Nagy, fontos találkozók vannak és lesznek a koreai válság rendezése érdekében – a két Korea vezetői után Kim Dzsongun a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel, sőt rövidesen Donald Trumppal is egyeztet. Ám miközben a jelek szerint a békés rendezés felé haladnak, az észak-koreai recept ragadós lehet; a világégéssel fenyegetéshez, az „atomzsaroláshoz” könnyen kedvet kaphatnak mások is, például Irán. Latorállamok előnyben – már, ha van nukleáris fegyverük.
A dolgok természetéből fakadóan képtelenség megmondani lapzártánk idején, mi hangzott el a két Korea közötti csúcson, sőt lehet, hogy később sem kötik majd a nyilvánosság orrára: azt viszont áttekinthetjük, milyen előzményei voltak ennek a panmindzsoni csúcsnak, mely kedvéért még a propagandát sugárzó hangszórókat is leállították – egyelőre csak a déli oldalon.
Elmondhatjuk, hogy az észak-koreai válság már eldőlt. A múlt héten még folyt némi ide-oda üzengetés Washington és Phenjan között, azonban múlt pénteken Kim Dzsongun bejelentette, felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. Észak-Korea egyben csatlakozik a globális nukleáris leszerelési folyamathoz. Nem fog nukleáris fegyvert és azzal kapcsolatos műszaki ismereteket átadni más országoknak – tette hozzá a vezető, aki a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága plenáris ülésén beszélt. A fórumot azért tartották, hogy megvitassák az ország új politikáját, amely a gazdaság megerősítésére összpontosít.
Cirkuszi előadás
A hír legfontosabb mondata az, ami arról szól: Észak-Koreának lesz új politikája, melynek révén erősíteni fogják a gazdaságot. Rá is fér, kétségtelenül – és ez a kis információ világítja meg, mire is volt jó ez az egész monstre cirkuszi előadás. Épp erre.
Kim Dzsongun továbbra sem lett a demokrácia bajnoka, de vélhetően van annyi esze, sőt tavaly és tavalyelőtt is volt, hogy tudja: ha államának polgárai éhen halnak, az nem vezet semmi jóra. Márpedig ennek csak egy nagyon nagyszabású gazdaságfejlesztés vethet véget.
De hogyan szerezzen pénzt, támogatást, hitelt? Még a zálogcédulái is zálogban voltak, ellenben ismerhette azt az angol közmondást, miszerint things have to get worse before they get better, azaz a dolgoknak sokat kell romlaniuk, mielőtt jobbra fordulnának. Vállalta a főgonosz szerepét, nem is volt nehéz, hiszen mindenkinek ellenszenves volt amúgy is, és tavaly elkezdte fenyegetni a világot. Hogy aztán valójában mennyi és miféle nukleáris fegyvere volt, azt talán sosem fogjuk megtudni: valamije kellett legyen, hiszen kétségtelen, hogy bemutatott néhány szó szerint hatalmas durranást, de hogy most mije van és menynyi, azt nem tudjuk.
Mindenki jól járt
Aztán Kim Dzsongun tavaly év végén bejelentette, hogy nem gondolta komolyan, vissza az egész. A világ fellélegzett – ennek a megszelídülésnek lesz a teljes lezárása az összes találkozó a közeljövőben. A nukleáris fenyegetésnek vége, ki az, akinek nem éri meg, hogy a nyugalomért cserébe támogassa a világ az észak-koreai gazdaság fejlesztését? Ráadásul még humanitárius cél is ez, csökken majd ott az éhezés, a nyomor. Mindenki nyer, senki sem veszít. Kína is jól jár, mert gazdagodik a térségben egy erős szövetségessel, mely már most is majdnem tökéletesen a befolyása alatt áll, sőt az sem lehetetlen, hogy ezt az egész vakmerő cselt Pekingben főzték ki a szegény kis szomszéd kedvéért.
Egyedül Trump elnök veszít, mármint a tekintélyét, ugyanis a ravasz kelet-ázsiai politikusok végig az orránál fogva vezették, de ez sem különösebb gond, ugyanis nem valószínű, hogy erre ő valaha is rájön. De ha mindenki jól járt, mi mégis a baj?
Teherán a következő?
Az, hogy a receptet el lehet lopni. Abszurd, de minél rosszabb híre van egy országnak, minél szélsőségesebb rendszer, autokratikusabb diktátor uralkodik benne, annál sikeresebben hitetheti el a világgal, hogy képes és hajlandó is beindítani a harmadik világháborút. Latorállamok előnyben – már, ha van nukleáris fegyverük.
Iránnak például nagyon is lehet. És lám: „Teherán készen áll az urándúsításra, ha Washington felmondja a 2015- ben kötött többhatalmi atomalkut” – hangsúlyozta Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter New Yorkban újságíróknak. Ez bizony valami olyasminek a kezdete lehet, amit Kim Dzsongun most fejez be. És Teherán kezében a nukleáris fegyverek legalább akkora veszélyt jelenthetnek, mint Phenjanéban. Úgy látszik tehát, hogy az atomzsarolás bevonulhat a diplomácia eszköztárába.
Mindenesetre a koreai válságnak – hacsak a közeljövő csúcstalálkozóin nem történik valami teljesen váratlan dolog – valóban vége lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
