Lemmingek rohanása

– A Liza, a rókatündér után ez a film sokaknak meglepetést fog okozni. A Liza… üdesége, bájos őrülete után szinte lebegett az ember, ez a film viszont jól odavágja a földhöz. Az X  gyomorszorító, sötét tónusú. Ennyit romlott a hangulata az elmúlt években? 

– Fokozatosan jutottam el ide. És valóban az említett hatás volt a cél. Kellett egy olyan film is, mint a Liza…, és az üzenetét máig fenntartom. Az X a következő logikus lépés volt. Előbb legyen magával tisztában az ember, jusson a lelke valamilyen szinten nyugvópontra, utána viszont gondolkozzon el az egyéni boldogságán túl a közösség jólétén és boldogságán. 

– Sok most moziba kerülő és sikeres magyar filmnek nő a főhőse (Könnyű leckék, Egy nap). Ön szerint minek köszönhető mindez? 

– Nagyon örülnék, ha valódi társadalmi igényt tükrözne, és ez lenne az ok. Én örültem az egész #metoo mozgalomnak is. És éppígy örültem a Jane Austen-rendezésnek a Centrál Színházban, mert a Büszkeség és balítélet a maga korában ugyanezt jelentette. Nagyon fontos lenne, hogy érdemeik szerint kezeljük a nőket. Az odaadásukat, a szívósságukat, azt a fenntartó energiát, amit ők képviselnek. Nekem mindig nők voltak a hőseim az életemben is, borzasztóan sokat köszönhetek nekik. Ki látványosan a mindent elsöprő energiájával, ki szívós jelenlétével észrevétlen ad, akár erőn felül is a többieknek. Jó lenne, ha ez minél nagyobb felületet kapna, mert a női energiára igen nagy szüksége van a társadalomnak. De nézőként is mindig a női hősök hatottak rám leginkább. Talán mindezért választok rendezőként is női főhőst. 

– Nemtől függetlenül hisz a magányos farkasokban és a partizánakciókban? 

– A hősökre mindig nagy a társadalmi igény. Amikor egy amerikai filmet nézel, mennyire természetesnek érzed, hogy ott van egy hős, még ha kisvárosi átlagemberekről szól is a film, de legalább saját történetének a hőse tud lenni. Nálunk ez nem így működik: nálunk antihősök vannak, és csak bukásról, elveszettségről van szó. Minden közösségben, legyen szó akár egy falu, egy város, egy ország vagy a világ közösségéről, a hősöknek igen komoly szerepük van abban, hogy egészséges pályán tudjon maradni az a közösség. Fontos, hogy legyenek hőseink, példaképeink, akik képesek kiállni dolgokért. 

– A lázadókhoz, rendszert aláaknázó figurákhoz is erősen kötődik. Már egyetemistaként egy anarchista filmmel robbant be. De ebben a filmben is fontos az anarchista fiú szála.

– A ’80-as években egy vidéki városban cseperedve, ahova nem jutott le semmiféle szamizdat, az ember önmagától, józan eszére hallgatva eljutott oda, hogy rossz az a rendszer, és nem akar abban élni. És a lázadás gesztusa ösztönszerűen benne volt a mindennapjainkban, küldetésünknek éreztük a bomlasztást, a rendszert képviselők froclizását már kisgimisként. Nyilván segítettek ebben azok a zenék, amiket hallgattunk, például a brit punk The Exploited. 

– Minden történet – mondta egy helyütt – a társadalom tudatalattijának a kivetülése. Ezt a filmet én tulajdonképpen a rendszerváltás filmjének gondolom. 

– Örülök, hogy így látja. Anélkül, hogy elárulnánk, miként és hogyan, de valóban ez volt a fő motivációnk. 

– Az említett punkbanda nem a romantikus dalairól híres, ön hogy viszonyul az erőszakhoz? 

– Számomra bármilyen erőszakot megélni és látni nagyon rossz. Párizsban voltam, amikor a franciák megnyerték a foci-vb-t, és meglehetősen vandál módon ünnepelt a tömeg, ott tapasztaltam meg először, milyen az, amikor egy rohamosztagos csapat egyszerre fut a tömeggel szembe. Aztán arrébb valaki úgy gondolta, poénos, ha a száguldó autóból kihajolva egyszer csak pofán vág. Iszonyú sok indulat van az emberekben, ami a legváratlanabb formában tör elő. Annak idején, ’89–90-ben többször voltam Angliában, meglepett az ottani újságokat olvasva, milyen sok a brutális haláleset, családon belüli is. Mentem a metrón, figyeltem az embereket, és döbbenetes mennyiségű értelmileg, érzelmileg sérült embert vettem észre, tele elfojtott indulatokkal vagy épp katatón állapotban. Magyarországon akkor ez még nem volt így, aztán pár évvel később, ’95 körül mindez ismerőssé vált nálunk is. Érdekes felismerés volt, hogy, hoppá, utolértük Nyugat-Európát.

– A filmbeli gyilkosságokhoz előtanulmányként csupán krimiket nézett-olvasott, vagy rendőrségi aktákat is? 

– Alapvetően egyik esetnek sincs konkrét valóságalapja. De sok tippet adott Réti László visszavonult rendőr, aki maga is ír krimiket. Ő volt az egyik szakértőnk, és nagyon sokat mesélt a rendőri létről, a nyomozások hangulatáról, a női kollégákkal való viszonyról is. Szerintem Magyarországon most ő a legjobb krimiíró. 

– Eredendően is krimirajongó? 

– Gyerekkoromban sok krimit olvastam, most meg a film miatt. De ha fáradt vagyok, a krimi mindig ki tud kapcsolni és el tud szórakoztatni. 

– Kulka Jánosnak nagy kihívás lehetett a visszatérés. Ő az egyik főszereplő, és már azelőtt ráírta a szerepét, mielőtt még stroke-ot kapott volna. Nem volt visszás érzés önben, hogy eljátszatja vele ezt a fizikailag és érzelmileg is megterhelő szerepet?

– Alapvetően nem, mert ő akarta ezt. A  próbáknál persze megnéztük, mi az, ami mehet, mi az, ami nem. A lelki része pedig nagyon szép és megindító volt, a maga összes tragikumával együtt. Ez a film akarva-akaratlanul legalább annyira összefonódott az ő sorsával, mint Balsai Mónié Éva sorsával. Egyébként már azért megérte megcsinálni ezt a filmet, ahogy ő a kész filmre reagált. 

– Most újra forgat. Megint meg fogunk lepődni? 

– Most talán annyira nem. Igaz, meglévő anyagból fogunk megrendelésre dolgozni. (Az egyik kereskedelmi tv-csatornának forgatja az Alvilág című maffiasorozatot, Balsai Mónival a főszerepben – a szerk.)

– Reklámproducerként és reklámfilmrendezőként indult, reklámcége van, ezekből finanszírozza a kisfilmjeit is. Hogy van az, hogy valaki egyfelől (a reklámokkal) kiszolgál egy rendszert, másfelől meg épp ellene megy? 

– Nagyon komoly averzióim voltak a reklámmal nekem is, mielőtt még belesodródtam. A reklámban dolgozók közül sokan úgy fogják fel, hogy ez egy játék, ahol a kreativitásukat, játékosságukat kiélhetik, amiből ráadásul még jól meg is tudnak élni. 

– Ámde veszélyes játék, amiben az ember személyisége könnyen eltorzulhat. 

– Az ember úgy is eltorzulhat, ha egyáltalán semmi köze nincs a reklámhoz. Segít az is, hogy sok nagyon értelmes és jó ember dolgozik ebben a szakmában. 

– A lényege akkor is a fogyasztói társadalom kiszolgálása… 

– Nyilván. Ám ez megint csak nehéz kérdés, mert ha nem fogyasztói társadalom van, akkor milyen? Persze látjuk már, hogy elég komoly zsákutcába vezet ennek a több mint hétmilliárd embernek a túlfogyasztása és energiaigénye. És ami döbbenetes, az emberiség ugyanolyan csodálkozó tehetetlenséggel nézi ezt, mint annyi minden mást. Jönnek a hírek napról napra, belájkolja, megosztja, és minden marad a régiben. Lemmingek vagyunk, rohanunk az amúgy fogyatkozó gleccseren, és nem tudjuk, hogy mindjárt meg fogunk halni. Illetve mi olyan lemmingek vagyunk, akik tudjuk. Nagyon sokan tudjuk, ám mégis futunk a többiekkel.

FOTÓ: PICTORIAL COLLECTIVE

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!