Működésképtelen állami rendszerek, homályos koncepciók, gyenge alapok, hiányzó szaktudás. Magyarországon évtizedek óta kísérleteznek olyan átfogó digitális rendszerek bevezetésével, mint az e-recept vagy az e-napló. A végeredmény – tisztelet a kivételnek –: gyanakvó polgárok, gyanús közbeszerzések és akadozó ügyintézés. A jó szándék mindig megvolt, de valahol állandóan utat tévesztünk.
A nagy digitális adatbázisok összekötése és együttes működtetése nem magyar találmány. Célja szinte minden esetben a költségcsökkentés és/vagy a hatékonyabb működés. Így van ez ma már az Egyesült Államokban és Európa szinte minden országában.
Kapu, de hova?
Az államigazgatás adu ásza, az Ügyfélkapu bevezetését például többéves fejlesztés előzte meg. Mivel az állampolgárok korábban általában nem használták a digitális platformokat ügyeik intézésére, nem keltett túlzott feltűnést, hogy a regisztrációt kizárólag személyesen, hosszas sorállás után intézhettük. Jellemző magyar történet az is, ahogyan 2018. január 1-jétől a cégek számára kötelezővé tették a Cégkapu használatát: egyrészt a rendszerbe az eredetileg a személyes ügyek intézésére készült Ügyfélkapun keresztül juthatunk be, másfelől a mai napig nem világos, hogy pontosan mire is kell az új regisztráció, miben is könnyíti ez meg az életünket.
„A digitális adatok kezelésénél nyilvánvalóak a központosítási törekvések. Az, hogy az állampolgárok adatai egy központi bázisban hozzáférhetők, csak a szükséges rossz. Jobb helyeken ez javítja az életminőséget, míg nálunk éppen ez az elem hiányzik” – mondja Berkes Ákos internetes szakértő.
A Flow PR kreatív igazgatója szerint Magyarországon a legnagyobb gond az, hogy még mindig hiányzik az észtekhez hasonló vízió, miközben már így is évtizedes a lemaradásunk.
„Két olyan program volt, amely érdemben tudott volna változtatni a magyar társadalom digitális tudatosságán: az egyik a Sulinet program, a másik az e-Magyarország pontok létrehozása. Mindkettő kimerült abban, hogy elvittünk szélessávú internetet az utolsó faluba is, és utána nem történt meg a rendszer további fejlesztése” – mondja Berkes Ákos.
Mind a Sulinet, mind az e-Magyarország pontok számára megvásárolt számítógépek körül emlékezetes botrányok voltak, de a legnagyobb gond az, hogy ezekhez a gépekhez azóta sem nyúltak hozzá. „Az állam magukra hagyta a rendszereket és a felhasználókat is. Nem szervezett rendszeres képzéseket, és nem fejlesztett, pedig a számítástechnika fejlődése olyan gyors, hogy egy ilyen rendszer legfeljebb 2-3 évig használható. Vagyis próbáltuk fejleszteni a magyar társadalom digitális képességeit, elköltöttünk rá egy csomó pénzt, de ezt mindig kampányjelleggel tettük, nem volt hosszú távú koncepció” – teszi hozzá a szakember.
Berkes Ákos szerint a mindenkori kormány szándékait jelzi, hogy mennyi időt szán a közoktatásban a digitális képzésre. Nálunk például mindennapos a testnevelés, és az énekórák száma is nő, a számítástechnikára fordított idő pedig számottevően nem emelkedik. Miközben pontosan tudható, hogy az információtechnológia a legfontosabb tudás lesz a következő évtizedekben.
„Így egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy nincs kellő számú szakember, aki működtetni tudna egy e-recept vagy egy e-napló rendszert.”
A rendszer letérdel
Még nincs egy hónapja sem, hogy elindult az e-egészségügyi rendszer, de már nem működik. Illetve ahol mégis, ott akadozva, lassan, nehézkesen. Miről is van szó? November 1-jétől a patikáknak, a háziorvosi rendelőknek, a fekvő- és járóbeteg-ellátással foglalkozó intézményeknek (csaknem 10 ezer egészségügyi szolgáltatónak) egyetlen nagy elektronikus térbe kellene felvinniük a betegek adatait. A fejlesztők szándéka szerint ezzel átláthatóbbá és hatékonyabbá válik a betegek kezelése, hiszen az orvosunk már a vizsgálat előtt látja, kiváltottuk-e a receptet, jártunk-e más rendelésen, és milyen betegségeink vannak. Napokkal az új rendszer bevezetése előtt kiderült: nincs elegendő e-személyi leolvasó (az orvosok és gyógyszerészek csak ezzel az eszközzel tudnak kapcsolódni az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatói Térhez, az EESZT-hez), és a különböző intézmények által használt szoftverek nem minden esetben kompatibilisek a Térrel. Egy héttel az indulás után Rétvári Bence Emmi-államtitkár még büszkén jelentette, hogy egy pillanatra sem állt le a rendszer, az ellátásban nincs fennakadás. Aztán három nappal később Szabó Bálint, az EESZT kialakításáért és fenntartásáért felelős főosztályvezető már elismerte, hogy a rendszer „letérdelt”, és két napja áll. Elsősorban azért, mert képtelen volt feldolgozni a megnövekedett adatforgalmat.
Mindezt azzal indokolta, hogy nem sikerült a rendszer finomhangolása. Ennek ellenére néhány nap után újraindították, és ma is működik. Úgy, ahogy. Közvetlenül az indulás után beszéltünk több orvossal és gyógyszerésszel, akik elmondták a tapasztalataikat (erről bővebben: „Felemás indulás”, VH, november 4.). A helyzet azóta sem változott. A VH által megkérdezett orvosok és gyógyszerészek szinte egyöntetűen úgy vélik, maga a rendszer hasznos, jövőbe mutató, de a bevezetése igazán „magyarosra” sikeredett.
A kórházak és háziorvosi rendelők egy részében – a működtető nem közölt pontos adatokat a rendszer állapotáról – továbbra sem érhető el az EESZT. Úgy tudjuk, több kórházban ki sem csomagolták az e-személyi leolvasókat.
Az orvosok és gyógyszerészek problémái nagyjából három csoportba sorolhatók. Az első: a munkaszervezés. Korábban az ügymenet az volt, hogy az állandó gyógyszerre vagy beutalóra váró betegek még a rendelési idő előtt megkapták a szükséges recepteket, így nem vettek el értékes időt az amúgy is túlterhelt orvosoktól.
Most kénytelenek megvárni, amíg az orvos bejelentkezik a rendszerbe saját e-személyijével, és ezután csak ő írhat receptet, beutalót. Az adminisztrációt is az orvos végzi – vagy kiadja az asszisztensnek, bár ez szabályellenes. A patikákban is megnőtt a várakozási idő: a túlterhelt rendszer nagyjából egy perc alatt fogad be egy e-receptet, ami azt jelenti, hogy ha valaki egyszerre 5-6 recepttel áll sorba, akár 10 percre is lefoglalhatja a gyógyszerészt.
A másik fő gond technikai jellegű: az orvosok általuk korábban használt szoftverek nem illeszkednek az EESZT-hez. Ezt tudni lehetett korábban is, figyelmeztettek is a szakmai szervezetek, de az egészségügyi kormányzat nem halasztotta el a rendszer bevezetését. És itt jön a harmadik probléma: az emberi tényező. Az orvosokat, gyógyszerészeket nem készítették fel kellően a rendszer használatára és főleg nem a karbantartására. Van olyan kórház, rendelő, sőt olyan település is, ahol nincs kellő számú számítógépes szakember, aki kezelhetné a felmerülő hibákat. A javításra sokszor napokat kell várni.
Sok szempontból hasonló a helyzet az iskolákban, amelyekben idén ősszel startolt el az egységes Kréta e-rendszer.
Papíralapon
„Most, november közepén még mindig nem tudunk belépni az e-naplóba, pedig nagyon szeretném tudni, hogy milyen szöveges értékelést írt az elsős kisfiam tanító nénije – mondja egy édesanya, akinek gyereke egy kis pesti általános iskolába jár. – Fel voltunk készülve arra, hogy csúszik a program elindítása, mert az első szülőin kiderült, hogy nincs informatikus az iskolában, és a vezetőség tagjai birkóznak a rendszerrel más iskoláktól kérve tájékoztatást.
Azt is elmondták, hogy az összes korábbi értékelést, jegyet újra be kell vinni a rendszerbe, ami hónapokig eltart majd, illetve, hogy soha nem volt ilyen nehéz órarendet készíteniük. A kisfiam tanító nénije azt is mesélte, hogy időnként eltűnnek a bejegyzései az e-naplóból, ami nagyon bosszantó lehet ennyi munka mellett.”
A fenti példa egyáltalán nem egyedi a szeptembertől a Klebelsberg Központ által fenntartott iskolákban kötelezően bevezetett Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer, vagyis Kréta kapcsán. Pedig abban szinte minden megszólalónk egyetért, hogy az e-napló használata fontos és elkerülhetetlen lépés a 21. századi oktatás irányába. Ráadásul a rendszert ismerők azt mondják, sok szempontból kifejezetten felhasználóbarát a Kréta, és akár meg is könnyítheti az iskolák munkáját.
Már ha jól működik, és segítenek az intézményeknek az átállásban, a pedagógusoknak a használatban. „A Kréta rendszer gyakorlatilag éles teszten van. Kötelezően bevezették szeptember 1-jétől, de sok helyen párhuzamosan még papíralapon is vezetik a naplót, mert nem bíznak benne, hogy minden adatot elment a rendszer. Ez viszont jelentősen megemeli az adminisztrációs terheket. A pedagógusok nagy része 40-50 év feletti, nem olyan virtuózok az informatika világában, de azért megtanulják a rendszer használatát.
A »kettős könyvelés« viszont sok energiát elvisz” – mondja Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, aki szerint ugyanakkor maga az elképzelés nem rossz, hosszú távon az e-naplónak nincs alternatívája. Az már egy más kérdés a szakszervezeti vezető szerint, hogy a bejövő adatokkal mit kezdenek, hiszen így az ország összes diákjának az adatai a Klebelsberg Központnál landolnak.
Óriási gondot jelent, hogy az iskolákban kevés a számítógép, ezért a pedagógusok sokszor otthon, a saját eszközeiken végzik el az adminisztrációt, és ha ilyenkor lép fel valami probléma, nem tudnak segítséget kérni.
Távol a segítség
Ahol van rendszergazda, ott ők tudnak segíteni a pedagógusoknak, ha elakadnak, azonban sok olyan iskoláról tudunk, ahol hiány van ilyen szakemberből, ezért az iskola egy másik intézmény alkalmazottját hívja fel, ha probléma van, vagy a hozzáértő szülők segítségére szorul. A közalkalmazottként foglalkoztatott rendszergazdák jóval kevesebbet keresnek, mint amit hasonló tudással a piacon kaphatnak (2008 óta nem emelkedett a bérük), így ezekből a szakemberekből óriási hiány van az iskolákban. Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete (ISZE) a Klebelsberg Központtal együttműködve éppen most szervez közösen továbbképzéseket a rendszergazdáknak, akiknek sokszor nincs felsőfokú informatikus végzettségük. Sok esetben csak programozói ismereteik vannak, a rendszergazdai munkához hiányzik a tudásuk.
Dr. Bánhidi Sándorné, az ISZE főtitkára is megerősítette, hogy érkeznek panaszok a Kréta rendszerre, különösen a tanév elején adódott sok problémája az iskoláknak. A főtitkár több olyan intézményről is tud, annyi volt a bosszúság, hogy visszaálltak a korábban használt rendszerre, hol engedéllyel, hol anélkül.
A Kréta ugyanis nem kompatibilis a korábban használt rendszerekkel, ezért az iskoláknak sokszor manuálisan kellett átvezetniük a korábbi évek adatait, de ez nem mindenhol sikerült. A Kréta létrehozását és kötelezővé tételét a többi között éppen az indokolta, hogy az ország iskolái 10-12 féle különböző rendszert használtak eddig. „A probléma az, hogy a Krétát nem próbálták ki élesben, és sokszor nem tud mit kezdeni egyes speciális helyzetekkel. Tudok olyan esetről, ahol egy diák átment az azonos évfolyam másik osztályába, és ezt nem tudta kezelni a rendszer – összekeverte a két osztály órarendjét. Ezt két hónap alatt sikerült csak megoldani” – hoz egy példát Bánhidi Sándorné, aki szerint az is gond, hogy a tanárok felkészítése csak online zajlott, és bár létezik egy tanfolyam is, erre tavaly még kevesen jelentkeztek.
Beszéltünk olyan tanárral is, aki ugyan lelkesen elvégezte a tanfolyamot, és várta a Kréta bevezetését, iskolájukban valamiért mégsem indult el a rendszer, bár ez kötelező lenne. Ő maga négy olyan iskoláról tud, amelyben egyáltalán nem működik sem a Kréta, sem más e-napló, a gyerekei eredményeit sem tudja megnézni interneten. Azt mondja, várja a rendszer bevezetését, de sokkal nagyobb megoldásra váró gondok is vannak a külső kerületi iskolában, a mosdóban például egyáltalán nincs meleg víz, a fénymásolásra szánt keret a hónap elején elfogy, és 4 számítógép jut 70 tanárra. Vagyis, bár a kormányzati kommunikáció arról szól, hogy az iskolákba az e-rendszerrel beköszöntött a 21. század, jó néhány olyan intézmény lehet az országban, ahol nem működik a rendszer.
Ahol első az állampolgár
Magyarország antitézise – ami a digitális tudatosságot és tervezést illeti – alighanem Észtország.
A volt szovjet tagköztársaságban a hivatalnokok nagy része orosz volt, a független Észtországnak
ezért volt szüksége egy olyan rendszerre, amely semlegesíti az orosz befolyást.
Az alap egy 2002-ben bevezetett chipkártya, az ID-kaart volt. Ezzel a 15 éven felüli észt állampolgárok minden személyes adata elérhető, de csak akkor, ha erre az állampolgár felhatalmazást ad. Így ma már nincsenek párhuzamos rendszerek: nincs külön tb-kártya, útlevél, személyi igazolvány, lakcímkártya, adókártya, de még városi buszjegy sem, mert ezt mind tudja az egyetlen kártya. Az állampolgároknak egy bizonyos adatot mindig csak egyszer kell megadniuk. A pénzügyi tranzakciók teljesen digitalizáltak, az éves adóbevallás mindössze néhány kattintás, és az orvos is internetalapú receptet állít ki. Ma már a parlamenti választás is internetalapú. A rendszert egy független szakember, a Chief Technological Officer (CTO) felügyeli, és nagyjából úgy működik, mint egy nagyvállalat. Az első minden esetben az állampolgár érdeke.
A minden adatot rögzítő ID-kaartot és a mögötte lévő rendszert korábban számos kritika érte, éppen az adatbázisok átjárhatósága miatt. Ma már az észtek is úgy gondolják, hogy a magánszférával kapcsolatos problémákra nem a rendszer bonyolítása, hanem éppen az átláthatóság további növelése volt a megoldás. Ha valaki valahol bármely adatukba szeretne betekinteni, a rendszer azonnal üzenetet küld az adat tulajdonosának. A rendszer a visszaéléseket nagyon szigorúan bünteti, a kevés számú visszaélés hatalmas botrányt kavart Észtországban. Amikor például a választási kampányban egy képviselőjelölt csak egy pillantást vetett a potenciális szavazóinak bizonyos adataira, azonnal megbüntették. Ez a papíralapú világban valószínűleg soha nem derült volna ki.
Észtországon kívül több más országban is működik hasonló rendszer. A magyar szakemberek ezeket is tanulmányozták, mielőtt belevágtak volna az e-recept fejlesztésébe. Finnországban, Svédországban és Ausztráliában általános a digitalizált egészségügy, Ausztriában viszont egyelőre csak néhány kórház csatlakozott a közös digitális térhez. Csehországban január 1-jétől tervezték az e-recept bevezetését, de a Cseh Orvosi Kamara egyelőre ellenáll. Álláspontja szerint az e-receptek kiállításának nem lenne szabad kötelező jellegűnek lennie, mert az elektronikus vények kiállítása gondot okozhat például az idősebb orvosoknak vagy a kis vidéki rendelőkben, illetve olyan esetekben, amikor egy orvos több helyen is rendel.
Palkovics László oktatási államtitkár üzlettársa volt 14 éven keresztül Fauszt Zoltán vállalkozó, akinek a cége milliárdos értékben szállít oktatási szoftvereket – köztük a Krétát és a felsőoktatásban használatos Neptunt – a közintézményeknek. Az ügyet Hadházy Ákos LMP-s politikus hozta nyilvánosságra múlt heti korrupcióinfóján, ahol elmondta: 2015-ben a kormány új közbeszerzést írt ki egy általános és középiskolák számára fejlesztendő oktatásszervezői rendszerre. „Ezt úgy írták ki, hogy csak egy ajánlattevőt hívtak meg, Palkovics László volt üzlettársának a cégcsoportját” – mondta Hadházy. Palkovics kinevezésekor kiszállt a közös cégből, és az Emberi Erőforrások Minisztériumának nyilatkozata szerint az érintett közbeszerzéseket nem az ő államtitkársága kezeli, így azokra ráhatással sincs. Az RTL Klub Híradójának Palkovics azt nyilatkozta: ha valaki úgy gondolja, hogy a közbeszerzés szabálytalanul zajlott, tegyen feljelentést.
A Kréta egyelőre a Klebelsberg Központ által fenntartott iskolákban kötelező, ez pedig 65 ezer pedagógust érint, ennyi embert pedig nem lehet ilyen rövid idő alatt felkészíteni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!