– Értem én, hogy ez egy baloldali kör, de biztos, hogy a legszerencsésebb névválasztás volt a „Dinamó”, amely szót hallva legtöbben, már legalábbis a sportszeretők, hozzá is teszik magukban, hogy „Moszkva”?

Böcskei Balázs: Pedig asszociálhatnának a környezetbarát, önfenntartó energiaforrásra is. Azért döntöttünk emellett a név mellett, mert úgy érezzük, kisebb vagy nagyobb kanyarok után a már ismert közpolitikai kudarcokkal terhes útra kanyarodik vissza a baloldal, lemerültek gondolkodásának kreatív energiái, ezért fel kell pörgetni, lendületet kell adni neki. És mi lenne erre jobb, mint a Dinamó?

– Rendben, legyen Dinamó, de mi az, hogy „véleményközösség”?

B. B.: A mi nemzedékünkből, tehát a 20-as, 30-as és a fiatal 40-es generációból sokan jelen voltak különböző politikai hálózatokban és műhelyekben, de szétszórtan, és igencsak szűkös erőforrásokkal ahhoz, hogy érdemben hallassák a hangjukat. Ez a közösség került most egy platformra, kiegészülve néhány, számunkra szellemi referenciát jelentő előddel és példaképpel, hogy együtt kíséreljen meg kialakítani egy színvonalas baloldali politikai gondolkodást Magyarországon.

– És mit keres közös platformon egy korábban gyurcsányistának bélyegzett politológus az LMP egykori alapítóival? De hogy másokat is említsek a Népszabadságban megjelent kiáltvány aláírói közül: Tamás Gáspár Miklós filozófus vagy Ferge Zsuzsa szociológus Teczár Szilárd aktivistával, aki nemrég azzal került a figyelem középpontjába, hogy eljárást nyert egy szórakozóhely ellen, ahová a nőket ingyen engedték be?

B. B.: Ez egy széles ideológiai spektrum, mindannyian máshogy definiáljuk például magát a baloldalt is, de van egy minimum, amiben meg tudtunk egyezni. Nem engedünk például a demokrácia és az egyenlőség alapértékeiből, a szolidaritásból, a feminizmusból, az ökológiai fenntarthatóságból, és összeköt minket a baloldali gyakorlat megújításának igénye is.

– Nincs túl nagy tolongás már így is a baloldalon? Lassan nem tud az ember fejben tartani ennyi szereplőt.

Kaufer Virág: Mi nem politikai pártot hoztunk létre. Abban hiszünk, hogy a társadalmat foglalkoztató kérdésekről lehet pártfelhangoktól mentesen is vitatkozni. Az ilyen nyilvános vitáknak akarunk teret adni, egyelőre a héten indult blogunkon, rövidesen pedig beszélgetős esteken is. Tudomásul kell venni, a baloldal ma ott tart, hogy nyugodtan visszamehet a rajzasztalra, megnyomhatja az újratervezés gombot. Ebben a helyzetben szerintem élvezni kell az ellenzékiség szabadságát…

– …mintha a baloldalnak már fel kellene adnia a jövő évi választásokat, és az újabb négy év ellenzékiségre készülni.

Rauschenberger Péter: Baloldaliként a helyzet bizonyos értelemben még ennél is rosszabb. Tény, hogy borzasztó ez a mostani rezsim, ami elveszi a szabadság levegőjét, és egy belélegezhetetlen gázzá alakítja. Az ember sok mindenre képes lenne, hogy ennek vége legyen. De még ha Mesterházy Attila lesz is a következő miniszterelnök, az nem jelenti azt, hogy én mint baloldali kormányra kerültem.

– Miért, mi a baj a baloldal mostani vezetőivel?

B. B.: Két jelölt látszik, az egyik, Bajnai Gordon, azt mondja, hogy ő a törekvő emberek Magyarországát akarja elhozni. Az MSZP 2012-es gazdasági vitairatában pedig a két leggyakoribb kifejezés: piac és a verseny. Szerintünk viszont vannak olyan társadalmi csoportok, és ezeknek a baloldalnak nagyon fontosnak kellene lenniük, amelyek helyzetüknél fogva nem tudnak se törekedni, se versenyezni. Egyszerűen nincs lehetőségük és képességeik belépni az érvényesülés rendszerébe.

– Azért ezeket az embereket nem csak a baloldal hagyta magára.

R. P.: Persze, a felelősség mindenkié, aki valaha kormányzott. Mégis, van az elmúlt évtizedeknek néhány kudarca, amely elsősorban a baloldalé. 1994-től a 2007-es válságig évről évre volt némi gazdasági növekedés, ez mégsem járt együtt a foglalkoztatás bővülésével. Nem tért magához az ország a rendszerváltás utáni összezuhanásból, és nagyrészt ezen ment szét a társadalom integritása. Eközben pedig kifejlesztettük a fejlett világ legigazságtalanabb oktatási rendszerét. A kutatások szerint a magyar diákok kompetencia szintje nagyobb összefüggést mutat az anyagi hátterükkel, mint bárhol másutt. A baloldalnak egyenesen az esszenciája lenne ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ezért mondom azt, hogy ez főként az ő kudarcuk.

B. B.: Számos esetben, közpolitikai döntésnél láttuk, hogy a baloldal nem áll a gyengék pártjára, vagyis oda, ahol eredendően állnia kell, hanem inkább szavazatmaximalizálás céljából elkerüli a hangosabb és az érdekeiket jobban érvényesítő csoportokkal való összeütközést.

– De ha a döntések úgyis pillanatnyi érdekektől függnek, akkor van még értelme egyáltalán bal- és jobboldali politikáról beszélni? A választópolgárok nagy része valószínűleg nem letisztult értékrendek mentén vallja magát bal- vagy jobboldalinak, sokkal inkább aszerint, hogy mely politikusok számára a legszimpatikusabbak.

K. V.: Ez az egyik probléma. A másik, hogy ha egy politikus baloldalinak vallja magát, akkor a szavazói annak is tekintik, függetlenül attól, hogy esetleg ezzel ellentétes gazdasági vagy társadalmi intézkedéseket hoz. Ettől függetlenül szerintem nagyon sok választó van, aki igenis baloldali, és nem csak azért, mert tetszik neki egy politikus, hanem, mert világos az értékrendje, amellyel a fontos kérdésekhez hozzááll.

R. P.: Valójában persze a bal- és jobboldal vitájában nem az igazán lényeges kérdések voltak és vannak napirenden. A fő identitásképző elemek ma azok, mit gondol az egyén a nemzetről, a Horthy-korszakról, a Kádár-rendszerről.

– És ez baj?

R. P.: Szerintem óriási baj, mert ezek nem sorskérdések, csak elvont, szimbolikus szinten létező lufik. Többek között ennek az irracionalitásnak a foglya a magyar politika.

B. B.: Maradjunk a Kádár-rendszernél! A baloldal politikai erkölcsét kitűnően mutatja, minek nevezi azt a rendszert, aminek a születése mégiscsak egy – amúgy baloldali értékeket felvonultató – szabadságharc leveréséhez köthető. A magyar politikai baloldal jelentős része egy sok ponton vállalható és igazságos történetként értékeli a Kádár-rendszert, holott ott vannak azok a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek következményeit még ma is viseli a társadalom. Arról nem is beszélve, hogy közben elzárta ezeknek az évtizedeknek a megismerhetőséget, gondoljunk az ügynökkérdésre. Lett volna 12 éve a baloldalnak, hogy ezt rendezze.

– Sokak szerint közben a magyar politika legfőbb törésvonala Orbán Viktor személye lett, vagyis semmi nem választja szét egyértelműbben két táborra az országot, mint a miniszterelnökhöz való pozitív vagy negatív viszonyulás.

R. P.: Orbán Viktor egy speciális szereplője a magyar közéletnek, olyan értelemben, hogy neki van egy víziója. Biztos még sokaknak van, de ő hatékonyan tudja is érvényesíteni. Ez a vízió többnyire otthon a konyhaasztalnál kiókumlált tévedésekből áll, ami másnak, aki szintén otthon a konyhaasztalnál gondolkodik a politikáról, hihető lehet. Ez a vízió röviden olyasmi, hogy Magyarországon az érdemes emberek kapjanak teret, az érdemtelenek pedig ne lógjanak a nyakukon koncként. Azt, hogy ki az érdemes, persze ő mondja meg. Ehhez az eszközök a politikai verseny kiiktatása, valamint néhány szereplő közpénzből való versenyképessé tétele. És akkor, ha sikerül 30 évig hatalmon maradni, akkor csinál egy Szingapúrt Európa közepén. Ez az elképzelés szerintem nem jó, de legalább elképzelés. És elég jó lenne már ezzel szemben egy másikat felmutatni.

K. V.: Bármilyen furcsán is hangzik ez, de Orbán Viktor fellépésének volt egy érdeme, mégpedig, hogy felébresztett embereket, akik aztán az utcára vonultak. Kezdett is kialakulni valamiféle baloldali ellenzéki mozgalom a diákok, hajléktalan- mozgalmárok és a szakszervezetek összefogásából, csak aztán a baloldali pártok nem alakítottak ki bizalmat ezen csoportok iránt, mert megint fontosabb lett, hogy akkor Bajnainak vagy Mesterházynak hívják-e majd a miniszterelnök-jelöltet. Ez persze lényeges, csak ezzel a politikusok megint távolodnak a társadalomtól. A civil mozgalmak pedig kis időre beléptek a politikai térbe, most viszont azt látjuk, mintha rálegyintenének, hogy jó, akkor hagyjuk.

– A kiáltványban olvasni, hogy szükség van a baloldalon bizonyos fogalmak újraértelmezésére is. Ezek közül a legérdekesebb talán: a „nemzet”. Van még bármi keresnivalója a baloldalnak ekörül?

B. B.: Aki ismeri a történelmet, a baloldali hagyományt, abban fel se merül, hogy ne lenne. Hogy mégis felvetődhet, annak persze megvannak a közeli és távoli múltbeli okai. Sokat elmond például, hogy nemrég a székely menetre elment néhány baloldali, akikre ezért egyesek el is kezdtek lövöldözni a saját oldalukon. Az MSZP is bocsánatot kért a 2004-es kettős népszavazásért, de a párt elnöke később, egy hetilapnak adott interjúban megint a szavazati jog kérdését pedzegette. A baloldal egy része szerzett jogokat akar majd visszavenni egy csoporttól, a határon túli magyaroktól, akik szerintünk egyértelműen részei a nemzetnek, a politikai közösségnek. A nyelv számunkra identitásképző elem, e téren is nyelvújításra van szükséges a baloldalon.

K. V.: És azért, ha a határon túli magyarokról beszélünk, lássunk túl a Kárpát- medencén, hiszen rengetegen vannak, akik különböző okokból Nyugaton élnek, viszont szeretnének a nemzethez tartozni. Róluk most tulajdonképpen lemondtak, sőt árulónak bélyegzik őket, akik nem látják, hogy Magyarország mennyire jól teljesít, és ezért disszidáltak. Éltem Londonban, így tudom, hogy az ottani közösségnek óriási probléma például, hogy nincs egy magyar óvoda. Más kérdés, hogy fenn tud-e tartani az állam a diaszpórában élőknek ilyen intézményeket? Ezt például meg lehetne beszélni értelmesen. Én viszont emlékszem, hogy 2010-ben, a kettős állampolgárság részletes vitáján, tehát ahol már arról kellett volna tárgyalni, hogy mit jelent majd ez a költségvetésnek, a képviselők a felszólalásaikban azon versenyeztek, kinek van több székely rokona. Nálunk ez a vita.

– Pártpolitikától mentes gondolkodást hirdetnek, viszont a soraikban szerzőként ott van Scheiring Gábor, az Együtt-PM frontpolitikusa is. Ő magával viheti a pártjába mindazt, amire a Dinamó jut?

B. B.: Persze, de hát ezek nyilvános fórumon megjelenő gondolatok, így nem csak ő, de Szanyi Tibor, sőt Orbán Viktor is felhasználhatja őket. Mi labdákat adunk fel közérthető stílusban, ezeket a labdákat pedig bárki lecsaphatja, aki nyitott egy másfajta, kritikai gondolkodásra. Sőt vannak olyan kérdések, amelyekről nem is bánnánk, ha a pártok is gondolkodnának. Hogyan lehet például baloldalinak, öntudatos, a másik jogaiért kiálló állampolgárnak lenni, még úgy is, ha minden ellene szól?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!