Egy fél nap sem kellett, hogy lefagyjon a mosoly a fideszesek arcáról. Ugyan már, mondták nevetve, ha Simicska tényleg be akarna szállni a politikába, azt nem a Népszavában üzenné meg, hanem saját lapjában, a Magyar Nemzet címlapján.
Tényleg? A Népszava hírét követően, másnap ott mosolygott magabiztosan a kissé telt arc, az ember, akiről tizenéve képtelenség rendes fotót csinálni. Előbújt hát Simicska Lajos, a magyar politika (eddig) rejtőzködő háttérembere, és maga erősítette meg a hírt: komolyan fontolgatja, hogy jelöltként indul a Navracsics Tibor megüresedett képviselői helyéért február 22-re kitűzött veszprémi időközi választáson. Orbán oligarchává lett egykori szobatársán múlhat tehát a Fidesz kétharmadának sorsa – ha elvész ez a mandátum a Fidesznek, akkor oda a sokat hivatkozott kétharmad –, de ami még ennél is fontosabb: ha eldurvul a miniszterelnök és a volt APEH-vezér közötti párviadal, akkor akár a Fidesz egyszerű többségét is áthúzhatja Simicska. Ilyenkor ötlik fel a mondat, amit nemrégiben a Magyar Narancs tulajdonított Simicskának: „ezt az embert én tettem naggyá, és ha kell, én is tiprom el”. „Ez az ember” persze Orbán Viktor, ki más? A mondat első fele pedig egyáltalán nem áll messze a valóságtól: a Fidesz és Orbán nem tartana ott, ahol, ha nem segítette volna Simicska pénze, hálózata és szervezőmunkája. És ezt tudják a Fideszben is, ahol már senki nem mosolyog, hanem az idézett mondat második felének esélyeit latolgatja. Válságstábbá is alakul a Fidesz elnöksége.
Béke vagy diktátum?
A héten összeülő grémiumnak eredetileg azt kellett volna megvitatnia, miképp állítsa meg a kormánypárt földcsuszamlásszerű népszerűségvesztését. Az állampártként működő formáció ugyanis október óta elvesztette támogatóinak egyharmadát. (A múlt hónapban még a teljes népesség 37 százaléka szavazott volna Orbán Viktor pártjára, mára ez az arány 25 százalékra csendesedett, s ilyen földcsuszamlásszerű változás 12 éve nem történt idehaza.) Erre eredetileg a jól bevált, minden válságba jutó politikus első számú receptjét akarták alkalmazni: átszervezik a kommunikációt. Ám ez aligha lesz elegendő válasz arra a problémára, ami az elnökségnek még a népszerűség-zuhanásnál is komolyabb fejtörést okoz: „a Lajos”.
Ha ugyanis Simicska valóban sorompóba áll, akkor láthatóvá válik a törésvonal a Fideszben. Hogy eddig is megvolt, azt zátonyra futott közbeszerzések, elszabotált médiavásárlások, sajtóbéli üzengetések tették nyílt titokká. De mégiscsak titok volt. Ám Simicska esetleges politikai szerepvállalása azt jelezné, komolyan vette Orbán mondását, miszerint a politika diktál és nem a gazdasági holdudvar. Magyarán: az egykori szobatárs a miniszterelnök pályáján és szabályai szerint küzdene meg az egyezségért – hogy békeszerződést vagy diktátumot szignáltathat, az elsősorban már rajta múlik. Fideszesek újságíróknak olyasmit mondogatnak, hogy Simicskának biztosan csak a képviselőséggel járó mentelmi jogra van szüksége.
Ám valószínűleg ők is tudják, hogy Simicska valódi mentelmi joga dossziék formájában a páncélszekrényében pihen, hiszen ha valaki, ő biztosan mindent tud a Fidesz és Orbán Viktor személyes pénzügyeiről is. (A mentelmi jognál érdekesebb kérdés: vajon hogy fog kinézni Simicska képviselői vagyonnyilatkozata?) A Fideszen belüli pániktüneteket megalapozza, hogy a hírek szerint bizonyos dossziék már eljutottak Simicska páncélszekrényéből egyes szerkesztőségekhez. A „ha én egyszer elkezdek beszélni” jellegű mondatoknál is akad azonban nagyobb félnivaló. Nevezetesen, hogy Simicska az ellene indított eljelentéktelenítési/háttérbe szorítási kísérletek ellenére is komoly befolyással bír a Fideszre. Olyannyira komollyal, hogy nem csak a kétharmadot, de akár a kormányzóképességet is veszélyeztetheti.
Az, hogy Simicska lobbistái ott vannak minden minisztériumban, még a Lázár János vezette Miniszterelnökségen is van államtitkára, illetve a fejlesztési miniszterrel vívott harca ellenére még mindig az ő domíniumának számít az állami cégek jelentős része, az köztudott a politikai bennfentesek körében. Amit azonban a külső szemlélő nem lát, hogy a Fidesz holdudvarában hány önkormányzati képviselő, vállalkozó, „földesúr”, közigazgatási dolgozó, illetve közszolgálati alkalmazott van rajta Simicska fizetési listáján. Forrásaink úgy saccolnak, összességében több tízezer egzisztenciát táplál a Fidesz közeli cégzsargonban csak Lajos-forrásnak „becézett” Simicska.
Frakciónyi vazallus
És ezek között bizony vannak országgyűlési képviselők is. Az elmúlt években ugyanis éppen Simicska közreműködésével zajlott a Fidesz belső világának átszervezése, a helyi viszonyok átalakítása úgy, hogy annak eredményeként ma a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának jelentős részét önálló politikai akarat és karakter nélküli pártkatonák adják. Közülük bennfentesek szerint is lehet úgy 30–50 közötti olyan képviselő, aki adott esetben inkább hallgathat Simicska hívó szavára, amely hívó szó némi pénzzel, adott esetben egy kis fenyegetéssel kiegészítve szinte visszautasíthatatlan ajánlatnak is tűnhet. Tegyük hozzá: ebből a szempontból a pillanat tagadhatatlanul kegyelmi, hiszen a kitiltási botrány, a korrupciós ügyek, a nem csillapodó tüntetési hullám rendesen erodálta Orbán „erős vezető” imázsát, így többen hajlandók „vezért” cserélni, legalább saját maguk számára. Persze, hogy az el- vagy lekötelezettség milyen erős, az erősen kérdéses. Forrásaink szerint Simicska nagyobbrészt „közvetett emberekre” számíthat. Ez azt jelenti, hogy zömmel polgármesterek, helyi erős emberek a Közgép urának vazallusai, így aztán elsősorban a „nekik tartozó” honatyákra számíthat „a Lajos”. Esetleges lojalitásuk így attól függ, mennyire „fogják őket helyben”, magyarán: milyen mértékben múlik a megélhetésük vidéki hátországukon. De így is elmondható, hogy Orbán egykori szobatársa egy miniszteriális, egy parlamenti és egy holdudvari bázisra támaszkodhat, és ez nem kevés. Az nem valószínű, hogy – legalábbis egymagában – Simicska „királyt cserél”, ám a legradikálisabb esetben, ha úgy érzi,
Orbán véglegesen a vesztére tör, Simicska akár egy önálló frakcióba is átránthatná embereit. Mindenesetre a szolidabb megoldás – a kétharmad blokkolása – is keresztbe verhetne egy „rezsimváltást”, nevezetesen Orbán kimentését a miniszterelnöki székből a megerősített köztársasági elnöki pozícióba. Ha van szándék arra, hogy 2017-ben Áder Jánost Orbán váltsa a Sándor-palotában, akkor a veszprémi választás és Simicska politikai mozgolódása valóban sorsdöntő lehet. Érdekes hetek elé nézünk február 22-ig.
A következő forgatókönyvekkel érdemes számolni. Az első: amennyiben Orbán nem alkuszik, akkor megeshet, hogy indul Simicska és startol egy fideszes jelölt, ennek eredményeképpen a körzetben gyengébb baloldali jelölt lehet a bevető harmadik. Következésképp a miniszterelnöknek még a február 22-re kitűzött veszprémi időközi választás előtt át kell állnia az elnöki rendszerre – vagy legalább „be kell indítania” a folyamatot.
Csakhogy ebben a külpolitikai környezetben a nyíltan autoriter szisztémára való átállást valószínűleg sem az Egyesült Államok, sem az EU nem nyelné be, és a szándék alighanem utcára vinne az egyre nagyobb számú elégedetlen tömegeket is. Bár per pillanat valószínűbb, hogy Simicska végül mégsem indul képviselőjelöltként, megelégszik a szándék meglebegtetéséből fakadó következményekkel, de az őt ismerők szerint van annyira kiszámíthatatlan, hogy akár tényleg bele is vághat a politikai kalandba. Ebben az esetben Orbán megteheti, hogy nem indít rá senkit Simicskára, ezzel viszont fennáll a veszélye, hogy a frakció nem tud kétharmados változásokat indukálni, azaz február végéig mégiscsak elő kellene állni a „modellváltás” ötletével. A harmadik verzió pedig úgy hangzik, hogy Orbán, felismerve beszorított helyzetét, elássa a csatbárdot, és békét köt, de legalábbis összehoz egy fegyverszünetet Simicskával.
Pintér a szövetséges?
A békülés Simicska számára sem lenne rossz verzió, hiszen ha keresztbe is veri Orbán elnöki terveit, erősen kétséges, hogy képes lenne-e megnyerni a veszprémi körzetet. Mondjuk, a kampánya finanszírozása aligha jelentene gondot, és a körzethez tartozó településeken jelentős földbirtokkal is rendelkezik, s mint ilyen, sok család megélhetése már most is tőle függ, de ezek a tényezők nem elegendőek egy választási győzelemhez. Simicskának tehát, ha komolyan gondolja a politikai antrét, szövetségesekre lesz szüksége. Hogy ki lehet a szövetségese? Ott kell keresni, ahol Simicska eddig rejtőzött: az árnyékban. Emlékszik például valaki, mikor szólalt meg utoljára országos ügyekben Pintér Sándor belügyminiszter?
Fideszes forrásaink közül többen beszéltek Simicska és Pintér közeledéséről. Ami azért is érdekes, mert Pintér Sándort mostanában egyre több fideszes említi pozitív szövegösszefüggésben, aminek nyilvánvaló oka, hogy ő a legfőbb ellenlábasa a közutálatnak örvendő Lázár Jánosnak.
Pintér eddig ügyesen védekezett Lázár – Orbán Viktor nem független – hatásköréhsége és bekebelezési kísérletei ellen, és miközben megúszta, hogy az elmúlt hetek botrányait bármilyen módon kommentálnia kelljen, iszonyatos informális hatalmat tartott meg.
A szabályok ugyanis lehetőséget adnak rá, hogy a belügyminiszter felügyelete alá tartozó szervek a közszférából gyakorlatilag bárkit automatikusan megfigyeltessenek, sőt akár irányított bűncselekményeket is megrendezhetnek (például korrupció), hogy lebuktasson embereket. Ráadásul a pénzügyőrökön kívül – az a NAVhoz tartozik, ami pedig, élén az Amerikából kitiltott Vida Ildikóval, még mindig Simicska befolyási övezete – Pintér felügyeli az összes belföldi fegyveres testületet. Tehát úszik az információban. Akárcsak Simicska. Elég volt a titokzatos háttérember egyetlen mondata, és totálisan összezavarodtak a viszonyok a Fideszben.
Most mindenki arra vár, hogy Orbán Viktor hazatérjen Dél-Koreából, és elmondja, mit akar. Orbán viszont alighanem pályafutása egyik legnagyobb dilemmájával küzd, ami ráadásul személyes viszonyokkal, évtizedes barátság és számolatlan közös pénzügyi akció hordalékával van terhelve. Mostanában gyakran feltűnik a neten egy 1989-es videofelvétel, amin egy fiatal, szimpatikus, gyors beszédű egyetemista, bizonyos Orbán Viktor beszél megkapó nyíltsággal. Sok érdekes mondatot rögzített akkor a kamera, ide most ebből egy tartozik: „Simicska Lajos volt a legokosabb közöttünk”.
Simicskát sem kívánják
Amerika nem viccel – a kitiltási ügyben semmiképp. Bár hivatalosan az Egyesült Államokból kitiltott személyek közül csak a NAV elnökének személye ismert halálbiztosan, a Magyar Narancs diplomataforrásokból úgy tudja: még év vége előtt készül egy újabb lista a nemkívánatos személyekről. És ezúttal többek között Simicska Lajost, illetve Nyerges Zsoltot is lajstromba veszik. A két, közbeszerzésre szakosodott üzletember környezetéből mindenesetre tagadják a Magyar Narancs állítását. Ezt egyébként akkor is kockázat nélkül tehetik, ha valóban szerepelnek egy újabb kitiltási listán, hiszen az amerikai fél valószínűleg az ő nevüket sem adja ki, ahogy az első körös kiutasítottakról is hallgat. Utóbbiak bankszámláit egyébként még az idén befagyaszthatják, illetve átvizsgálhatják az üzleti érdekeltségeiket.
Ő megy rá a Lajosra
Lehet, hogy meg is van a szocialisták által is vágyott független jelölt: Kész Zoltán, a Polgári Platform elnöke hajlandó kiállni akár Simicska ellenében is. A civil szerveződés vezetőjéről azt kell tudni, hogy ő szónokolt a veszprémi Orbán-ellenes tüntetésen. Ahol többek között azt mondta a Videoton VIP-páholyában Orbán köré gyűlő üzletemberekről, hogy: „ők az úgynevezett »nemzeti vállalkozók«, akik a te adópénzedből gazdagodnak, akik a te nemzeted nevét veszik a szájukra, a te nemzeted lobogóját terítik magukra, hogy aztán téged lopjanak meg, téged tegyenek szegénnyé, a te vállalkozásaidat ne fizessék ki”.
Balról semmi
Simán behúzta Navracsics Tibor országgyűlési képviselőjelöltként Veszprémet 2014-ben: 47,15 százalékos eredményével majdnem 20 százalékot vert Pál Bélára, az MSZP, a DK és az Együtt jelöltjére. (A Jobbikot mintegy 16 százaléknyi szavazatra érdemesítették a választók.) Megjegyzendő: 2010-ben még erősebb volt a Fidesz, akkor Navracsics Tibor 51 százalék fölött teljesített, az MSZP hasonló eredményt ért el, a Jobbik viszont csak 11 százalékon állt. És még 2006-ban is 43 százalékot szedett össze Navracsics, igaz, akkor Pál Béla még ennél is többet. Hogy most mennyire erős a Fidesz-logó egy népszerű arc nélkül a választókörzetben, az erősen kérdéses. Nem véletlen, hogy Török Gábor, a megyében élő politikai elemző úgy érezhette, teremhet számára itt babér. Aztán már nem érezte úgy, mivel egyrészt kiderült, hogy Simicska indul, illetve a Jobbik nem indít ellene jelöltet. És a Jobbik szeretete halálosnak bizonyult. (Hogy ezt egy felkapott politikai elemző nem kalkulálta be, az elgondolkodtató.) Az MSZP – hiába a kétharmad elkaszálása a tét – egyelőre nem mutatott fel húzójelöltet, a város szülötte, Mesterházy Attila volt MSZP-s elnök sem kíván versenybe szállni. Pál Béla mögé, úgy tűnik, nehéz lenne többséget teremteni, így a szocialisták egyelőre általánosságban beszélnek egy balos közös jelöltről. Az MSZP hajlandó beállni bárki mögé, aki helyben népszerű és elfogadható a baloldaliaknak, és abba is belemennek, ha az függetlenként szeretne indulni – nagyjából ez a szocialista álláspont, konkrét személyekről decemberben beszélnek majd. Állítólag a NAV-botrány kirobbantójánál, Horváth Andrásnál is tapogatózott az MSZP, hogy hajlandó lenne-e Veszprémben ringbe szállni. Döntést december közepére ígérnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
