Lehet Még Pártszakadás – hova tart az LMP?

„Nem gondoltam volna, hogy a párt ennyire kompromisszum- és megegyezésképtelen, ez most egyértelműen kiderült, miután semmiféle mozgást nem támogatott az ülésén a tagság többsége. Én nem így képzeltem az LMP-t, de ez is egyfajta új nézőpont, hogy ennyire elzárkózó a többség képviselte politika” – nyilatkozta lapunknak közvetlenül a kongresszus első napjának zárása után Jávor Benedek. Az LMP összefogáspárti magjának vezetőjét elkeserítette a teljes elutasítás, mint mondta: muszáj volt hinnie benne, hogy a párt nyitott és legalább valamelyik konszenzusos javaslatot befogadja. „Vasárnap a platform tagjaival megvitatjuk a helyzetet, a történteket, és ennek tükrében döntünk, mi legyen a továbbiakban az LMP-hez fűződő viszonyunk. Hogy mi a fontosabb: a szerintünk egyébként egyetlen járható út, az együttműködés, vagy az, hogy a párt egyben maradjon. Nyilván, személyes lépéséről mindenki maga dönt, de az azért szinte biztos: a platform együtt mozdul” – tette hozzá Jávor.

A többség még ahhoz is túl nagy áldozatnak gondolja az önálló arculat feladását, ha ez lenne az egyetlen esély a kormány leváltására – ez az egyértelmű üzenete a hétvégi konferencia első napjának. Ugyan napközben a tanácskozás alatt még többen bíztak abban, hogy az Elek István-féle „öszvér” megoldás – amely szerint az LMP mindenképpen indítana saját néven listát a következő választáson, azonban az egyéni választókerületekben tárgyalna az együttműködésről – majd közelebb hozhatja a két tábort, de az önállóság híveinek már ez is meghátrálást jelentett volna.

Sajtóhírek szerint Schiffer András keményen fogalmazott beszédében és jelezte, hogy egy pártban az a normális, ha mindenki tartja magát ahhoz a többségi döntéshez, amelyet novemberben hoztak, és akik ezt nem teszik, azok inkább távozzanak.

A frakcióvezető hangsúlyozta: a novemberi határozat azt a célt jelenti, amire az LMP eredetileg létrejött, de a platformisták egy kvázi főváros-vidék ellentétet gerjesztenek azzal, hogy úgy állítják be, mintha az ő támogatói első sorban a vidéki szavazók közül kerülnének ki, és az együttműködést a vidékiek nem értenék. Az őt követő felszólalók békíteni próbálták a feleket, figyelmeztetve őket, hogy a párt egyben tartása a legfontosabb cél. Nem kerül napirendre a párt alapszabály-módosításának kérdése, így a társelnöki rendszer és a választmányi vezetőség átalakítására nem kerül sor. Megtárgyalták azt a felvetést is, hogy a szövetség kötéséről szóló döntést tolják el 2013 végéig, de ezt sem támogatták a küldöttek. A párt legutóbb novemberben tárgyalta az összefogás kérdését, melynek elutasítása kisebb belháborút indított (a döntés kifogásoló és az összefogást támogató Jávor akkor lemondott frakcióvezetői posztról, akárcsak helyettese, Karácsony Gergely, és Schiffer Andrást csak második nekifutásra sikerült frakcióvezetőnek választani).

Pengeélen

A bizonytalan önálló megerősödés 2018-ig vagy az Orbán-kormány biztos leváltása, az önálló arculat kockáztatásával – az ellenzéki együttműködést elutasító, illetve azt támogató két LMP-szárny végletekig kiélezett szembenállása a pártszakadás határáig fajult.

Hónapok óta húzódó válság végére tehet pontot a hétvégi, kétnapos LMP-kongresszus – de könnyen lehet, hogy pártszakadással. Az ellenzéki összefogást, illetve az önállóságot preferáló két szárny rendkívül ellenségessé vált viszonyát a felek nyilatkozatháborúja az utolsó pillanatig élezte: az előbbiek kilépéssel fenyegettek (amely a frakció kettészakadásához és ezzel megszűnéséhez vezet), az utóbbiak zsarolásról és kormányzati posztok leséséről beszéltek, valamint összeesküvés-elméleteket gyártottak. „A politikai térből 2010-ben kikerült érdekcsoportok próbálnak visszakapaszkodni, és nekik semmi sem drága. Ennek első lépése, hogy az LMP-t eltakarítsák az útból” – fogalmazott a Schiffer András. A különutat képviselő frakcióvezetőhöz hasonló véleményt fogalmazott meg Vágó Gábor képviselő, aki szerint Bajnai Gordonéknak jól jönnének a kilépők.

Mindent vagy semmit – ez Schifferék álláspontja: nem elég az Orbán-kormányt leváltani, az egész politikai elitet el kell zavarni, ezért nem lehet a korábbi szocialista prominenseket is felsorakoztató ellenzéki pártokkal összefogni. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok – ez lehetne az együttműködés-párti Jávor Benedek volt frakcióvezető és körének jelszava: a legfontosabb, hogy megdöntsék a Fidesz hatalmát, és ezt csak ellenzéki együttműködéssel lehet elérni. Schifferék állampolgári részvételről és hiteles alternatíváról beszélnek, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy a választási rendszer szabályai miatt a megalakulása óta 3-5 százalékon tanyázó LMP-nek esélye sincs az önálló bejutásra, ezért Jávorék azzal vádolják őket, hogy valójában nem akarnak részt venni egy 2014-es kormányváltásban. Schifferék szerint az LMP identitása egy közös választási listától vagy szövetségtől függ, Jávorék szerint attól, hogy nem lépnek be egy működésképtelen kormánykoalícióba, de a demokrácia helyreállítását támogatják – az ország érdekében vállalva az LMP „feloldódásának” kockázatát. Schifferék hiszik, hogy a Fidesz–KDNP és a Jobbik mellett az LMP lehet a harmadik erő, és egy 2018-as megerősödésben bíznak, Jávorék szerint nincs 2018: ha 2014-ben az LMP miatt (is) marad a Fidesz hatalmon, azt soha nem bocsátják meg a választók, a következő 4 év újabb pusztításai miatt.

Schifferék a szavazók meggyőzéséről, az LMP támogatásának növeléséről beszélnek, de 2009 óta nem tisztázott, hogy a párt pontosan mit is képvisel: zöldek és/vagy balosok és/vagy liberálisok, miközben szívesen nyitnának a mérsékelt-konzervatív szervezetek felé. Ezt megfejelték a bázisdemokráciából származó több hatalmi centrum (frakció, választmány, kongresszus) okozta káosszal, és a „kik vagyunk, merre tartunk” kérdésekre adott semmitmondó válaszok (nem elkopott politikusok, hanem új arcok, a jobb- és baloldalból kiábrándultakat is várjuk) alapján nehéz olyan ideológiát találni, amelyhez a szimpatizánsok igazodhatnának.

A Párbeszéd Magyarországért Platform kezdeményezésének napirendre vételét az ellenzéki összefogáshoz való csatlakozásról a kongresszusi küldöttek több mint fele támogatta, de szavazni már nem szavazták meg. Pedig úgy tűnt, az együttműködés-pártiak vannak többségben: az Együtt 2014-re nemet mondó novemberi kongresszuson is csak azért kapott többséget az elutasító határozat, mert a csatlakozáspárti fővárosi küldöttek közül sokan hazamentek a késő esti szavazás előtt, miközben a helyben elszállásolt, többnyire függetlenséghívő vidékiek maradtak: így a 160 érvényes szavazatból 84 támogatta a különutas javaslatot. Sőt, Schiffer egy éve azzal indokolta távozását a frakcióvezetői posztról és a vezetői testületekből, hogy nincs már meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága. Az internetre is felkerült egy belső, a Medián-kutatás részlete: a Varánusz blog szerint a zuglói pártszervezetben végzett felmérés szerint a szimpatizánsok döntő többséggel a tárgyalások megkezdését és a szerepvállalást szorgalmazta. Miniszterelnök- jelöltnek Bajnai Gordont többen tartották alkalmasnak, mint a listán szereplő többi nevet összesen; Mesterházy Attila egy szavazatot sem kapott, Schiffert pedig nem csak Jávor, Karácsony Gergely és Róna Péter nyomta le az alkalmassági versenyben, hanem a „valaki más” kategória is. Az összefogáspárti politikusok is nyíltan beszéltek arról, hogy az országos felmérések szerint a szimpatizánsok és a tagság is az együttműködést preferálják. Ezek szerint a részvételi demokráciát hangoztató LMP éppen a saját bázisa többségi véleményét hagyja figyelmen kívül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!