Nem tudni, mi zajlik mostanság a hírszerzők és elhárítók világában, de valami nagyon különös: az orosz szolgálatok hibát hibára halmoznak, ha ugyan nincs ebben szándékosság, a kínaiak már az Interpol elnökét is letartóztatták, és az oknyomozó újságírókat minden fél kitartóan gyilkolja.

 

Lehetne azt mondani, hogy az utóbbi hetekben nyilvánosságra került eseteknek látszólag semmi közük egymáshoz, véletlenül történtek egy időben. Viszont ilyen véletlenek nincsenek, ez már a valószínűségszámítás megcsúfolása lenne. De lássuk a híreket, szépen, sorban, bár a teljesség igénye nélkül, ugyanis például az orosz szolgálatok körüli kavalkádról inkább lehetne többkötetes kémregényt írni, mint cikket.

Brutális fellépés

Már a második oknyomozó újságírót gyilkolják meg rövid időn belül bestiálisan Kelet-Közép-Európában: az első hősi halott a szlovák Ján Kuciak volt, akit menyasszonyával együtt öltek meg, mert az olasz ma†a szlovákiai befektetései után nyomozott. Múlt szombat éjjel pedig Viktorija Marinova bolgár tévériporternőt erőszakolták meg és kínozták halálra: az ő utolsó munkája uniós források elsikkasztásáról szólt, de már készült a következőre, amiben Hitrino községben nyomozott volna szabálytalan közbeszerzési eljárások miatt. A kivégzés módja – melyet nem részleteznénk – vagy bolgár, vagy orosz elkövetőkre utal. Az ügyben először őrizetbe vettek egy román állampolgárságú moldáv férfit, ám ő ártatlannak bizonyult, később gyanúsítottat tartóztattak le, bizonyos Szeverin Kraszimirovot, akinek DNS-ét is megtalálták a helyszínen.

És ezzel nincs vége a tragikus újságírógyilkosságoknak. Török források szerint a rijádi rezsimmel szemben kritikus szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi október 2-án besétált hazája isztambuli főkonzulátusára, ahonnan utána soha többet nem bukkant fel. Sőt eddigi ismereteink szerint nem pusztán megölték Hasogdzsit, hanem holttestét csontfűrésszel fel is darabolták és darabjait egy kisbusszal szállították el az épületből. Az újságíró tavaly óta az Egyesült Államokban élt, és csak a török jegyesével való házasságához szükséges iratokért látogatta meg szeptember végén a szaúdi főkonzulátust. Első körben nem sikerült elintéznie a papírokat, és elutazott egy londoni konferenciára. Londonból azonban telefonon sikerült időpontot egyeztetnie a főkonzulátussal, és október 1-jén vissza is tért a török metropoliszba, hogy másnap belépjen a diplomáciai épület kapuján. Szaúd-Arábia hivatalos álláspontja továbbra is az, hogy Hasogdzsi ügyei elintézését követően szabadon távozott a főkonzulátusról, hollétéről semmit nem tudnak. Vezető török tisztviselők viszont állítják, hogy a szaúdi királyi családból rendelhették el kivégzését.

Alaposan kilóg a lóláb

Akárhogy is nézzük, ez a három újságírógyilkosság bizony mind-mind titkosszolgálati ügynek tűnik. Kínában viszont nem ölték meg, csak letartóztatták korrupciós vádakkal Meng Hung-vejt, az Interpol kínai elnökét, az ország közbiztonsági miniszterhelyettesét. Mármint miniszterhelyettesként lett volna korrupt, nem Interpol-elnökként. Ha ez igaz, ez lenne a történelemben az első eset, amikor egy kínai sikkasztó egyenesen az Interpolhoz menekül és annak elnöke lesz.

De lássuk, mi a helyzet a nagy Oroszországban! Hát bizony, azt sem tudja az ember, sírjon vagy nevessen. Olyan botrányok követik egymást, hogy csak arra gyanakodhatunk: harcba szálltak egymással a különféle titkosszolgálati szervezetek, a GRU (pontosabban: GU), az FSZB és az SZVR, és a gonosz imperialisták helyett egymást gáncsolják Stirlitzék.

Nem volt elég a tökéletes kudarcba fulladt Szkripal-ügy, nem volt elég, hogy az elkövetéssel megbízott – nem is kezdő! – ügynökök megbuktak, megbukott négy másik ügynök is, akik – igaz, még tavasszal – a hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet számítógépes rendszerének meghackelésével próbálkoztak. A  26165- ös katonai egységhez tartozó négy ügynök közül kettő a GRU kiber-hadviselési szakértője, a másik kettő meg kifejezetten esettiszt, vagyis gyakorló műveleti hírszerző.

Kabaréba illő jelenet lehetett, mikor az elfogottaknál megtaláltak egy moszkvai taxiszámlát, amelyen akkurátusan fel volt tüntetve az indulási hely (a GRU főhadiszállásától úgy 50 méterre található főút) és a cél (Seremetyevó reptér). Az akcióban használt mobiltelefonjaikat szintén a GRU-központ melletti átjátszón keresztül aktiválták… Ennél feltűnőbb már csak az lett volna, ha Hága főterén asztrahánprémes kucsmában, balalajkázva járják a kazacsokot.

Botrány botrány hátán

És még ezt is lehet fokozni. A Bellingcat oknyomozó portál összevetette a lebukottak adatait az orosz közlekedésrendészet nyilvántartásával, és további háromszázöt ügynök neve került nyilvánosságra: tudniillik azoké, akik az autójukat apróbb előnyök kedvéért a Komszomolszkij Proszpekt 20 címre jelentették be. Ez a GRU hackeregységének, a 26165-ös egységnek a főhadiszállása. A GRU címére regisztrált autók egy különleges listára kerülnek: ezeket nem állíthatják meg a rendőrök, így a gyorshajtást, ittas vezetést sem lehet számon kérni a sofőrökön, és súlyadót sem kell fizetniük a járműveik után.

Más időkben ettől a pechszériától benépesülnek a szibériai munkatáborok, de mostanság még további fejlemények látszanak kialakulni. Kedden – valószínűleg szabotázs miatt – felrobbant egy óriási lőszerraktár Ukrajnában. Ugyancsak kedden, a hajnali órákban, pontban háromkor valakik felgyújtották az Internetkutató Intézet szentpétervári irodáját. Akinek ez a név nem mondana sokat: ez az a bizonyos olginói trollgyár, ahonnan a fél világot ellátták álhírekkel. Az elkövetők – természetesen – ismeretlenek, maga az intézmény viszont köztudottan Jevgenyij Prigozsin oligarchához köthető, akit „Putyin szakácsaként” szoktak emlegetni. Prigozsin áll a Szíriában, Délkelet-Ukrajnában és a Közép-afrikai Köztársaságban aktív Wagner Group orosz zsoldosszervezet mögött is. (Mely arról nevezetes, hogy az utánuk Afrikában nyomozó orosz újságírókat szintén megölték, továbbá az ő meggyilkolásuk ügyével foglalkozó Pjotr Verzilovot, a Pussy Riot zenekar tagját megmérgezték.)

Ezek után nem is csoda, ha arról ír az orosz ellenzéki MBH-Media (bár nem tekinthetjük százszázalékos forrásnak), hogy amikor Putyin maga elé rendelte a GRU hatvankét éves vezetőjét, Igor Korobkovot, az a legfensőbb érvek alatt annyira meghajolt, hogy rosszul is lett, kórházi kezelésre szorult. Mindenki rosszul lett volna ebben a helyzetben, pedig nem is kínálták meg a legendás plutóniumteával.

Hát kérem, ilyenek manapság a szolgálati ügyek, mármint a titkosszolgálatiak. Csak lassan nem érti az ember, mi bennük a titkos.

FOTÓ: UMAR FAROOQ, AFP

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!