A rendszerváltás utáni közélet húsz éve után joggal érezhette az ember, lehetne mit másként csinálni. Talán még a politikát is, nemcsak az elmúlt húsz, de az elmúlt kétszáz évet is meghaladva. Ezzel bontott zászlót 2009-ben az LMP, és az üde, tiszta és lendületes törekvések jól hangzottak az őszödi Gyurcsány és az orbáni kettős beszéd korában. A párt ma sok szempontból a neve – Lehet Más a Politika – cáfolatának tűnik. Az ellenzéki pártok április 8-i „balesete” után elsőként a zöldpárt sérüléseit mérjük föl.
Radiátornak zuhant Hadházy Ákos leköszönt társelnök a felpattanó Sallai R. Benedek titkár „segítségével” a fegyelmi tárgyaláson, melyet a választáson visszalépett képviselőjelöltekkel szemben tartottak, de vitát kavart az a vád is, miszerint Schiffer András volt elnök perrel fenyegette volna a visszalépőket. Ezt a mondatot nehezen képzelhettünk volna el tíz évvel ezelőtt, amikor az LMP alapítói lefektették egy radikális demokrata, korrupcióellenes ökopárt alapjait. Ezek az eszmék a Párbeszéd Magyarországért alapítóinak 2012-es kiválása után most egy időre ismét háttérbe szorultak, mi több, ma még az újabb pártszakadás sem kizárt. Miközben sokan vádolják az LMP-t, hogy ők intézték el a Fidesz újabb kétharmadát a kevésbé esélyes jelöltjeik versenyben tartásával. Szél Bernadett pártelnök Indexnek adott nyilatkozatában igyekezett biztosítani a jövőt: nem fog szétszakadni az LMP. Szerinte csak annak látjuk a lenyomatát, hogy mindenkit meggyötört a NER.
Az induláskor könnyen lehetett azonosulni a fundamentumokkal. Az ország a szűk két parlamentáris évtized alatt megismerte a politika színét és fonákját egyaránt. Médiaháborúzott a nyugodt erővel amortizálódó Antall József alatt, taxisblokádozott Horváth Balázs ingatag belügyi irányításával, kapott a nyakába Bokros-csomagot és Fidesz–FKgP-nászt Orbán Viktor ígérete ellenére, fogalom lett Tocsik Márta és Zuschlag János neve és mértékegység a nokiás doboz, látott a polgár fantomok, Kaya Ibrahim és Josip Tot nevére vett fideszes cégadósságokat, hisztérikus második fordulót kokárdás megkülönböztető jelzéssel, méltatlan határon túli magyarkérdésre adott méltatlan válaszokat, gyurcsányi vallomást, feltüzelt forradalmárokat/focihuligánokat, sok elillant közpénzt sok méltatlan honatya kézügyében. Volt mitől elfordulnia a kádári évtizedek óta jólétre és békére hiába szomjazó országnak.
Okos és helyes gyerekek
„Amikor meghallottam ezt a szintagmát, hogy lehet más a politika, azt gondoltam: igen, erről van szó! – emlékszik Kukorelly Endre író, költő, humanista, aki 2010 után két és fél évig volt a zöldpárt parlamenti képviselője. – Mindig azt gondoltam, csak akkor van esélye az országnak, ha egészen más alapról kezdjük a politizálást, abbahagyjuk a törzsi szekértáborszerű, népi-urbánus, kuruc-labanc szembenállást, ami végigverte a magyar történelmet I.István és Koppány óta. Ügyek mentén kellene politizálni, megnézve, mi a legkevésbé rossz az országnak, és azt megcsinálni. Nem vagyok naiv, tudom, hogy minden ilyesmit emberek csinálnak. Így szocializálódtunk, óhatatlanul bennünk van a kétpólusú leosztás. Minden ember úgy működik, hogy mi vagyunk az okék, a rendes csákók, a másik oldal pedig gazemberek, hazaárulók, komcsik, fasiszták vagy nem tudom, micsodák gyülekezete.”
Az író – mint lapunknak fogalmazott – „okos és helyes gyerekek”, a korrupciót elutasító, kevésbé karrierista, jól képzett fiatalok között dolgozhatott a parlamenti frakcióban. Azt várta, ezek az ifjak kapnak egy esélyt, ehelyett a balliberális értelmiség vádaskodását, gyűlölködését tapasztalta velük szemben. Szembekerültek azokkal a véleményformálókkal, akik azt várták, hogy SZDSZ 2.0 legyen az LMP. Mi után az ökopárt nem tudott érdemben ellépni a veszélyes ötszázalékos parlamenti küszöbtől, az ellentétek felerősödtek. A kétosztatúság, amit legalább a saját alakulatában nélkülözni remélt, létrejött. „Amíg két ember marad az LMP- ben, meg fog képződni a kétosztatúság” – fogalmazott Kukorelly.
Kettős nyomás
A kettős nyomás a mostani kampányban sokkal erősebben érződött, mint korábban bármikor. Schmuck Erzsébet frakcióvezető-helyettes, alapítótag szerint egyrészt próbáltak megfelelni a párt alapértékeként megfogalmazott ökopolitikának, ami a jelen és a jövő kérdéseire ad hiteles választ, elutasítva azokat a politikákat, amelyek a mai kritikus morális helyzetbe juttatták az országot. Szerinte a Fidesz a korábbi kormányok politikájának a folytatása, azt meghaladva, hiszen tökélyre fejlesztette a korrupciót és a demokratikus jogok leépítését.
Ez ellen jött létre az LMP, ez az az ökopolitika, amihez globalizációkritika is társul, ezért ezúttal is úgy döntöttek, önállóan indulnak az április 8-i választáson, mondja Schmuck. Csakhogy egyre nagyobb tömegek kezdték elutasítani az erkölcsileg mind mélyebbre süllyedő Fideszt, és elemi erővel várták az ellenzék erőitől, hogy tegyék lehetővé a kormányváltást. Ebben a kettős nyomásban szenvedett az LMP. A pártban egyre élesebb konfliktus támadt az ökopolitikai és az egyéni választókerületi koordinációt forszírozó vélemények között. Hosszú vita után a kormányváltás érdekében teljes koordinációra adott felhatalmazást a vezető testület, azonban erre nem volt fogadókészség szerinte sem az MSZP-nél, sem a Jobbiknál, így a nyomás miatt kalózvisszalépések kezdődtek. Ezt tárgyalja most a fegyelmi testület. Egyébként Szél Bernadett személyesen nagy hibának tartja, hogy túl gyorsan elfogadta, nem lehet megcsinálni a teljes koordinációt a baloldal és a Jobbik között.
Kolumbusz tojása
Kukorelly Endre szerint, ha egyetlen visszalépés sem lett volna, most akkor sem lenne rosszabb a helyzet. „Nem az LMP-nek kellett volna visszalépni, hanem a választás előtt jóval mindenkinek. A teljes régi establishmentnek kellett volna hátrébb lépni, a politikai pártok vezetőinek Gyurcsánytól Vonáig, érvényesülést engedve a fiataloknak, civileknek. Ennyire egyszerű a dolog, olyan egyszerű, mint a Kolumbusz tojása. Nem történt meg, ennek lett eredménye az utóbbi két kétharmad. Ha hátrébb lépnek, most kétharmados vagy háromnegyedes nem-fideszes helyzet lenne. Meg lehetne oldani az összes választójogi problémát, amit új választás követhetne, és jöhetnének ismét a pártok.”
Schmuck Erzsébet is úgy látja: nem lehet az LMP nyakába varrni a választási eredményt. A bűnbakkeresés, mint mondta, nem magyarázza meg a minden tekintetben visszaeső baloldal válságát. Ezzel szemben az LMP 30 százalékkal, 404 ezerre növelte a szavazói számát. A parlamenti képviselő szerint a következő 2-3 év alatt megerősödhet annyira az ökopárt, hogy kihívója lehessen a Fidesznek.
Felder Frigyes LMP-s önkormányzati képviselő is úgy látja: a visszalépések semmire nem lettek volna jók, mert aki át akart szavazni, átszavazott így is, és ahol visszalépés történt, finoman szólva az sem garantált sikert. A kaposvári politikus szerint azt várja a pártjától, hogy legyen következménye az önhatalmú visszalépéseknek, mert ők éppen a következmények nélküli politika ellenében jöttek létre. A képviselő szerint a pártjának a többi ellenzéki erőhöz hasonlóan vidéken kell erősödnie. Azon a vidéken, ahol az ellenzéki politikusok jóban vannak egymással, beszélgetnek, egyeztetnek, olykor közös fórumokon vesz részt LMP-s, jobbikos, MSZP-s. És igyekeznek nem szem elől téveszteni a célt: a Fidesz leváltását. Ha előbb nem, a 2019-es önkormányzati választásokon elkezdve. Ha lesz még olyan Magyarországon. Kukorelly szerint a „lehet más” nem múló akarás: legyen más a politika! Hogy ezt a világot az LMP hozza-e el? Schiffer András volt elnök a héten a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott: milliószor megbánta a névválasztást. De ettől még lehet, hogy lehet…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
