Mennyivel biztonságosabb helynek bizonyulna a világ, ha megszületne az Ebola elleni védőoltás, ugye? Bár a betegség terjedése mostanra olyannyira csillapodott, hogy emiatt leálltak vakcinafejlesztéssel is, de tudjuk, bármikor újratámadhat, még agresszívebben, világméretű járványt okozva, akár a mi gyerekeinket is elérve. Pont ugyanígy féltették a szülők egykor gyerekeiket a halálos torokgyíktól, szamárköhögéstől vagy az életüket megnyomorító gyermekbénulástól. Ma pedig ott tartunk, hogy régmúlt idők szörnyű betegségei is újra támadhatnak, ha nő az oltásmegtagadók száma.

Múlt héten belehalt a kanyaróba egy kisfiú Berlinben, ahol 600 megbetegedést regisztráltak ősz óta. Az elmúlt hónapban egy kanadai anya rettegve várta, hogy lejárjon a lappangási idő, mert újszülött babájával egy kanyarós beteggel egy helyiségben tartózkodtak. Tavaly év végén pedig 70-en kapták el Disneylandben a rendkívül fertőző betegséget. Egyre szaporodnak a hírek az eddig eltűntnek hitt betegség feltámadásáról, nem is csoda, hogy világszerte felizzottak a védőoltások körüli viták. Magyarországon semmiféle párbeszéd nincs – mondják az oltáskritikusok. Ne is legyen – kontráznak a hatóságok, amelyek szerint ezen oltásoknak csak előnyei vannak, hiányuk pedig katasztrófához vezethet, így nem szabad felületet adni a szkeptikusoknak.

Úgy tűnik, két világ, két fogalomrendszer határolódik el olyannyira egymástól, hogy az érveket igen nehéz egymás mellé állítani, nemhogy valamiféle megállapodásra jutni. Mindennek oka talán az egészségügyi rendszer alapjaiban rejlik, ahogy egy gyerekorvos fogalmaz: a tömegellátás jellemzője, hogy nincs lehetőség megfelelően tájékoztatni a szülőket az oltások szükségességégéről, a lehetséges mellékhatásokról, és érvekkel alátámasztani azt, hogy azon betegségek, fejlődési rendellenességek, amelyek az oltások beadása után jelentkeznek, nem lehetnek ös?- szefüggésben a vakcinák hatóanyagaival. Ezért lehet az, hogy a magukra hagyott szülők sokszor ellenőrizetlen, áltudományos, vagy egyenesen hazug forrásokból tájékozódnak. „Gyermekként kezelik a szülőket is, akiknek sem tudása, sem beleszólása abba, hogy mi történik az orvosi rendelőben” – mondja egy anyuka. Bezzeg a nyugati világban – hangzik el egyre többször a reformer anyák és apák szájából a védőoltásokkal kapcsolatban –, ott megvan az önrendelkezés joga. És vele együtt a halálos kanyaró is – érkezik a válasz.

Nincs más magyarázat

„A kisfiam egy Rota-vírust követően igen legyengült állapotban kapta meg másfél évesen a kombinált oltást. Hetekig beteg volt utána, a szellemi fejlődése pedig onnantól kezdve látványosan lelassult, később szakvélemény mondta ki róla, hogy értelmi fogyatékos, aminek korábban nem voltak jelei. Utólag rájöttünk, hogy a nővére is azért reagálhatott olyan rosszul a BCG oltásra, mert mindketten oltásérzékenyek” – mondja el Orsi, aki nem győzi hangsúlyozni, ő nem oltásellenes. Elismerve a nyereség-veszteség lista jogosságát, amelynek lényege, hogy nagyságrendekkel több áldozatot szednének azok a betegségek, amelyek ellen oltanak, mint a vakcinálás következményei, nem vált oltásszkeptikussá, „csupán” azt szeretné, hogy jóval nagyobb körültekintéssel, egyéni oltásrenddel dolgozzanak a gyerekorvosok, hogy minimalizálni lehessen az oltáskárosultak számát.

„Nincs olyan, hogy oltáskárosult – cáfol Dr. Kádár Ferenc, az Európai Házi gyermekorvosok Szövetségének egyik vezetője –, ahogy nincs oltásérzékeny sem, miközben teljesen megértem az érintett szülőket, akik valamiféle magyarázatot próbálnak találni arra, hogy miért betegedett meg a gyerekük – az oltás és egy betegség között rendkívül ritkán igazolható ok-okozati összefüggés, rendszerint csak véletlen időbeli egybeesésről van szó. Ha több időnk lenne egy-egy gyerekre, talán nem lenne ennyi félreértés. Elmagyarázhatnánk egyenként mindenkinek, hogy azon hatóanyagok, amelyeket beadunk a gyerekeknek, nem okozhatnak semmiféle betegséget. A mellékhatások többnyire veszélytelenek, a betegségek viszont, ami ellen oltunk, életveszélyesek.”

Ezt Eszter és családja biztosan cáfolná. „Úgy tapasztaltuk, a szülők nem kapnak betegtájékoztatókat a védőnőktől, hanem csupán a jelenleg az Epinfo kiadvány mellékleteként szereplő oltási értesítőket. Ezeknek az értesítőknek az alján mégis alá kell írniuk, hogy az oltás/oltóanyag kapcsán a szükséges tájékoztatást megkapták és a megadott időben és helyen az oltásra gyermekükkel megjelentek – kezdi történetét Eszter. – Mindhárom gyermekünk jelentős mellékhatásokkal, problémákkal reagált az oltásokra. Marci fiunk – mint utólag összeraktuk –, a már a csecsemőkorban adott oltóanyagokra is rosszul reagált, folyamatosan kiütésekkel küszködtünk. A 6 éves oltásánál világosodtunk meg. Ekkor, a beadott Tetraxim oltás utáni 5. percben már teljes hátfelületre kiterjedő allergiás reakciója volt. Calcium- Suprastin allergia elleni injekciót kapott. Én pedig szóltam: doktornő, hiszen egész csecsemőkorában ez volt! Miért nem szóltak, hogy oltás okozhat allergiát vagy más problémát? Megkérdeztem azt is, ugye ezt most jelenti, és nem kell több ilyen oltást kapnia a fiamnak? A válasza az volt, hogy ez nem számít!”

Eszterék kálváriája több szinten folytatódott, a gyereket közben senki nem akarta megvizsgálni és az oltási mentességet nem kapták meg – ők pedig egy ideje állást keresnek külföldön, mert nem akarnak többé olyan országban élni, amelyben – megfogalmazásuk szerint – veszélyben lehet a gyermekük élete.

Nyugati szelek

Nem csak ők kacsingatnak az oltási szempontból megengedőbb országok felé, az oltásszkeptikus családok közül egyre többen látják megoldásnak a külföldre költözést. A legkedveltebb célpont Ausztria, ahol nem kötelezőek a védőoltások – nem véletlen, hogy a népesség átoltottsága 64% százalékos (míg a magyar 99%), amely ott a szakemberek szerint már nem jelent úgynevezett nyájvédelmet, tehát bármikor felütheti a fejét egy kanyarójárvány, ahogy az oltási szempontból szintén liberális Németországban és USA-ban, melyekben egyre nő a kanyarós megbetegedések száma. Az ÁNTSZ ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a környező országok többségében hasonló a védőoltási rendszer, mint nálunk, de ahol nincsenek kötelező oltások, ott is feltétele a közösségbe kerülésnek azok beadatása. Máshonnan úgy értesültünk, hogy a büntetési tételek például Szlovákiában alacsonyabbak. „Sőt, több, tőlünk keletre található országban élő család sokszor azt szeretné, ha gyermeküket a Magyarországon alkalmazott világszínvonalú oltóanyagokkal a magyar védőoltási rend szabályainak megfelelően minden, hazánkban kötelező védőoltással térítésmentesen beoltanánk” – mondja el az ÁNTSZ járványügyi főosztályvezetője. Dr. Dánielisz Ágnes fontosnak tartja kiemelni, hogy a magas átoltottság következtében, a rutinszerűen alkalmazott védőoltások révén megelőzhető fertőző betegségek járványügyi helyzete hazánkban kiváló. „Ironikus, de tény, hogy miközben a védőoltások következtében sok fertőző betegség ritkává, szinte ismeretlenné vált, a szülőkben és az egészségügyi dolgozókban az a vélemény alakulhat ki, hogy a továbbiakban nincs szükség védőoltásokra. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek veszélyesek: a betegség súlyosságától függően a betegek kórházi ellátást is igényelhetnek, a gyógyulást követően maradandó egészségkárosodás fordulhat elő és egyes esetekben akár halállal is végződhet a fertőzés.”

Palásti János mostanság csak ritkán láthatja az unokáját: gyermeke családja nemrégiben a kötelező védőoltások miatt költözött külföldre. A korábban az egészségügyben dolgozó férfi keserűen beszél az elmúlt évtized eseményeiről, amely – Orsiék esetéhez hasonlóan – egy másfél éves korú kisfiú, az unokája, hirtelen vis?- szafejlődésével kezdődött az MMR (kanyaró, mumpsz, rubeola) oltást követően. Másik unokája pedig, elmondása szerint, szintén egy oltást követően, belső vérzésekkel került kórházba. A férfi időközben anyag?- gyűjtésbe kezdett a hasonló esetekről és a fellelhető szakirodalmakat bújja, miközben azért próbál tenni, hogy társadalmi konszenzus alakulhasson ki a védőoltásokkal kapcsolatban. „Szükség lenne egy pontos, tárgyilagos visszajelző rendszerre, még ha ez kényes kártérítési ügyeket indíthatna is el” – hangsúlyozza.

Mészner Zsófia oltási szakértő szerint alapos az a rendszer, amely a kötelező védőoltásokkal összefüggésbe hozható megbetegedéseket vizsgálja, ezek száma a szakember szerint ezrelékek töredékében mérhető és falsnak tartja azokat az állításokat, amelyek pl. a cukorbetegséget vagy az autizmust az oltások „számlájára írják”. „Még mindig ezzel érvel sok oltáskritikus, holott már rég lecsengett a szakmai vita” – mondja Mészner Zsófia. A. J. Wakefield 1998-ban publikálta az oltáskritikusok által sokszor idézett kutatását a legvitatottabb, 15 hónapos korban beadandó MMR oltás és az autizmus összefüggéseiről, szerzőtársainak többsége pár évvel később visszavonta állításait. Az oltásszkeptikusoknak erre is megvan a válasza: a gyógyszeripari lobbi hatására módosították álláspontjukat a szerzők. A gyógyszeripar az ő szemükben a gonosz maga, amely anyagi érdekből kényszeríti a szülőket arra, hogy „gyermekeikbe ismeretlen összetételű szereket fecskendeznek”. És akkor ezen a ponton vissza is kanyarodunk a kiindulási pontra: a hiányos tájékoztatás, a szülői aggodalmakra való legyintés is melegágya lehet a gyanakvásnak.

Inkább fizetnek

Talán ezért és az interneten terjedő tartalmaknak köszönhetően egyre nő az oltásszkeptikusok száma, amely tízezres nagyságrendű – pár száz oltásvisszautasító család él Magyarországon, többségük Budapest környékén, illetve Zala és Vas megyében.

Az ÁNTSZ adatai szerint a leglátványosabb az Őrség területén tapasztalt növekedés az elmúlt években, köszönhetően pár oltáskritikus orvos működésének is – hogy léteznek ilyen gyermekorvosok és közöttük akadnak olyanok, akik oltás hiányában is aláírják a kiskönyvet, több forrásunk is megerősítette. „Közel van a határ, itt erősebben fújnak a nyugati szelek” – mondja Katalin, az a Zala megyei kétgyermekes édesanya, aki férjével együtt évek óta hadakozik a hatóságokkal és fizeti be a büntetéseket, amiért nem hajlandó beoltatni két kisgyermekét.

Katalinék számára ez már egyfajta szabadságharcnak tekinthető, túl a számára meggyőző egészségügyi érveken. „Tőlünk 45 kmre csak ajánlottak a védőoltások, mi pedig évek óta harcolunk és fizetünk, bár három éve, mikor a kisfiamnak nem engedtem beadatni a kórházban a BCG oltást, jóval erőteljesebben léptek fel a kórházban, mint egy éve a kislányom esetében. Ugyanakkor ez az az oltás, ami azokban az országokban, amelyekben nem kötelező oltatni, még az ajánlott vakcinák között sem szerepel” – mondja az édesanya, aki a fent idézett szülőkkel ellentétben azt mondja, hogy úgy érzi, megkapta a megfelelő türelmet és tájékoztatást a védőnőjüktől, már amennyire szerinte valósak az információk a vakcinákkal kapcsolatban. Több százezer forintot fizettek már be büntetésekre, folyamatos fellebbezésekkel élnek. Legfőbb beadványukban lelkiismereti és vallási okokra hivatkozva kérték gyermekeik mentesítését az oltások alól, de ezt nem kapták meg – Magyarországon csak erősen indokolt, egészségi állapottal összefüggő esetekben kaphatnak mentességet a gyerekek (pl. leukémia esetén). „Nem állunk meg Strasbourgig – mondja Katalin –, mert alkotmányos jogaink sérülnek azzal, hogy nem utasíthatjuk vissza ezt az orvosi beavatkozást.” Viszont az Alkotmánybíróság egy 2007-es határozatában úgy foglalt állást, hogy a védőoltások tekintetében az önrendelkezési jog és az egészséghez való jog nem korlátozódik és „nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják.” Katalinék már nem számíthatnak olyan, pár évvel ezelőtt még előforduló szankciókra, hogy büntetőeljárás alá kerüljenek, de a folyamatos pénzbüntetések mellett például a gyámügy gondnokság alá vehetik gyermekeiket. Az ÁNTSZ közleménye szerint az érintett megyei hatóságoknak törvényi kötelezettségük a mérlegelés és a megfelelő jogi eszköz kiválasztása, így fordulhat elő, hogy az egyik megyében sok a pénzbüntetés, de a gyámügyet nem vonják be, a másikban pedig előbb lép fel a gyámügy, minthogy megérkezne a csekk.

„Nem engedtük, hogy betegségeket fecskendezzenek beléjük, amelyeket abortált emberei magzatokon tenyésztenek” – érvel Katalin, ez utóbbi állítás rendre felbukkan az interneten kerengő oltásellenes anyagok egyfajta bizarr refrénjeként. Az oltási szakemberek szerint mindenféle alapot nélkülöz a feltevés. Az oltások szükségességét és veszélytelenségét évszázados szakirodalom támasztja alá, illetve a számok, hogy egykor hányan vesztették életüket azokban a betegségekben, amelyek mára megelőzhetőek a segítségükkel, azaz hány életet mentenek meg manapság. Nem győzik hangsúlyozni, hogy teljesen legyengített vírusok és ártalmatlan hordozóanyagok teszik ki a vakcinákat, amelyek természetes immunválaszt szülnek a gyermekekben. „Elkapják”, „megkapják” az adott betegséget, csak annak tünetei nélkül, tehát könnyedén átesnek rajta, később pedig nem fertőződhetnek meg az adott betegséggel újra. És ha nincs megfelelő „áldozat”, akit meg lehetne fertőzni, a betegség eltűnik. Jobban mondva fedezékbe húzódik – hogy ha a „nyáj” már nem tudja eltakarni az oltatlan, vagyis „megtámadható” tagjait, mert már annyian vannak, újra támadhasson. Az oltásellenesség elterjedésének tehát ez a valódi tétje: mindenki más egészsége.

A kulcs pedig, mint annyi más esetben, az okos tájékoztatás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!