Lehet-e még népszavazással kormányt buktatni?

Tizenkilenc kérdésből összesen négyet nem „ölt meg” a Nemzeti Választási Bizottság azok közül, amelyeket a szakpolitikusokat és elismert közéleti személyiségeket tömörítő, magát rendszerbontóként aposztrofáló Új Magyar Köztársaság Egyesület vitt volna népszavazásig. A kérdések zömét a grémium azzal az indoklással törölte, hogy érintik a költségvetést, így a köz nem nyilváníthat róla véleményt. Ám összességében ez a 20,5 százalékos arány nem olyan rossz, hiszen eddig gyakorlatilag minden kezdeményezést kivégzett a fideszes pártdelegáltakkal feldúsított választási bizottság, most pedig akár még népszavazás is kerekedhet az átengedett négyből. A technikai feltételek – például az, hogy a referendum akkor írható ki, amennyiben 200 ezer polgár támogatja aláírásával – akár teljesíthetőek is, hiszen az egyesület mögé besorolt az Együtt, az MSZP és a PM, így nagyszámú aktivista gyűjthet szignókat szombat óta. Az már más kérdés, hogy a tartalom mennyire mozgósíthat majd: a rendszerbontók többek között a 18 éves tankötelezettséget szeretnék visszaállítani, illetve eltörölnék a sokak számára semmit nem mondó kamarai tagságot. Valószínűleg a többség egyetértésével találkozik ugyanakkor, hogy a nyugdíjas korú képviselők ne kaphassanak a tiszteletdíjuk mellé nyugdíjat is és fontos a hátrányos helyzetű gyermekek ingyenes étkezésének ügye.

Ennél sokkal populárisabb a szakszervezetek népszavazási kezdeményezése: a MASZSZ arról kérdezné meg az embereket, hogy a férfiakat is nyugdíjba engednék-e 40 évnyi munkaviszony után. Ez a kérdés különösképp húsbavágó annak fényében, hogy már a kormány is bevallotta: a nyugdíjrendszert 2030-ban az összeomlás fenyegeti már a jelenlegi szabályokkal is. Az ellenzéket meg is osztotta a népszavazási kezdeményezés, mert miközben az ötletet eredetileg a Jobbik vetette fel, a szakszervezet mellé most felsorakozott az MSZP, a kérdés ellen azonban, éppen a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát féltve, élesen tiltakozott az Együtt. Ezzel együtt a szakszervezetek tagadhatatlanul helyzeti előnyben vannak, hisz több százezres tagságuk egy kis „rádolgozással” sikerrel szállítja az ügydöntő referendum kiírásához szükséges 200 ezer aláírást.

 

Nem tudnák kimagyarázni

Igazi politikai tétje viszont a vasárnapi zárva tartást „visszacsinálni” kívánó népszavazásnak van. Pontosabban: lenne (lásd Szolgalelkek c. keretes írásunkat). A tét az, hogy kiderül-e vagy sem: fals mítosz a kétharmados társadalmi támogatottság, de a feles is erősen kétséges. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Választási Bizottság (egyéb intézményekkel egyetemben) keresztbefekszik ennek a kezdeményezésnek. Talán azért, mert a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége szerint a „kötelező árusítási” szünetet a lakosság 70 százaléka nem szereti. Magyarán: ha a megemelt érvényességi küszöb miatt nem is lenne érvényes a népszavazás, akkor is több millióan szavaznának nemmel a kormány politikájára.

Márpedig a Fidesz tudja, mit jelent a formát öltő tömeges elégedetlenség: a kórházi napidíj- és a vizitdíj-ellenességet a Fidesz menedzselte, a 2008-as népszavazáson utasította el az ország – az aktussal Orbán pártja több politikai legyet ütött egycsapásra. Egyrészt szétzúzta a Gyurcsány-kormány maradék legitimitását, másrészt megépítette a sajátját és a nép képviselőjének szerepében tetszelgett. Épp ezért a hatalom tudja: kísértetiesen hasonlít a hét évvel ezelőtti helyzet a jelenlegire. Berogyott a kormánypárt népszerűsége: a kormányváltás pillanatában a teljes lakosság 39 százalékának volt a kedvence a Fidesz, most viszont csak 21 százalék favoritja. A menekülteket pellengérező gyűlöletkampány csak arra volt elég, hogy megállítsa az eróziót, a népszerűség visszaépítéséhez kevés. (A KDNP támogatottsága gyakorlatilag mérhetetlen.) A helyzet annyiban más, mint 2008-ban, hogy most nincs egységes alternatíva, sőt semmilyen nincs. A demokratikus ellenzék helyén lévő légüres teret ezért próbálják kitölteni a civilek és a szakszervezetek. Hogy mennyire hatékony eszközhöz nyúltak, az a jövő zenéje. Závecz Tibor, az Ipsos kutatási igazgatója például kételkedik a módszer eredményességében. Mivel kiiktatták a népszavazást mint véleménynyilvánítási formát,  szinte lehetetlen visszaépíteni a döntéshozatali/ beleszólási élményt. Ráadásul túl sok a kezdeményezés. Ami azt az érzetet kelti az emberekben, hogy a népszavazást akarók gyengék, megbuktak. Ráadásul, ha a választási bizottság át is enged egy kérdést, akkor is úgy nagyjából egy év, amíg a szavazóurnához szólítják a polgárokat, ezalatt az idő alatt pedig úgy kellene fenntartani az érdeklődést, hogy nincs sikerélmény. Szóval, Závecz szerint a népszavazási kezdeményezések nem hoznak létre új ellenzéket.

Ennek ellenére logikus, hogy a pártok rárepülnek erre a lehetőségre – gyakorlatilag civil maszkban  beszélgethetnek így az emberekkel, illetve sikerrel bővíthetik adatbázisukat. Ráadásul, ha bukik az ügy, akkor kisebb presztízsveszteséggel hátrálhatnak ki belőle.

Csakhogy hiába aktívak a pártok, ha passzív a befogadó fél és szűk a játéktér. A népet mint olyat lúgozta ki a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből a kormány, akkor, amikor gyakorlatilag szétzúzta azt a lehetőséget, hogy a polgárok megvédjék alkotmányos jogaikat, állítja Majtényi László. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke szerint jelen helyzetben népszavazási akciókkal képtelenség kormányt dönteni, de még csak megcibálni sem lehet nagyon a hatalom bajszát. Az Orbán-rezsim előtt egy hármas szisztéma szolgálta a közakaratot. Egyrészt létezett a populáris akció intézménye, azaz bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhatott, ha úgy érezte: egy jogszabály sérti az alapjogokat. Ez a lehetőség megszűnt. Másrészt széles jogkörrel rendelkező szakombudsmanok léptek fel a visszásságok ellen – a struktúra mára egy általános, kevés jogosítvánnyal rendelkező ombudsmanná sorvadt. Harmadsorban pedig adott volt a népszavazás (és a népi kezdeményezés) lehetősége, amit mára szinte megfojtott a hatalom – többek között formai-technikai követelményekkel. (Például egy referendum érvényességi küszöbe immár 50 százalék és 1 voks – ilyen részvételi arány az önkormányzati választásokon is ritkán jön össze.)

Nem az a baj, hogy a kormány lényegesen kiterjesztette a tilalmak körét (értsd: amiről nem lehet népszavazást tartani), mert nem tett ilyet. Az igazi probléma az, hogy mindig újabb és újabb állami akadály torlaszolja el a népszavazáshoz vezető utat, árnyalja a képet Lövétei István. Az alkotmányjogász szerint ugyanis az önmagában normális, miszerint különböző, nem a kormánynak alárendelt testületek próbálnak egyensúlyt találni, hogy az alkotmányosság is érvényesüljön és a kormányzás se lehetetlenüljön el, ám az utóbbi években valahogy mindig a kormánynak lett igaza. Többek között a versengő kérdések intézményének hála. Ennek lényege: adott tárgyban a Nemzeti Választási Bizottság csak az elsőként beérkező kérdést bírálhatja el, és amíg ez nem történt meg (akár hónapok is elrepülhetnek), addig más kérdésről nem is konzultálhat.

És persze akad még egy nagyon kemény korlát – a köz nem dönthet a költségvetési ügyet érintő kérdésben. Ám ha ezt a tilalmat tűzön-vízen betartanák, akkor gyakorlatilag semmilyen, a kormányzat kiadásait érintő témában nem lehetne népszavazást tartani, figyelmeztet Lövétei. Nem véletlen, hogy az Alkotmánybíróság a kórházi napidíjról és a vizitdíjról szóló referendum kapcsán kimondta, hogy csak olyan kérdésben él a „büdzsétabu”, amelyik kifejezetten az adott évi költségvetést támadja. De egy, a nép akaratának megfelelő jövőbeni ügyet nem lehet pusztán azért elvetni, mert majd kormányzati kiadással jár. Ráadásul egy eredményes népszavazás csak arra kötelezi a kormánytöbbséget, hogy alkosson egy – akár hosszú átmeneti időszakkal is számoló – jogszabályt, ami eleget tesz a nép kívánságának. Például ezért maradhatott állva a választási bizottság előtt az a kezdeményezés, ami a férfiakat is nyugdíjba küldené, amennyiben kitelt a 40 év munkaviszonyuk. Az ötlet megvalósítása évente mintegy 130 milliárd forint pluszterhet róna a nyugdíjkasszára – de nem az ideire vagy a jövő évire, így lehetne róla szavazni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!