Ahogy az várható volt, nemhogy több, egyes területeken sokkal kevesebb hallgató kerülhet be a felsőoktatásba: van, ahol a tavalyi létszám felét veszik csak fel.
A minisztérium a keretszámok látszólagos eltörlése után most az intézményi kapacitások meghatározásával trükközik. Decemberben a diáktüntetések hatására Orbán Viktor videoüzenetben jelentette be a keretszámok eltörlését. A legtöbben ezt úgy értelmeztek, hogy a minimális 240 pontos követelmény teljesítésével szinte mindenki bekerülhet az egyetemekre és a főiskolákra. Azt már akkor is beismerték, hogy az intézményi kapacitások szabnak majd valamiféle korlátot a felvehető diákok számának, azt azonban homályban hagyták, ki és hogyan fogja megállapítani, hogy egy-egy szak mennyi embert bír el. Most azonban kibújt a szög a zsákból: lapértesülések szerint az oktatási államtitkárság egyes szakokon sokkal alacsonyabb számokat határozott meg, mint amennyit az intézmények maguk terveztek. A decemberben végén megjelent felvételi tájékoztatóban még az iskolák által megállapított számok szerepeltek, amiket most az Emberi Erőforrás Minisztériuma korrigált arra hivatkozva, hogy számos intézmény a működési engedélyben meghatározott kapacitását jelentősen meghaladó létszámot kívánt meghirdetni. Az intézkedés következtében sok helyen jóval kevesebb diákot, van, ahol csak a korábbi létszám felét vehetik majd fel, az ELTE szabadbölcsészet szakán például legfeljebb 140 hallgató kezdheti majd el a tanulmányait, a tavalyi 280-nal szemben. Hasonló a helyzet a kormányzati kommunikációban gyakran megkérdőjelezett hasznú jogász és társadalomtudományi szakokon is. Az intézmények vezetői értetlenül állnak az események előtt, kapacitásaikat ugyanis akkreditációjuk során állapították meg egyértelmű kritériumok alapján. Néhol mégis sokkal alacsonyabb számokkal kellett szembesülniük.
Az alulról nyitott felsőoktatás illúziója már korábban szertefoszlani látszott. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége másfél hete részmegállapodást írt alá Balog Zoltán miniszterrel, amit sok szervezet már akkor is elhibázott lépésnek tartott. A dokumentumban rögzítették, hogy azon a 16 szakon is folyhat majd államilag támogatott képzés, ahol az eredeti tervek szerint egyetlen diák sem tanulhatott volna ingyen. A bekerülési ponthatárt azonban olyan magasra tették, hogy egyértelművé vált; csak egészen kevés, kitűnő diákot vehetnek majd fel.
Mindez a felsőoktatás finanszírozásának drasztikus csökkentése mellett zajlik, annak ellenére, hogy évtizedek óta ismert tény: az oktatásra költött pénz sokszorosan megtérül. Az intézményeknek idén tízmilliárdokkal kell kevesebből gazdálkodniuk, mint a korábbi években. Újabb és újabb egyetemek kongatják meg a vészharangot, az állami támogatások csökkenését csak létszámleépítéssel tudják kigazdálkodni, ami a színvonal csökkenéséhez vezet.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemet ugyan a hét közepén Lázár János mentette meg nagylelkűen annak ellenére, hogy az általa vezetett Miniszterelnökségnek nincs köze az oktatáshoz, de azt nem lehet tudni, hogy mi lesz a többi intézmény sorsa. A magasan jegyzett Budapesti Corvinus Egyetem állami támogatása a tavalyihoz képest 29 százalékkal csökkent. A fűnyíróelvszerű elbocsátást cáfolta az intézmény, de azt elismerték: létszámcsökkentésre van szükség. A kapacitásszámok csökkentése ráadásul nem csak az állami ösztöndíjas képzésre igyekvőket érinti hátrányosan. Az intézmények így a fizetős helyekre is kevesebb hallgatót vehetnének fel, ami további bevételcsökkenést jelent számukra. Úgy tűnik, a kormány így vagy úgy, akár az intézmények ellehetetlenítése árán is, mindenképpen spórolni akar az oktatáson. Pedig épp az ellenkező receptre kellene esküdnie: a világ fejlettebb részén egy gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országnak kell leginkább fejlesztenie ezt a területet a kiéheztetés helyett, ha nem akar évtizedekre leszakadni.
Az MTA is bírál
Pálinkás József szerint „a mai magyar egyetemi kultúra nem alakítható át fél év alatt”, e kultúra megköveteli a türelmet. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a Debreceni Egyetem napján az egyetemi rangsorokról tartott előadásában egykori elődjét, Eötvös Loránd akadémiai elnököt idézte, aki szerint „az egyetemi kérdés személyi kérdés”. Erre utalva hangsúlyozta: az egyetem minősége a tanári- oktatói kar minőségétől, ismertségétől függ. Az elismert oktatókkal rendelkező egyetemeknek nagyobb a vonzereje a diákok körében, más kérdés, hogy az egyetem maga választhatja ki a diákjait, vagy „egy rákényszerített rendszer, ilyen-olyan lista alapján; a világ nagy egyetemei maguk választanak” – fogalmazott. (MTI)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!