Tüntetés követ tüntetést manapság, és nem csak Magyarországon, az Orbán-rendszer politikája ellen tiltakozva, a következő jövő hétre esedékes. A megmozdulásokat civilek, közéleti aktivisták szervezik, azonban feltűnt köztük egy volt országgyűlési képviselői is, a volt LMP-s Vágó Gábor. Vele beszélgettünk, hogy értsük: ebből mi lesz.

  <h1>Vágó Gábor</h1>-
  <h1>Vágó Gábor</h1>-

Vágó Gábor

- – Kép 1/2

– Aktív állományba helyezte magát?

– Eddig sem voltam passzív, csak a képviselőségen kívül más eszközöket keresek, más politikai területet, ahol közélettel lehet foglalkozni. A parlament ugyanis ellenőrizhetetlen törvénygyárrá változott, nincs érdemi vita, mondhatjuk úgy: teljes egészében kiüresedett.

– Ha pedig kiürül a parlament, akkor megtelnek az utcák?

– Az utca csak az egyik lehetőség. Ennél sokkal fontosabb az, hogy közösségeket építsünk. Kocsmákban, baráti társaságoknak lakásokon. Mára bebizonyosodott, hogy nem hatékony a parlamenti politizálás.

– Pedig erre szerveződött.

– Normális demokráciában valóban erre van a parlament, de a Fidesz kiürítette a parlamentarizmust, az ellenzéki pártok pedig asszisztálnak hozzá, az ellenzékiség is csupán díszlet.

– Akkor most mégis politizál?

– Közélettel való foglalatosságnak hívom. A politika szót nagyon rossz szájízzel ejtik ki az emberek. Közéleti ügyekkel foglalkozom, és erre buzdítok mindenkit, aki nem akarja, hogy bármit és akármit megtehessenek a feje fölött.

– S mi születik abból, ha megtelnek az utcák, a kocsmák?

– Közösségek. Demokraták nélkül ugyanis nehéz demokráciát építeni. Demokratikus közösségek nélkül minden csak az elit hatalmi játékáról szól.

– Erre azért volt már hasonló politikai vezérelv, például, amikor Orbán Viktor meghirdette a polgári körök mozgalmát.

– Azzal egyetértek, hogy a társadalmi közgondolkodást tartalommal kell megtölteni, de a polgári körök kiépülése csupán egyetlen személy kultuszának  megteremtésére volt jó. Mi nem politikai tábort építünk, hanem ügyek mentén együttműködő és cselekvő közösségeket.

– Minek nevezzük akkor: érdekköröknek?

– Érdek- vagy értékköröknek, bárhogyan.

– Mondana példát, hogyan kell ezt érteni?

– Ha egy baba-mama kör például azért szerveződik, hogy lefessék a játszótéri libikókát, utána ahhoz is kedvet kapnak, hogy elérjék, egészséges ételt kapjon a gyerekük a menzán. Ha látják, hogy ezt el tudják intézni, később azt is meg tudják akadályozni, hogy a hatalom önkényesen leváltsa az igazgatót, csak azért, hogy helyet csináljon a haveroknak; vagy megakadályozzák, hogy a politikusok rokonai, gazdasági holdudvarának tagjai között osszák szét az uniós támogatásokat.

– Nem naivitás azt gondolni, hogyha lefestjük a padot, idővel eltűnik a korrupció is?

– Lépésről lépésre kell haladni. Ha ez padfestéssel kezdődik, ám legyen. A végcél attól még lehet például a zéró korrupció elérése. Azt kell látni ugyanis, hogy a politika magára hagyta az embereket, az emberek pedig eljutottak odáig, hogy nem bíznak a pártokban.

– Maga képviselőként belülről is látta, hogyan működik a politika.

– Félszem azért már azelőtt is volt ettől, hogy képviselő lettem. A félelem a későbbiekben csak erősödött.

– Akkor miért ült be a parlamentbe?

– Mert azt gondoltam, hogy a politika, az érdekképviselet lényege az, hogy fölülről adunk téglát az embereknek az alulról építkezéshez.

– Miközben a téglák agyonnyomták őket?

– Még csak téglákat sem láttam. A Fidesz betontömböket dobált és dobál ma is az emberekre. Ebből építette fel birodalmát. S mivel olyan törvényekkel vette magát körbe, hogy lehetetlen számon kérni őket, az ellenzéki munka is értelmét vesztette. A véleményartikuláció is fontos, elismerem, de ellenzéki munkához kevés. A közbeszéd minden területét behálózó hatalommal szemben pedig haszontalan, ha egyik párt sem tudja eljuttatni üzeneteit az emberekhez. A pártok ma már igazából mozgósítani sem tudnak.

– És kintről, az utcáról vagy a kocsmából lehet mozgósítani a pártokat?

– Az emberek életét jobbító, a társadalom működésének átláthatósága mellett szóló ügyek mentén bármelyik párttal hajlandó vagyok együtt dolgozni. Bárkivel, aki például a NAV-botrány feltárásában érdekelt.

– És mindeközben a civil közösségekben látja a pártok alternatíváját?

– Ezek a közösségek egy későbbi, valóban demokratikusan működő állam alapjai lehetnének, ahol a hatalmon lévők tisztában vannak azzal, hogy az állampolgárok is képesek ellenőrizni és számon kérni a munkájukat. Azzal semmit nem érünk el, ha Orbánt lecseréljük, miközben tovább működik az általa fel- és kiépített hatalmi rendszer.

– Akkor mi a tüntetések végcélja?

– Az, hogy sikerüljön megállítani a kormány ámokfutását. Kapkodását, előkészítetlen rögtönzéseit. El kell érni, hogy lemondjanak a korrupcióban érintett hivatalnokok, el kell érni, hogy világítsák át a NAV-ot, valamint azt, hogy a kormány ne nyúljon az emberek magánnyugdíj-megtakarításaihoz; és ki kell venni a költségvetési salátatörvényből azt a módosító javaslatot, ami alapján közpénzeket lehet juttatni azoknak és családtagjaiknak, akik a közpénzek sorsáról döntenek.

– De az hogyan egyeztethető össze, hogy míg a szónokok arról beszélnek a pódiumról, tiszta és átlátható államot szeretnének, ahol nincs helye a korrupciónak, a tömeg azt skandálja odalentről, hogy Orbán, takarodj?

– A tömeg sokféle emberből áll, nem mindenki ezt kiabálja. Másrészt az embereknek sokkal messzebb kell látniuk ennél: arra az időszakra, hogy mi lesz Orbán után. Orbán ugyanis most van hatalmon, és az általa létrehozott rendszer most működik rosszul. Ez ellen pedig most kell tenni.

– És a mostani civilekből lennének aztán a jövő pártjai?

– Nem kell ilyen messzire gondolni.

– Már hogyne kellene, hiszen a parlamentbe pártok delegálhatnak képviselőket. Márpedig, ha önök változtatni akarnak a rosszul működő rendszeren, akkor azt csakis a pártok képviselőin keresztül tehetik meg.

– Nekünk viszont nem célunk bejutni a parlamentbe. Ha ne adj’ isten, úgy alakulna, hogy előrehozott választások lennének, nem hiszem, hogy nekünk el kellene indulni azon.

– És 2018-ban?

– A következő választásra úgy tekintünk, hogy addigra kell kiépítenünk azt a társadalmi bázist, megszervezni azt az önérdek-érvényesítő közösséget, amelyre már egy egészségesen és valóban demokratikusan működő parlamenti érdekképviseletet lehet alapozni. De ma az első lépések megtétele a fontos, azokra kell koncentrálnunk. Az ügyekre. A rendszer csak attól változik, ha kijavítjuk azt, amitől rosszul működik. Amitől a rosszul működő rendszer szétporlad.

– Ám ha szétporlad az Orbán-rendszer, akkor abba belebukik Orbán is, nemde?

– Esetében nem lehet eltekinteni attól, hogy ez a rosszul működő rendszer, amit ő a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevez, s aminek hibáira felhívjuk a figyelmet, éppen azért olyan, mert ő ilyennek teremtette. De már repedezik ez is, bizonyíték erre az újpesti időközi választás eredménye, ahol vesztett a kormánypárt jelöltje. Megingott az emberek bizalma.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer visszatér a parlamentbe, és ott politizál?

– Nem zárok ki semmit, de most nem érezném jól magam ott.

– Most nem is tudna visszamenni, legfeljebb – jelen állás szerint – 2018-ban.

– A minap bementem az igazságügyi bizottság ülésére, ahol a NAV ügyeit vizsgáló bizottságról döntöttek. Fogtam a fejem és örömködtem, hogy nekem már nem kell hivatalból ott lennem. Azt a szócséplést, amit hallottam, azt hallgattam négy évig.

– Akkor nem tűnt fel?

– Dehogynem! Kezdetben ezt a képviselői munkám rosszabbik részének teintettem, csak aztán kiderült, hogy ez a munka egésze.

– Minden párt ilyen volna? Nincs olyan politikus, arc, senki, aki kivétel lehetne?

– Minden pártban vannak kivételek. Ismerek ilyeneket, nem is egyet, akik értékesek, akikre számíthatnának az emberek.

– Kikre gondol, kik ők?

– Ilyen például Karácsony Gergely a PM-ből, ilyen Ujhelyi István vagy Kunhalmi Ágnes az MSZP-ből, ilyen Pokorni Zoltán a Fideszből, többen is az LMP-ből.

– Jobbikban is?

– Lehetnek. Akár Z. Kárpát Dániel...

– A Jobbik viszont úgy deklarálta magát, mint nem demokratikusan működő szervezet, miközben ön azt mondja, hogy demokráciát csak demokratákkal lehet építeni.

– Akkor a Jobbik kimarad ebből a körből.

– És a civilek közül?

– Rengetegen vannak. Olyanok is, akik nem állnak színpadra, de a háttérben nagyon komoly munkát végeznek.

– Érdekes felsorolás, de abból a szempontól nem  sokat mond, hogy ebben az országban az a megszokott, hogy kell egy arc, egy hang, akit követni lehetne. Aki mögé odaállnak az emberek.

– Na, éppen ennek kell véget vetni. Erről a vezérfüggőségről kell leállni. Nem vezérekre van szükség, hanem képviselhető ügyekre.

Vágó Gábor
• Politológus, közgazdász
• 1984. január 10-én született Kecskeméten
• Egyetemi diplomáját 2008-ban szerezte a Budapesti Corvinus Egyetemen
• LMP alapító, 2010–2014 között a párt országgyűlési képviselője
• Ma számos kulturális, környezetvédelmi és civil szervezet vagy mozgalom
szervezője, aktivistája

 

Az internetadó tervezett bevezetése ellen szervezett tüntetés óta folyamatosak az utcai tüntetések Magyarországon. Demonstráltak már a korrupció gyanújába keveredett hivatalnokok lemondatásáért, a pedagógusok helyzetének javításáért, a devizahitelesek tarthatatlan helyzetének megoldásáért, a nyugdíjkorhatár miatt a vasutasok, s a magánnyugdíjak elvétele ellen. December 4-re pedig minden eddiginél nagyobb tüntetést szervez egy facebookos csoport, amit kívülről támogat a héten megalakult Korrupcióellenes Szövetség (Kellesz) is, melynek alapítói között van Vágó Gábor volt országgyűlési képviselő; az ex-NAV-os Vancsura István és Horváth András; a trafikbotrányt kirobbantó, a Fideszből kilépő Hadházy Ákos; valamint Karancsi Tibor, aki az 1990-es években kirobbantotta az olajbotrányt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!