A lengyel jogállamiságot vizsgáló eljárást indít az Európai Bizottság – jelentette be a testület alelnöke, Frans Timmermans a héten. A mechanizmust 2014-ben hozta létre az Európai Unió, miután a magyar demokráciában a fékek és ellensúlyok rendszerét lebontó Orbán-kormánnyal szemben tehetetlennek bizonyult. A tehetetlenség oka, hogy az EU intézményrendszerének kialakításakor a döntéshozókban fel sem merült, egy tagállam, amely a csatlakozáskor még demokratikusan működött, később leléphet erről az útról. Az orbáni receptet az októberben megválasztott lengyel kormány kezdte el alkalmazni a közmédia kisajátításával és az Alkotmánybíróság tagjainak sajátos megválasztásával. Így a hiánypótló uniós mechanizmust most Lengyelországon tesztelhetik, és ha az eljárás végére úgy találják, hogy a lengyel törvények nem felelnek meg az EU alapvető értékeinek, felfüggeszthetik Varsó uniós tagsággal járó jogait. A mechanizmus hatékonyságáról, a Jog- és Igazságosság (PiS) és a Fidesz, illetve a lengyel és a magyar társadalom hasonlóságairól és különbségeiről kérdeztük R. Daniel Kelemen amerikai politológiaprofesszort, aki a témában írt figyelemre méltó cikket a neves amerikai külpolitikai szaklapban, a Foreign Affairsben.
– Miért lép fel az EU Lengyelország ellen, mikor Magyarország esetében ezt nem tette?
– Főként politikai megfontolásból. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság a Fidesszel ellentétben nem tagja az Európai Néppártnak. Mikor az Európai Parlamentben kritizálták a Fideszt, akkor a pártcsalád rengeteget tett azért, hogy megvédje a támadásoktól. Jarosław Kaczyńskinek ezzel szemben nincs ilyen mentsvára. Az is szerepet játszhatott a döntésben, hogy Lengyelország a nagy uniós országok közé tartozik, nagyobb médiafigyelmet is kap, így egyesek szerint szigorúbban kell a kérdést megítélni.
– A belpolitikai helyzet is különbözik?
– Amíg egy ország tiszteli a saját alkotmányát, addig nem köthetnek bele. Magyarországon 2010 után a Fidesznek kétharmados többsége volt, így bármikor megváltoztathatta az alkotmányt. Így logikusan nem lehetett azzal vádolni, hogy megszegi az alaptörvényt. A Jog és Igazságosságnak többsége van a lengyel parlamentben, de alkotmányt nem módosíthat. Így amit az Alkotmánybírósággal tesznek, az ellen maga a testület és logikusan az EU is szót emelhet.
– Lengyelek tízezrei tüntetnek az Alkotmánybíróság átalakítása miatt hetek óta, míg annak idején pár száz magyar demonstrált néhány óráig a taláros testület függetlensége mellett. Mi lehet ennek az oka?
– Lehetnek eltérések a lengyel és a magyar társadalom között is, de az alapvető különbség inkább az, hogy a lengyel ellenzék jóval nagyobb és képes tüntetéseket szervezni. Komoly erőt jelent az eddig kormányzó középjobbos Polgári Platform. Feljövőben van a nemrég alapított liberális és Európa-barát Modern Párt, amelynek most még nincs sok képviselője a parlamentben, de máris az ellenzék vezéreként pozicionálja magát. A Fidesz annak idején sokkal népszerűbb volt, mint most a PiS. Brüsszelben feltehetően azért sem siettek fellépni az Orbán-kormány ellen, mert féltek attól, hogy a Jobbik kerülne hatalomra. Orbán nyugodtan mondhatta: ha nem tetszem nektek, nézzetek meg, ki léphet a helyembe.
– Mi a lényege annak az eljárásnak, amelyről a Bizottság a héten döntött?
– A mechanizmus a Lisszaboni Szerződés sokat emlegetett 7. cikk szerinti eljárásának az előszobája, melynek lefolytatása után a Bizottság javaslatot tehet a jogállamiság kérdéseiben illetékes – jellemzően bel- vagy igazságügyi tárcát vivő – miniszterek tanácsának. Ők négyötödös többséggel megállapíthatják, fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy az adott tagállam súlyosan megsérti a jogállamiság és demokrácia elveit. Majd miután konzultáltak a tagállammal, egyhangú többséggel szavaznak arról, hogy az alapvető értékek valóban sérülnek. Majd a szankciókról egy következő körben döntenek.
– Van arra esély, hogy végigvigyék a folyamatot?
– Nem vagyok túl optimista. A Bizottság nem fogja megkapni a szükséges politikai támogatottságot. Ha el is jutnának a mechanizmus harmadik lépcsőjének tekinthető egyhangú szavazásig, ott Orbán ellenállásán úgyis elbukna a dolog. Úgyhogy a most elindult procedúrát csak figyelmeztetések sorozataként lehet felfogni, amivel nem járnak majd szankciók. De legalább tettek valamit.
– Valami hatása azért lehet a jogállamiság vizsgálatának Lengyelországra?
– A figyelmeztetések akkor működnek, ha a kormány a nemzetközi hírnevének megőrzése érdekében megfogadja őket. De egyelőre nem úgy tűnik, hogy a PiS-t különösebben aggasztaná az uniós kritika. Mindez attól is függ, hogyan reagál a lengyel ellenzék és Alkotmánybíróság: ha felhívják a figyelmet arra, hogy a demokrácia veszélyben van, és segítséget kérnek, akkor a nemzetközi nyomás is fokozódhat.
– Mivel lehetne hatni a kormányokra?
– Pénzzel. De jelenleg a strukturális alapok kifizetéseit csak akkor lehet visszatartani, ha csalást vagy korrupciót bizonyítanának rájuk, mint Romániában, a jogállamisággal egyelőre nem hozzák kapcsolatba.
– Milyen hatással lehet a lengyel ügy Magyarországra?
– A lengyel kormányról szóló nemzetközi vitában újra és újra felmerül, hogy Kaczyński Orbán mintáját követi. Ez ismét reflektorfénybe állítja Magyarországot, de nem valószínű, hogy ellene is eljárást indítanának. Még akkor sem, ha a Lengyelország elleni vizsgálat rámutat arra, hogy Magyarországgal semmit sem tettek, így most könnyedén megvétózhatja a lengyel ügyet is. Kétfrontos háborút nem akarnak majd vívni. Egyszerűbb lenne, ha az egyik jobboldali, a másik meg baloldali populista párt lenne.
– Akkor mégis igaza van a Fidesznek és a PiS-nek, hogy az EU a jobboldali pártokat támadja?
– Dehogyis! Veszélyes ezt mondani, és nem is ez a helyzet. Az EU számára az a lényeges, hogy a tagállam tiszteli-e a jogállamiság alapvetéseit és saját alkotmányát. Nem a politikai oldaltól függ, hogy valaki betartja-e ezeket a szabályokat, hiszen a magukat szociáldemokratának valló román és szlovák miniszterelnökök, Victor Ponta és Robert Fico sem tisztelik mindig a normát.
– Beindulhat a dominóhatás?
– A lengyel kormány intézkedéseiben egyértelműen a magyar hatást lehet felfedezni. Ha a Bizottság eljárása nem ér célt, akkor még súlyosabb „fertőzésveszély” következhet be. Ha a PiS megnyeri a vitát az Alkotmánybírósággal, átveszik az uralmat a média felett és megváltoztatják az alkotmányt is, Szlovákia vagy Szlovénia is a nyomukba léphet. Nyugat-Európában nem hiszem, hogy ez történne.
– Néhányan azzal vádolják az EU-t, hogy a saját képére akarja formálni a tagállamokat, és nem veszi figyelembe például a keleteurópai országok sajátosságait. Lát ebben rációt?
– Abban nem hiszek, hogy Kelet-Európa külön elbírálás alá eshetne. De sok demokráciamodell létezik. Nagy-Britanniának nincs alkotmánya. A holland legfelsőbb bíróság nem vizsgálhat alkotmányossági kérdéseket. A kormányokat is rengetegféleképpen választják. Az EU nem egyféle demokráciamodellt akar a tagállamokra erőltetni. Csak azt hangsúlyozza, hogy attól, mert egy kormányt megválasztanak, míg nincs joga arra, hogy gyökeresen átalakítsa a politikai játékszabályokat, és bebetonozza magát a hatalomba.
– Erre azért minden demokráciában hajlamosak a politikusok.
– Persze. Még az Egyesült Államokban is szeretik például megváltoztatni a választókörzetek határait. Ez normális. A veszélyes az, mikor a kormány csak a hatalomra fókuszál, és nem törődve az ellenvéleményekkel, teljesen új alkotmányt léptet életbe.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!