társasági nyereségadót. Ám a vállalatoknál így is áll a bérbál: a múlt héten a Vasas Szakszervezet szervezésében a kecskeméti Mercedes üzem harmadik műszakjának emberei tartottak kétórás figyelmeztető sztrájkot. (Megjegyzendő: autógyár munkásai még nem protestáltak így az utóbbi negyedszázadban – lásd keretes cikkünket.)
Ez az érdekérvényesítés egyik bevett eszköze, csakhogy a cég vitatja a sztrájk jogszerűségét. Az ilyen ügyekben pedig előfordul, hogy a bíróság mondja ki a végső szót.
Legális károkozás
A bírósági eljárásnak két kimenetele lehet. Amennyiben az eljáró tanács úgy dönt, hogy a munkabeszüntetés megfelelt a törvényi előírásoknak, akkor nem változik semmi. Ám ha a verdikt jogszerűtlennek találja az akciót, akkor ez alapján a Mercedes kártérítést követelhet, amit a szakszervezet köteles állni. Egy ilyen döntés ugyanakkor brutális következményekkel járhatna, hiszen érdemben lehetetlenítene el minden sztrájkot. A sztrájk ugyanis alkotmányos alapjog – akkor is, ha azt a munkavállalók (általában) a szakszervezeten keresztül gyakorolják.
Magyarán ha nem lehet irányított munkabeszüntetést tartani, akkor az emberek elvesztik egyik alapvető jogérvényesítési lehetőségüket, a jövőben pedig egy súlyos kártérítés fenyegetésével érdemi indoklás nélkül lehetne csírájában elfojtani minden akciót. Másrészt botorságnak tűnhet az az érv, hogy az akció anyagi veszteséget jelentett a cégnek, hiszen a sztrájktörvény éppen a legális károkozásról szól – a munkáltatót anyagi és/vagy erkölcsi veszteség éri, s hogy ez ne ismétlődjön meg, egyezséget köt alkalmazottaival. Ha a munkavállalóknak nem lenne lehetőségük a „károkozásra”, nem is lenne érdekérvényesítési potenciáljuk.
Úgyhogy a kérdés az, hogy a Vasas betartotta-e a sztrájkra vonatkozó szabályt Kecskeméten vagy sem.
Az üzem arra hivatkozik, nem értesítették időben a kétórás éjszakai akcióról, ám a szakszervezet telefonon és írásban egyaránt szólt – két órával a sztrájk előtt.
A törvény amúgy nem tér ki az „értesítési időre”, mindössze annyi áll benne, hogy a dolgozók munkabeszüntetése esetén közszolgáltatásokban (például kórházi ellátás, tömegközlekedés) meg kell állapodni az úgynevezett elégséges szolgáltatásról. Ez pedig feltételez előzetes jelzési kötelezettséget – ám a versenyszférában semmi ilyenről nincs szó. Nem is lenne értelme, hiszen például ha egy nappal a sztrájk előtt szólna a szakszervezet, akkor az éppen dolgozó műszaknak akár kötelező túlórát írhatna elő a munkáltató, így nem akadna meg a termelés.
Mindenesetre, ha a bíróság mégis elkaszálná a Vasast, a szakszervezet az Európai Unió Bíróságához még fordulhat jogorvoslatért – az EU ugyanis tiszteletben tartja a sztrájk alapjogát. Éppen ezért az is megeshet, hogy a jogi procedúra nem fordul élesbe, hanem tárgyalóasztalnál rendeződik az ügy – hiszen mindkét fél túl sokat veszthet, ha elmegy a falig.
Másfél héttel ezelőtt szerdán éjszaka sztrájkba lépett a Mercedes-gyár dolgozóinak egy része, mivel a több mint 1200 tagot számláló Vasas Szakszervezet nem fogadta el a cég bérajánlatát. Az autógyár ugyan egy másik szakszervezettel egyeztetett és jóváhagyatta béremelési terveit, ám eljárása nem volt jogszerű, ráadásul a Vasas az ígértnél kétszer nagyobb fizetésemelésért küzd.
Az ipari termelés majdnem 20 százalékát produkálja az autóipar – ez a GDP mintegy 10 százalékát adja, azaz az ágazat körülbelül 3500 milliárd forintot termel. A beszállítókkal együtt hozzávetőleg 150 ezer dolgozót alkalmaz az iparág – ami azt jelenti, hogy egy autógyári dolgozóra több mint 6 „beszállítói alkalmazott” jut.
2600 – 3200 eurót
visz haza egy német autógyári munkás, azaz 800-950 ezer forintot keres. A magyar kollégák – pótlékokkal együtt – ennek 25-32 százalékát kasszírozzák.
Ha nem is Damoklész kardjaként, de a gond a fejük felett lebeg – Fotó: Németh András Péter
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!