Nyolc óra munka, nyolc óra – munka. Hétfőtől péntekig. Aztán még egy kis maszek, szombaton és vasárnap is. Igen, így meg lehet élni a közmunkából. Felsődobszán jártunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye közepén.
Meg lehet élni a közmunkából? Ez a kérdés számtalanszor elhangzott már, válaszoltak rá politikusok, szociológusok, közgazdászok, kisboltban trécselő nagymamák és sarki filozófusok is. Mi inkább ellátogattunk egy családhoz, hogy megnézzük, hogyan élnek a közmunkából. Miskolctól 35 kilométerre rendezett falukép fogad minket a 900 fős településen, láttunk már a térségben ennél sokkal szívszomorítóbb helyeket is. Ám az kétségbevonhatatlan tény, hogy köszönőviszonyban sincs az itteni valóság azzal a képpel, amely a fővárosi minisztériumok irodáiban döntéseket hozók fejében él.
Volentics Szabolcs néhány napja háromgyermekes édesapának vallhatja magát. Felesége még a kórházban van a babával, így most két nagyobbik gyermekéről ő gondoskodik. Az udvarban egy hatalmas és játékos dán dog és egy apró tacskó ugrál minket körbe. A házon látszik, hogy dolgos emberek lakják, de az is, hogy lenne még mit javítani rajta. Ami nyilván pénzkérdés. De az is kérdés, van-e elég pénz bármi másra. Szabolcs március elsejével veheti fel a munkát. Épp időben, mert azt a keveset, amit télire félretettek, felélték. Már tavaly is részt vett a közmunkaprogramban, decemberig volt is mit csinálniuk, aztán két tétlen hónap következett. Szerencsésnek vallja magát, mivel szinte biztos, hogy a következő decemberig lesz mit csinálnia. Sok mindenhez ért, korábban dolgozott az építőiparban, de ácsként is kiváló szakemberként tartják számon, most hatalmas előrelépésként már nem „egyszerű” közfoglalkoztatott lesz a rendszerben, hanem szakmunkás, így az eddigi 47 ezer forint helyett nyolcvanat is megkereshet majd. „Nagy dolog ez. Bár sokan nem becsülik a közmunkát, azért sok kézzel fogható haszna van. De innen biztos, hogy tovább kell lépni, így nem lehet élni” – fogalmaz. Szabolcs tudja, miről beszél, mivel élt már máshogy is. Miskolcra járt iskolába, aztán a tanárképzőn is eltöltött három évet, de végül mégis inkább ipari alpinistának állt. Nagymarosra költözött, munkája volt rengeteg, jól is keresett évekig. Aztán úgy döntött, hogy visszaköltözik Felsődobszára. Pest megyében nem tudott volna magának házat venni, itt viszont tudott otthont teremteni. Megörökölték a szülei házát, most jól is jön, hiszen bővült a család. Szabolcs egy ideig Miskolcra járt dolgozni, az építőiparban helyezkedett el. Miután munkahelye megszűnt, egy ideig munkanélküli volt, ebből az állapotból jelentett kiutat a közmunka. Ha kell, árkot ás, ha arra van szükség, táblát készít a temető mellé. Véleménye szerint nincs olyan, hogy „hasznos” vagy „nem hasznos” közmunka.
A telet így is nehezen húzták ki. „Épp ez a baj a közmunkával: azokban a hónapokban, amikor a legnehezebb az élet, nincs mit csinálni. Pedig ilyenkor kellene a legjobban a pénz” – magyarázza Szabolcs. A faluban körülbelül 100 közmunkás dolgozik. Amikor az iránt érdeklődünk, nem könnyű-e belefásulni ebbe a munkába, rezignáltan vonja meg a vállát. „Folyamatosan gondolkodom azon, hogyan lépjek tovább. De mindenhez tőke kellene, az meg nincs. Rönkfából készítek bútorokat, annak néha jó a piaca, de nagyüzemben azért mégsem lehet csak úgy elkezdeni gyártani. Csak terveink vannak, mert nagyon szeretnék váltani” – Szabolcs szerint rajta kívül talán egy munkatársa gondolkodik hozzá hasonlóan. Igen, úgy tűnik, bele lehet ebbe az életvitelbe fásulni. Csak nem szabad.
A nyolc óra munkát itt nem nyolc óra pihenés, hanem újabb munka követi. Maszek, alkalmi, minden, ami jön, persze feketén, de az év elején ilyet is nehéz találni. A fizetésből meg épp csak a család eltartására futja. Enni, öltözködni, a lakást ígyúgy fenntartani: ez még kijön. Más nem. Mert jó dolog a közmunka, persze, jobb, mint segélyből tengődni. De mégis az (lenne) a legjobb, ha tovább lehetne belőle lépni. Ezt hangsúlyozza a kormány is. Csak az nem teljesen világos egyelőre, hogy hogyan, merre és miből lehetne tovább lépni. Erre a kérdésre Szabolcséknak sincs válaszuk. Addig marad az apránként építkezés – amikor távoznánk, a kezünkben marad a kilincs. Szabolcs gyakorlott mozdulattal visszateszi, majd becsukja mögöttünk a kertkaput.
Feltettük a kérdést a Belügyminisztériumnak is, meg lehet-e élni a közmunkából? A következő, választ kaptuk: „A Kormány segély helyett valódi értéket teremtő munkát ad az embereknek, amiért bért fizet. A bér havi összege napi 8 órás munkavégzés esetén több mint kétszerese a segélynek. Az idei évben induló programok nagy többsége – hasonlóan 2012-höz, és minden ellenkező állítást cáfolva – idén is 8 órás munkavégzést tesz lehetővé.” Ennyit mondtak és nem többet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!