Csökkent a szegénység Magyarországon – adta hírül a Központi Statisztikai Hivatal. Tragikus mértékben nőtt a szegénység – állítják akadémiai kutatók az európai statisztikai hivatal, az Eurostat adatai alapján. De hogy lehet ekkorra eltéréssel olvasni ugyanazokat a számokat?
A KSH legújabb, A háztartások életszínvonala című kutatása, hogy hogy nem, a kormányzati kommunikációt támasztja alá,
amelynek szép példája Font Sándor fideszes képviselő minapi parlamenti megszólalása, miszerint Magyarországon túldramatizálják a szegénységet. Pedig aligha tűnhet túldramatizálásnak, sokkal inkább drámainak mindaz, amit az Európai Unió hivatalos statisztikai intézménye, az Eurostat számai mutatnak Magyarországról. Ezek az adatok egyébként bárki számára elérhetőek, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársai azonban úgy gondolták, fontos egybe gyűjteni és nyilvánossá tenni őket épp azért, mert a KSH hallgat a hazai szegénység alakulásáról, kiadványuk pedig, melyet hagyományosan október végén publikálnak, november közepéig sem jelent meg. A hivatalos indoklás szerint azért vártak a közléssel, hogy három különböző kiadvány összevonásával átfogó képet nyújthassanak a hazai társadalmi és gazdasági jelenségekről. Aztán a héten a KSH publikált. Az pedig még a sokat látott szociális szférát is meglepte, hogy a nyilvánosságra hozott adatok – szemben az Eurostat számaival – javuló tendenciát mutattak. Csak egy példa: míg a nemzetközi statisztika 2013-ra vonatkozó adatai szerint tavaly Magyarországon az emberek 26,8 százaléka számított súlyos
nélkülözőnek, addig a KSH adatsorában ez a szám 23,9 százalék. Az eltérés tehát jelentős.
A csel a két kutatás feldolgozásának módszertani különbségeiben érhető tetten. A KSH ugyanis idén először, mind a nemzetközi, mind a saját, korábbi gyakorlatával szakítva, nem az adatfelvétel évét – tehát amikor megkérdezték az embereket – jelöli, hanem azt az évet, amelyről a kérdések szóltak (praktikusan az egy évvel korábbit).
Ezért van csúszás jelenleg az Eurostat és a KSH számai között, pedig az adatbázis, amelyből dolgoznak, közös. Megkérdeztük a KSH-t, hogy miért volt szükséges ez a változtatás. Válaszuk szerint a hivatal „módszertani megfontolások miatt” összevonta három kiadványát, és miután a fogyasztási szokásokról, illetve a jövedelmi viszonyokról szóló adatokat eddig is a tárgyév szerint publikálták (vagyis azzal a dátummal, amely évre vonatkoznak), a szegénységgel kapcsolatos adatokat is ehhez igazították. „Remélhetőleg nem okoz zavart a változtatás” – tudatta velünk a KSH.
Nos, okozott. A KSH legfrissebb adatait az Eurostat még nem hagyta jóvá, vagyis hivatalosan leghamarabb a jövő év első felében jelenik majd meg a nemzetközi statisztikában. Hogy ott hogyan dátumozzák majd a most nyilvánosságra került adatokat, nem tudni, de az biztos, hogy jelenleg elég könnyű elveszni a számok között, megpróbáltunk eligazodni mégis.
Kezdjük azzal, hogy Magyarország az egyetlen olyan OECD-tagállam, amelyik 2014-ben kevesebbet költött szociális kiadásokra, mint 2007-ben. A különbség 2007-hez képest körülbelül mínusz 1 százalék, de 2009-hez képest, amikor a legtöbb jutott, majdnem 3 százalék mínuszt könyvelhetünk el. Ráadásul a jövő évi költségvetésben – csakúgy, mint 2010 óta kivétel nélkül minden évben – az előzőnél is kevesebbet szán a kormány a szociális kiadásokra. Olyan támogatási formák szűnnek meg (lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, óvodáztatási támogatás, méltányossági közgyógyellátás, méltányossági ápolási díj), amelyek több mint 600 ezer ember zsebéből vesznek ki több ezer forintot havonta.
A magyarországi szegénység alakulását legérzékletesebben a gyermekek helyzetének alakulásából lehet lemérni. Az még a KSH számaiból is kiderül, hogy a gyerekszegénység idehaza egyre riasztóbb méreteket ölt: a 18 év alattiak 41,4 százalékát érintette szegénység vagy társadalmi kirekesztés tavaly. Míg az EU-ban és a visegrádi országokban 2005 óta (gazdasági válság időszakában tapasztalható visszaeséstől eltekintve) egyre csökken a súlyos anyagi deprivációban
élő, 7 évesnél fiatalabb gyermekek aránya, addig nálunk egyre romlik a helyzet. És míg a 65 évnél idősebbek körében lassan egy évtizede szinte alig változik a nélkülözők aránya, a legfiatalabbak esetében meredeken emelkedik a számuk (lásd grafikonjainkat), méghozzá évről évre.
Hogy az elmúlt években mit tett ehhez hozzá a kormány? Ha pusztán a statisztikai adatok tükrében próbálnánk mondjuk a rezsicsökkentés vagy a devizahitelesek megsegítésére létrehozott mentőcsomag üdvös hatásait megfogni, azt tapasztaljuk, hogy épp a legszegényebbek körülményein még ezek az intézkedések sem igazán tudtak javítani. Tavaly Magyarországon a lakosság több mint 11 százaléka nem tudta megfelelően fűteni otthonát, egy évvel korábban 13 százalékra volt ez igaz. Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátraléka volt 2013-ban minden negyedik embernek, az ő arányuk is alig valamivel csökkent, annyival biztos nem, amilyen keményen az állam megsarcolta a bankokat. Viszont négyből három magyar nem tudna kifizetni egy váratlan, legalább 66 ezer forintos kiadást.
Vagyis a tartalékokat lassan, de biztosan feléljük, a „könnyítő intézkedések” pedig csak a vagyonosabbak zsebében tartják bent a forintokat.
„Központi beavatkozás nélkül nincs lehetőség a változásra, ám amíg a kormány szociálpolitikája nem a szegénységben
élőknek kedvez, erre hiába várunk – foglalja össze a helyzetet Farkas Zsombor kutató, a Gyermekesély Egyesület munkatársa. Kiutat a nyomorból csak a megfelelő iskoláztatás jelenthetne, ám az elmúlt évek oktatás- és szociálpolitikai törekvései nem erre mutatnak. A 16 éves korra leszállított tankötelezettség, a kisebb falvakban a gettósodó iskolák nem sok esélyt adnak a továbbtanulásra.
– Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a kormányzati szinten állandó ellenállásba ütközünk – teszi hozzá Farkas Zsombor.
Vagyis a legjobb esetben sem lehet derűlátó ma az, aki a szegénység csökkenésére vár Magyarországon. És ezen nem segít az sem, ha időnként egy kicsit variálnak a statisztikák dátumain a szakemberek.
Több mint 3 millió
ember van kitéve Magyarországon relatív jövedelmi szegénységnek
16-szoros
a különbség a legszegényebbek és a leggazdagabbak munkajövedelme között. A legkevesebbet kereső kétmillió ember jövedelme az elmúlt négy évben folyamatosan csökkent.
Szakértők szerint nem e a cikkben ismertetett az egyetlen módszertani problémája a KSH új kutatásának, amely igyekszik a lehető legpozitívabb képet kihozni az adatokból. Hiányoznak például a nemzetközi összehasonlító adatsorok olyan, kifejezetten rossz körülményeket mutató szegmensekből, mint például a gyermekszegénység, amelyben Magyarország Európa országai közt is majdnem a legutolsó helyen szerepel. Ráadásul a publikáció elemző részei még akkor is igyekeznek szépíteni a helyzeten, amikor maguk a számok mást mondanak. Amikor például arról van szó, hogy saját bevallásuk szerint hányan vallják magukat súlyosan nélkülözőnek, a tanulmány így értékel: „az önbevalláson alapuló kérdésekre adott válaszokban a pesszimistább életszemlélet is közrejátszhat”.
Krémer Balázs szociológus a szegénység KSH által kimutatott csökkenésének egy másik okára is rávilágított. Valóban kevesebben élnek a szegénységi küszöb alatt. Van azonban egy kis szépséghibája a dolognak: lejjebb került a küszöb. Vagyis akik korábban szegények voltak a statisztikában, most meg nem, azoknak egy része semmivel sem él jobban. A jövedelmi szegénység határát ugyanis az úgynevezett medián jövedelem (az a jövedelem, amelynél ugyanannyian keresnek kevesebbet, mint ahányan többet) 60 százalékánál húzzák meg. És bár a KSH nem, csak az Eurostat közli az átlagjövedelmek mellett a mediánértékeket is, ám ott az látszik, hogy nálunk a középső háztartások jövedelme jelentősen romlott az 1 évvel korábbi értékhez és az átlagjövedelemhez képest is. Tehát miután a küszöb alacsonyabb, könnyebb „kikerülni” a szegénységből – legalábbis a besorolás értelmében. Ez az adat ugyanakkor arra is utal, hogy Magyarországon a „középen lévők” veszítettek többet, éppen azok, akiknek jövedelméhez viszonyítják a szegénységi küszöböt.
A súlyos anyagi depriváció azon személyekre vonatkozik, akikre az alábbi kilenc problémából legalább négy jellemző: hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; a lakás megfelelő fűtésének hiánya; váratlan kiadások fedezetének hiánya; kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival; anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel; anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval; anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!