A magyar társadalom kétharmada él balkáni, és csupán egyharmada európai körülmények között. Sokszor – és most ismét
– hallhattuk már, hogy az áldatlan állapotból a középosztály megerősödésével léphetünk ki, akik képesek lennének az alattuk lévők felemelésére is. De kik tartoznak a középosztályba, és alkalmasak-e arra a szerepre, amelyet a Fidesz szán nekik?
A kormány célja a középosztály megerősítése, a Fidesznek ez a természetes szavazóbázisa – a résztvevők szerint ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök múlt vasárnapi, zárt körben előadott beszédében Kötcsén. Orbán állítólag a középosztály megerősítéséről azt mondta, ez nemcsak a Fidesz, hanem az egész ország érdeke is, hiszen a nyugati országokban szintén erős a középosztály. Nekiláttunk megkeresni a megerősítésre váró magyar középosztályt.
A munkamegosztási hierarchia, a kulturális műveltség, a vagyoni helyzet és a hatalmi pozíció számít – Kolosi Tamás, a Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI) elnöke szerint ezen jellemzők alapján lehet meghatározni a társadalmi rétegeket, így a középosztályt is. Szűcs László Gergely szociológus tovább árnyalta a képet: „A középosztályba azok tartoznak, akik a társadalomban közbülső helyet foglalnak el az elithez és a munkásokhoz, leszakadókhoz képest, mind anyagi helyzetüket, mind hatalmi státusukat és presztízsüket tekintve.” Vagyoni helyzet tekintetében a középosztályba sorolható, akinek a fizetése a magyarországi átlaghoz (jelenleg bruttó 210, nettó 140 ezer forint) közelít, megtakarítása van, tudatosabban használja vagyonát, és befektet saját és gyermekei jövőjébe. Hatalmi státus szerint általában szellemi munkát végző rétegről beszélhetünk, presztízs tekintetében pedig egy polgári mentalitással rendelkező, ezt a vonását hangsúlyozni igyekvő társadalmi osztályról.
A Kolosi Tamás által végzett kutatások szerint ma Magyarországon a társadalom 30 százaléka a középosztályba sorolható, számuk a rendszerváltás óta folyamatosan csökken. Ennek legfőbb oka az, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas években a társadalmi egyenlőtlenségeket tekintve sokan bizonyos szempontból jobban, más szempontból rosszabbul éltek, mint az átlag – például magas hatalmi pozícióban voltak, de keveset kerestek, kulturálisan pedig alacsony szinten álltak –, így a középrétegben nagyon nagy különbségekkel is lehetett találkozni. Jellemző adat, hogy míg a nyolcvanas években a fizetés még csak 12-13 százalékban befolyásolta, hogy milyen kategóriába sorolható egy-egy ember, mára 55-60 százalékban a jövedelem határozza meg, ki hova tartozik. Ez egyfajta középre rendeződést és kisebb középréteget eredményez. Így a mai magyar középosztály leginkább a társadalmi átlag körül keresendő.
– Egyesek szerint ma is kettős középosztály van, egyrészt egy keresztény konzervatív, jórészt állami szférában dolgozó értelmiség, akik továbbra is a nemzeti jövő letéteményesének és a történeti folytonosság megteremtőinek érzik magukat – magyarázta lapunknak Szűcs László Gergely. Másrészt kialakult egy modern, bizonytalan helyzetű középosztály, akinek tagjai rendszerint az üzleti szférában dolgoznak kis- és középvezetőként. A szociológus szerint azonban ez a kettős kép nagyon eltúlzott: inkább egy szétforgácsolt, bizonytalan helyzetű középosztályról beszélünk.
A mai magyar középosztály nem tekinthető ugyan erősnek, de stabilnak mindenképpen – fogalmazott Kolosi Tamás. Napjainkban a középosztály tagjaira is igaz, hogy meglehetősen pesszimistán látják saját helyzetüket, de az ország helyzetét is, emellett jövőképük sem túl bizalommal teli. Ez Kolosi szerint a gazdasági válságnak, főként pedig belső piacunk megrendülésének köszönhető. Nemcsak azok nem fogyasztanak, költenek ugyanis, akiknek nincs pénzük, de azok sem, akik megtehetnék, ők ugyanis inkább spórolnak, nem merik kiadni a kezükből a pénzt. És bár a világ gazdasága lassan helyrebillen, belső piacunk nincs túl a válságon. Erős és stabil középosztály pedig csak akkor jöhet létre, ha életkörülményeink olyan jövőképet képesek nyújtani, amely a jelenlegi, pesszimista hangulatból kiutat mutat. A lakosság számára perspektívát jelentő bizalom kialakítása lenne a fő feltétele annak, hogy stabil középosztály jöhessen létre, a jelenlegi, politikai és társadalmi gyűlölködés azonban nem segíti ezt a folyamatot. Márpedig a szakértő szerint az erős középosztály a társadalmi fejlődés alappillére lehet.
Szűcs László Gergely véleménye is az, hogy erősíteni kell a középosztályt, mivel Magyarországon a legtöbb társadalmi réteg államfüggő: az oktatásban, gyermeknevelésben, nyugdíjügyileg vagy az egészségügyben az állam segítségére, akár teljes támogatottságra szorul. Egy erős középosztály az államot tehermentesítené – ez pedig pozitív hatással lenne a gazdaságra és a társadalomra is, például munkahelyeket teremthet. De az is fontos, hogy (mivel mindig az alsóbb rétegek követik a felettük lévők normáit) az öngondoskodás formái elterjedtebbekké válhatnak. A valóság azonban az, hogy jelenleg a legtöbb kormányintézkedés egy ilyen „tervező”, szerződéses normákat betartó középosztály kialakulása ellen hat (például a visszamenőleges hatályú törvénykezés, nyugdíj-megtakarítások államosítása), így egyelőre az erős, bizalommal teli, önmagáról gondoskodni képes középosztály kialakulása csak vágyálom.
Tamás Bettina jogász, 29 éves:
A közszférában dolgozni korábban biztonságos, kiszámítható életpálya volt. Manapság erről szó sincs. Bár ebben a szakmában van hova fejlődni, ez főként a kapcsolatokon, ismeretségeken múlik. A béremből épphogy meg tudok élni, lakásom nincs, csak albérletem, igaz, nyaralni mindig eljárunk a családommal. Hosszú távra tervezni jelenleg nem nagyon merek, egyelőre gyereket sem szívesen vállalnék, mert nem tudom, hogy tudnám megteremteni az ehhez szükséges, ideális körülményeket. Ráadásul a munkából sem szívesen esnék ki, ki tudja, vissza tudnék-e jönni ugyanilyen feltételek mellett.
A társadalom rétegei:
Elit: 4,5-5 százalék (főként nagy- és közepes vállalkozók, szabadfoglalkozású értelmiségiek; számuk a rendszerváltás óta megduplázódott)
Felsõ-középosztály: 8-8,5 százalék (felső- és középvezetők, egyéni vállalkozók, gazdálkodók, értelmiségiek)
Középosztály: 30 százalék (értelmiségiek, alsóvezetők, szellemi, irodai foglalkozásúak, kiemelkedően képzett szakmunkások, művezetők, kisvállalkozók)
Munkások: 40 százalék (szakmunkások, szakképzetlen és mezőgazdasági munkások)
Depriváltak, szegények: 18-19 százalék (szakképzetlen és mezőgazdasági fizikai munkások)
Fehér Mária védõnõ, 54 éves:
Ha a középosztály az, ahol épphogy csak meg tudom teremteni, amire nekem és a családomnak szüksége van, akkor igen, a középosztályba tartozom. A fizetésem a bértábla szerint nő, van ugyan házunk, autónk, de nyaralni már nem járunk sehova. A számlák befizetése és a mindennapi költségek után erre nem is lenne lehetőségünk. Az utóbbi időben pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülünk, az önkormányzat adósságai is rajtunk csapódnak le, mivel ott spórolnak, ahol tudnak, tehát például rajtunk. Korábban volt ruhapénz, étkezési juttatás, ezek mára nincsenek, sőt egy ideje már a pluszjuttatásokat is elfelejthetjük. Így pedig nehéz egyről a kettőre jutni.
Kalmár András pedagógus, 43 éves:
Ha bárhol máshol lennék tanár, azt mondanám, hogy jó nekem. Itt és most pedagógusnak lenni sem anyagilag, sem a társadalmi megítélés szempontjából nem kifizetődő. Főleg úgy, hogy az iskolák sorsa egyre bizonytalanabb, miközben a sok hercehurca miatt komolytalanná válik a helyzetünk. Bennem is megvan a félelem, hogy bármikor elveszthetem az állásom, ez pedig természetesen kihat a közérzetemre is. Lakásunk van meg két kocsink, de talán mondanom sem kell, hogy mindehhez más munkákat is kell vállalnom nekem is, a feleségemnek is. A pedagógusi bérünkből nem jutnánk messzire. Talán vidéken jobb lehet a helyzet, ha nem is az anyagiak, de a presztízs szempontjából. A fővárosban a tanár csak egy krétaporos bugris, kisebb helyeken a tudásnak még van némi értéke.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
