Csaknem öt hónap telt el azóta, hogy Szlovákiában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát, de azóta sem tudni, ki vagy kik álltak a brutális gyilkosságok hátterében. Bukott a kormányfő, a belügyminiszter és a rendőrfőnök, de a szlovák belpolitikát fenekestül felforgató ügy szálait mégsem sikerült kibogozni. Belpolitikai cunaminak indult, csendes hullámverés lett belőle, de most mégis úgy tűnik, valami elindult az országban.
A 27 éves Kuciakot és kedvesét, Marinát február 21-én gyilkolták meg a Galántai járásban található Nagymácsédon, holttestüket négy nappal később találták meg. A közvélemény számára az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy az oknyomozó újságírót munkájával összefüggésben végezték ki. A cikk, amelyen halála pillanatában dolgozott, az olasz maffia és a szlovák politikai élet kapcsolatát boncolgatta. Az információit megosztotta cseh kollégájával, Pavla Holcovával, aki Kuciak halála után több interjút is adott. Ezekben általában arról beszél, hogy be kell fejezni a munkát, amit Kuciakkal kezdtek, mert barátja és munkatársa is ezt akarná. „Amikor elkezdtük a munkát, mindenki azt mondta nekünk, hogy Szlovákiában nincs maffia, Csehországban sincs. Mi úgy gondoltuk, hogy jobban rá kell világítani ezekre a dolgokra, és a fiatal újságírókkal szemben nyitottabbnak kellene lennie a szakmának is. Hiszen lehet, hogy elsőre bolondnak tűnő ötleteik vannak, de ezek szerint az ilyen ügyeket igenis nemzetközi kontextusban kell vizsgálni, mert a szervezett bűnözésnek nem szabnak gátat az országhatárok” – mondta az egyik interjúban. Fontosnak nevezte, hogy az újságírók az egyes információkat megosszák egymással. „Ez azért is lényeges, hogy ne gondolhassa azt, mondjuk, a szervezett bűnözés egy képviselője, hogy ha beszélget vele egy újságíró, és olyan dolgokat tud, amelyek veszélyt jelentenek, a történet megállítható azzal, ha megöli őt, mert senki másnak nem lehetnek birtokában ugyanazok az információk.” Az újságírótársadalom ereje Holcová szerint abban van, hogy „a történetet nem ölöd meg. Ha egy újságírót eltávolítasz, öt áll a helyére”.
Az utca ereje
Kuciak halála felébresztette az egyre inkább elmocsarasodó szlovák belpolitikával elégedetlen embereket. Annak lehetősége, hogy a ma a (legyen az szlovák vagy éppen olasz) a politika legfelső szintjeire is bevette magát, 25 éve nem látott tüntetéshullámot indított el. A demonstrációk eredményeképpen lemondott Fico kormányfő, Kalinák belügyminiszter, majd nem sokkal később Gašpar rendőrfőkapitány. Kis híján felbomlott a kormánykoalíció is, miután a magyar–szlovák közös párt, a Híd (Most) belengette kilépését, amennyiben nem írnak ki előrehozott választásokat. Végül a nagy felbuzdulásból szinte semmi sem lett.
Fico március 15-én lemondott ugyan, de előrehozott választásokat nem írtak ki, és a Híd sem lépett ki a koalícióból. A személycserékkel egy időre mégis úgy tűnt, az utcának ez elég. Aztán – hetekkel később – a szlovák társadalom rádöbbent, hogy nem történt valódi hatalomváltás: az új kormányfő, Peter Pellegrini háta mögött tulajdonképpen Fico kormányoz, és (bár az előzőnél kisebb intenzitással) újrakezdődtek a tüntetések.
Gondolnánk, hogy a lemondások és tüntetések hatására meredeken esett a kormánypártok és emelkedett az ellenzéki pártok támogatottsága. Csakhogy ez nem így történt. A szlovák belpolitikai színteret évek óta uraló pártok maradtak, ahol voltak. A korrupciós ügyek miatt megtépázott legnagyobb kormánypárt, a Smer 20 százalék körül stabilizálódott, az ellenzék vezető ereje, a magát liberálisnak mondó Szabadság és Szolidaritás (SaS) 16-17 százalékot kapna, ha most lennének a választások. A szélsőjobbos, erősen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a maga szokásos 10 százalékát hozza, de azt stabilan. A Híd pedig a bejutási küszöb körül billeg 5-6 százalékkal. „Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a választók általában elégedetlenek a politikai elit teljesítményével” – mondja Nagy András politológus, újságíró, hozzátéve, hogy februárban ott volt a lehetősége, legalább a Hídnak, hogy etikus magatartásával növelje népszerűségét, de „ez a hajó akkor elment”.
Az egyetlen erő, amely valóban profitált az elmúlt hónapok eseményeiből a Tisztességes Szlovákiáért nevű civil mozgalom, vagy ahogy ők nevezik magukat: polgári kezdeményezés. Ők szervezték a több tízezres tüntetéseket, miközben sem valódi politikai, sem gazdasági erő nem állt mögöttük. Hogy valójában kik ők, nehéz meghatározni, de annyi biztos, hogy zömmel fiatal városi értelmiségiek, akik megelégelték a hivatalos politika tehetetlenségét és korruptságát. Az utóbbi napokban két dologgal hívták fel magukra a figyelmet: egyrészt feljelentették Robert Ficót rágalmazásért, amiért a volt kormányfő Soros-bérencnek nevezte őket. Másrészt bejelentették, hogy a közelgő önkormányzati választásokon mely polgármesterjelölteket támogatnak. Ez egészen új fejlemény: civil kezdeményezés most először szólhat bele „hivatalosan” a szlovák nagypolitikába.
Kiska csillaga
„A mai napig nem tudni, ki ölte meg a fiatalokat, de valószínűsíthető, hogy haláluk a bűn tolerálásának tragikus következménye. Olyan bűncselekményeké, melyekről biztonságukat kockáztatva csak a bátor újságírók tájékoztattak. Olyan bűncselekményeké, melyeket az ország politikai vezetése évekig tétlenül nézett.” Ezt Andrej Kiska államfő mondta néhány héttel ezelőtti beszédében. A pártok feletti és párt nélküli politikus évek óta a legnépszerűbb közéleti figura Szlovákiában.
A villamosmérnök, üzletemberből lett államfő korábban is rendszeresen ostorozta a korrupt politikusokat, amivel jelentős támogatottságot szerzett magának. Igen ám, csakhogy Kiska a gyilkosság után nem sokkal bejelentette: nem jelölteti magát a következő elnökválasztáson, sőt otthagyja a politikát is. „Kiska bejelentését talán nem kell komolyan venni – mondja Nagy András. – A közvélekedés az, hogy az elnök valahogy visszatér a nagypolitikába. Ha pedig így tesz, valószínűleg megváltoztatja a teljes képet.” Kiska népszerűsége – párt és program nélkül is – több mint 20 százalék, el lehet képzelni, mekkora lenne, ha találkozna egy hozzá hasonlóan a „tiszta kezeket” hirdető mozgalommal vagy egy olyan párttal, amely még nem járatta le magát.
Kiska politikai hitvallása mindenesetre több mint érdekes. Rendszeresen beszél arról, hogy a közéletbe vissza kell térnie „a tisztességes és érzékeny párbeszédnek, valamint a bátorságnak”, amely ahhoz szükséges, hogy a nehéz témákat is korrekt és tisztességes módon tudják megvitatni. Meggyőződése, hogy Szlovákia jelenleg valami olyat keres, amire büszke lehet. „Ez nem lehet a hamis nemzetieskedés, nem lehet az agresszív elhatárolódás a más bőrszínű, vallású vagy szexuális irányultságú emberektől. Ha azt akarjuk, hogy az embereket szeretet és büszkeség fűzze Szlovákiához, többet kell nyújtanunk nekik a szép természetnél és az ügyes sportolóknál. Olyan kapocsra van szükségünk, amelynek köszönhetően a sikeres egyéni történetekből egy sikeres ország története lesz” – fejtette ki többször is Kiska.
Epilógus
Érdekes fejlemény egyébként, hogy Kuciak utolsó, életében megjelent cikke arról a kormány közeli üzletemberről, Marián Kočnerről szólt, akiről évek óta sejteni lehetett, hogy adócsaló. Mindeddig érinthetetlennek tűnt, a vele foglalkozó újságírókat – köztük Kuciakot is – többször életveszélyesen megfenyegette, a rendőrség mégsem lépett. A napokban viszont elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték. Hogy ehhez van-e köze a Kuciaknyomozásnak, egyelőre nem tudni, de jelzi, hogy ha lassan is, változnak a dolgok Szlovákiában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!