Lefejezett generáció

Több hónapja már, hogy a fővárosi Berzsenyi Dániel Gimnáziumban készítettünk riportot, akkor a végzősök egyike azt állította, hogy van osztály, ahol nagyítóval kell keresni olyan diákot, aki itthon fog továbbtanulni. Most, érettségik és felvételik után visszamentünk megkérdezni, bevált-e a diák jóslata. Nos, egyáltalán nem beszélt a levegőbe. Bár az iskolának egyelőre nincsenek pontos adatai arról, hogy kit hova vettek fel, kétségtelen, hogy sokkal többen mennek külföldre, mint korábban. A Berzsenyi igazgatója, Somogyi László szerint ebben közrejátszik az is, hogy az igazán kiemelkedő képességű hallgatók számára nem elég vonzóak a magyar intézmények, mert részben a forráshiány miatt a hazai egyetemek színvonala – egy-két szakot leszámítva – nem tart lépést a világ élvonalával. Hozzájön ehhez, hogy olcsóbbnak tűnhet elhagyni az országot, mint itthon tandíjat fizetni, bár a megélhetési költségekkel sokszor elfelejtenek számolni a családok. Somogyi László óva int azonban attól, hogy egyfajta divathullámként értékeljük ezt a tendenciát, szerinte a diákok racionálisan hozzák meg a döntéseiket, és alaposan átgondolják, mielőtt külföldre indulnának.

A Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettese Szabó Katalin elmondása szerint 120 fős végzős évfolyamuk legalább negyede külföldre felvételizett idén. Azt meséli, öt évvel ezelőtt még csak egy-két gyerek választotta ezt az utat, a mostani több mint harminc diákhoz képest. Több olyan volt diákjukról is hallott, akik ugyan tavaly érettségiztek, eltöltöttek egy évet a magyar felsőoktatásban, most inkább mégis egy külföldi intézményben folytatják a tanulmányaikat. Somogyi László igazgató sok olyan családot ismer, akik nincsenek kimondottan jó anyagi helyzetben, a gyerek magas szintű oktatása mégis olyan fontos nekik, hogy hajlandóak áldozni erre a célra.

A tanárok az Egyesült Királyságot, Németországot és Ausztriát, valamint az USA-t nevezik meg, mint a diákok fő célországait, de ez attól is függ, hogy az iskolában mely nyelvek tanítása folyik magas szinten, a Berzsenyiből például Olaszországba is többen mennek. A Fazekasból már Abu Dhabiban is tanulnak hárman, a New York-i Egyetem ottani intézetében, amely több magyar gimnáziumnak lehetővé teszi, hogy közvetlenül ajánljon két diákot évente, akik, ha megfelelnek a felvételi elvárásoknak, az iskola jelölésével kedvezőbb esélyekkel kerülhetnek be az ottani képzésekbe, akár teljesen ingyen, ösztöndíjjal és minden költségük fedezésével. Az ilyen ajánlatokkal a magyar felsőoktatás nem tud versenyezni, az Abu Dhabi Egyetem még azt is állja, hogy két félévet a világon bárhol, valamelyik partnerintézményben töltsön el a diák. Nem kétséges, a világ legjobb egyetemei tárt karokkal várják a legtehetségesebb magyar gyerekeket.

A diákok újonnan megjelent igényeihez a piac is alkalmazkodott, egyre több olyan cég jelenik meg, akik arra szakosodtak, hogy segítsenek nekik sikeresen venni az akadályokat. Van köztük olyan, amely csupán a kis idő- és energiabefektetéssel bárki számára megoldható adminisztrációs ügyeket intézi, mások teljes mentorációt vállalnak. A Milestone Intézetet – amely angol és amerikai top egyetemekre segít bejutni a diákoknak – három éve alapította Zeitler Ádám és Léde rer Dániel, akik maguk is tanultak külföldi egyetemeken. Ádám azt mondja, a külföldi tanulás bizonyos szempontból túl van misztifikálva, a nálunk nyugatabbra fekvő országok nagy részének – például Ausztria vagy Dánia – oktatása sokszor semmivel nem jobb, mint a magyar. „Az oktatás ott megy jól, ahol jól működik a gazdaság, a mediterrán országokba jelenleg nem érdemes kimenni, mert ott is vonják ki a pénzt az egyetemekről és a munkanélküliség is nagyon magas. Németország már sokkal jobb döntés, csak azokban a tartományokban, ahol kiemelkedően jó minőségű a képzés, magasak a megélhetési költségek. Szintén népszerű cél Ausztria, de erről inkább lebeszélnék mindenkit, ugyanis osztrák diplomával nehéz elhelyezkedni máshol” – mondja Zeitler Ádám. Van olyan diákjuk, aki diákolimpiát nyert fizikából, az ilyen kiemelkedő képességű gyerekekért kapkodnak a külföldi intézmények is, ők szinte biztosan ingyen tanulhatnak, de ez tényleg csak a legjobbak kiváltsága.

Az Egyesült Királyságban közel háromszáz felsőoktatási intézmény van (az USA-ban pedig kilencezer), de ezek közül csak nagyjából tizenötnek van valódi munkaerő-piaci értéke. A legnagyobb hiba, ha valaki csak azt tudja, „Angliában akarok tanulni”. Ez ugyanis önmagában manapság gyakorlatilag csak pénz kérdése. Az országban ugyanis egységesen 9000 font, vagyis több mint hárommillió forint a tandíj, akkor is, ha egy „futottak még” rossz presztízsű intézménybe és ha Oxfordba jár a diák, emellett legalább 7-8 ezer font egy év alatt elmegy a megélhetés költségeire. Nem mindegy, hogy a diák, akinek a családja valószínűleg a majdani örökségét fekteti a gyerek tanulmányaiba, végül mit kap ezért a pénzért. Zeitler Ádám azt mondja, azokban az iskolákban, ahová az angol „rossz tanulók” járnak, nincs értelme elkölteni ezt a pénzt, a diploma ugyanis biztosan nem ér annyit, hogy első generációs bevándorlóként a magyar fiatal versenyre kelhessen a helyiekkel a munkaerőpiacon. Ádám szerint a befektetés akkor éri meg, ha utána minimum öt-hat évet kint is dolgozik valaki, mert Magyarországnak nem friss angol diplomásokra van szüksége, hanem tapasztalt, világlátott munkaerőre. A Milestone saját kutatása szerint a diákjaik negyvennégy százaléka szeretne majd visszatérni Magyarországra néhány év külföldi munkatapasztalat után.

A tanárok és szakemberek egyaránt tartanak attól, hogy a most 17-20 éves korosztály legjobbjai végül külföldön találják meg a számításukat és így tulajdonképpen „lefejeződik” egy generáció. Abban is egyetértenek, hogy nem lehet majd őket zavaros politikai üzenetekkel, országimázs-építő kampányokkal visszacsábítani. Kizárólag a vonzó, jó lehetőségek, megfelelő életperspektíva és persze a kellő anyagi és erkölcsi megbecsültség hozhatja majd vissza őket az országba.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!