– Csak hogy értsük: mivel foglalkozik egy református egyházmegyei jogtanácsos?

– Én mostanság a Hegedűs Lóránt elleni fegyelmi ügy összefoglaló jelentésein dolgozom. Leginkább igazgatási és a fegyelmi ügyekkel foglalkozom, az előbbi, mondjuk, ha egy közgyűlést nem megfelelő módon hívnak össze. Az utóbbi pedig valaki mulasztásához kapcsolódik, például ha a papok valami „kifogásolhatót” csinálnak, akkor feljelentést indíthat ellenük bárki, esperes vagy akár külső ember is. Ez egy választott tisztség, amelyet társadalmi munkában végzek. Magam is református vagyok, ahogyan az édesapám és a nagyapám is, aki a Pozsonyi úti templom egyik alapítója volt.

– 2007 óta háromszor próbált fegyelmi eljárást indítani a Horthy-szobrot avató, antiszemita beszédeiről is ismert Hegedűs Lóránt, a fővárosi Hazatérés templomának lelkésze ellen – sikertelenül. A harmadik „próbálkozás” után megírta jogtanácsosi tisztségéről lemondó levelét. Nem bírta a gyomra?

– A gyomrommal nincs baj: negyven éve vagyok ügyvéd, 23 éve dolgozom a református egyház jogtanácsosaként, volt időm hozzászokni a gyűrődéshez. Figyelemfelhívásnak szántam a lemondásomat. Arra gondoltam, az indokaim talán elgondolkodtatják az embereket, a református híveket is.

– De most, úgy tűnik, mégis marad.

– A lemondásomat előbb el kell fogadni. Amíg nem döntenek, addig tart a szerencsés interregnum.

– Szerencsés?

– Igen, mert így képviselhetem a saját vádamat. Az esperes válaszát várom, addig pedig önjáró vagyok. Az első tárgyalás valamikor január 10. és 20. között lesz, megvan már a szükséges három bíró, a pontos dátumról pedig hétfő délután döntenek.

– Miben különbözik az egyházon belüli fegyelmi eljárás a világi bíróságétól?

– Még a Horn-kormány ideje alatt a református egyház és az állam között létrejött egy megállapodás, amely szerint az egyháznak önálló törvényalkotási joga van, tehát belső ügyeiben maga dönt, saját egyházi bíróságot működtet, mindezt pedig az állam elismeri. Bírósági szervezetünk ugyanúgy háromszintű, mint a világi bíróság. A mostani Hegedűs-ügyet például Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke kezdeményezte, így került hozzám, mint az egyházmegye jogtanácsosához. Az volt a dolgom, hogy vizsgáljam ki. Megszereztem a hang- és képanyagokat a novemberi Horthy-szobor-avatásról, az istentiszteletről, a tüntetésről, tehát minden bizonyítékot. Majd beidéztem Hegedűst, aki szokása szerint nem jött el, sőt megtagadta a levél átvételét is. Meghallgattam a tanúkat, az ellentüntetőket is.

– A Hegedűs elleni eljárás indoklásában a templomban megjelent „kakastollas csendőröket” is említi. Miért pont ők szúrták a szemét?

– Azért mert az ő közreműködésükkel vittek el sok tízezer magyar embert.

– És Horthy? Az ő méltatásáról szólt a rendezvény, és Hegedűs istentisztelete is.

– Horthy súlyosan megosztja a társadalmat, az ő méltatása már önmagában árt az egyháznak, ezért semmilyen körülmények között nem való a templomba. De ha ez nem lenne elég, Hegedűs már nem is kódoltan, hanem nyíltan zsidózott, amikor arra szólította fel a tömeget, hogy válasszon Kun Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály vagy Simon Peresz és Horthy között.

– Mit mérlegel hát ebben az ügyben az egyházi bíróság?

– Azt, hogy Horthy szobrának avatása a templomban egyházi istentisztelet vagy politikai rendezvény volt.

– Hegedűs Lóránt eddig sem titkolta politikai nézeteit. Ön eddig háromszor indított eljárást ellene, de elfogultságra hivatkozva más egyházmegyébe helyezték az ügyet. Miféle elfogultság jöhet itt szóba?

– Világi és egyházi bírák is mondhatják, hogy elfogultságuk miatt nem tudnak objektíven dönteni. Igaz, a Hegedűs- ügyek kivételével soha nem mondta ezt senki az egyházunkon belül. Szerintem nem értenek egyet a lelkésszel, szerintem a református egyház tagjainak döntő többsége nem szívleli Hegedűs „tanait”. Mégis hallgat a tömeg. Mert félnek és kínosnak tartják az egész ügyet.

– Mitől félnek?

– Hogy felkerülnek a kurucinfóra, meg a B-középtől. Idős emberek, nem szeretik, ha vegzálják őket. Ha a lehetséges bírák Hegedűssel értenének egyet, akkor elvállalták volna az előző ügyeket és felmentették volna. Ez egy zárt közösség, mindenki mindenkit ismer. Nagy felelősség kilépni a nyilvánosság elé.

– Ön mégis megtette.

– Mert ez egy becsületbeli ügy, de nem az én becsületemről szól, hanem az egyház becsületéről. Az egyházi bíróságnak kell kinyilvánítani, hogy egyetért-e Hegedűs tevékenységeivel, vagy sem. Ő egy kirekesztő, gyűlölködő ember. Olyan fogalmakat sajátít ki, mint a hazaszeretet, amely mindenkié, de mivel kisajátították, csak a nemzet egy része használja. Ennek eredménye, hogy már nem lehet úgy magyarnak lenni, ahogyan kellene. Sokan, akik Hegedűshöz járnak, meg sincsenek keresztelve, csak szükségük van egy vezetőre. Ez a tömeg az ő ízlése és fordítva is igaz: Hegedűs kiszolgálja a B-közép ízlését. Véget kell ennek vetni. Vagy vállalják fel, hogy mellette állnak.

– Lehetséges, hogy felvállalják?

– Nem tudom megjósolni. Hegedűs elveit nyíltan senki nem vállalta azok közül, akiket én ismerek, azaz saját egyházmegyénk 50-60 lelkipásztora közül. Róluk nem is tudom elképzelni, de lehet, hogy naiv vagyok. Tisztességes ítéletben bízom, amely elhatárolódik Hegedűstől. A törvény alapján kell dönteniük a bíróknak, márpedig a református egyház törvénye kimondja, hogy nem szabad politikai eseményt tartani a templomokban, tilos gyűlöletet kelteni, egyházszakadást előidézni. Tehát a törvény, a jó ízlés, meg a lelkiismeret is mellettünk van.

– Ön a legszigorúbb büntetést, a palástvesztést szorgalmazza. Ezen kívül mivel szankcionálhatják a lelkészt?

– Én leparancsolnám a szószékről, mert nem oda való. De sokféle út vezethet oda, hogy végül nem maradhat a helyén.

– Az ön által írt vád úgy fejeződik be, hogy a Hazatérés temploma helyett a Hűség háza lesz kiírva a Szabadság téri templom fölé, ha ez így folytatódik…

– …1940-ben a Gestapo székházának, az Andrássy út 60-nak volt ez a neve. Pedig abban a templomban, ahol most Hegedűs Horthy-szobrot avat, 1944-ben tucatnyi zsidót mentettek meg, vannak olyan hölgyek, akik ma is a református nőszövetség tagjai, s ott élték túl a vészkorszakot, a templom alagsorában, ahol mostanában a hírhedt holokauszttagadó, David Erwing lép fel, Hegedűs meghívására.

– És mi van, ha a lelkész erre a tárgyalásra sem megy el?

– Távollétében is lehet ítéletet hozni. Van benne nagy adag gyávaság. Ugyan eljön majd, de nem vállalja a felelősséget, azt fogja mondani: egy testület kötelezte, hogy ezt csinálja. Holott ő prédikált, a kurucinfón ő adta fel a hirdetést, a plakátokon is magát hirdeti, ezekre nem lehet azt mondai, hogy más kényszerítette. Nem lesz könnyű ügy.

– Megkeresték önt „fentről”, hogy hagyja abba Hegedűs elleni „hadjáratát”?

– A püspök felhívott, pedig sosem beszéltem vele, de nem kért arra, hogy vonjam vissza a lemondásomat. Az egyház ugyan nem támogatott, de nem is mondták, hogy lépjek vissza, nyílt üzenetet nem kaptam belülről. A vezetés azt mondta, sajnálják a lemondásomat. Egyháztagoktól külön-külön kaptam bátorító levelet. Pártok részről szerencsére nem keresett senki. Ez amúgy sem pártpolitika szerintem, hanem közügy.

– Nem fél?

– Kellene?

– Láthatta a lemondásáról szóló híradások alatti kommenteket: sokan pocskondiázzák, „ciontanácsosnak”, „zsidó imádó ősellenségnek” is nevezik.

– Nincs zsidó, meg nem zsidó, csak tisztességes és tisztességtelen ember. Minden embernek egyformán kell gondolkodnia az ilyen egyszerű kérdésekről.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!