Letüdőzött városok

Mintha nehéz téli felhők terpeszkednének Budapest felett, s mintha februárt mutatna a naptár – legalábbis egyre gyakrabban fordulnak háziorvoshoz és tüdőgyógyászhoz a megfázással és légúti betegségekkel küszködő páciensek. Ám, ahogyan a fagyos hónapokban sem kizárólag a hideg betegíti az embereket, a légzőszervi bajokért legalább ekkora mértékben felelős a levegő szennyezettsége: a szálló por és a szmog. A téli hónapokban ugyanis csendesebb a szél járása, kevésbé szellőzik a város, az ólomsúlyú felhők szigetelőanyagként működnek, alattuk, a talaj közelében pedig felhalmozódnak a szennyezőanyagok. Gyakorta olyan mértékben, hogy az komolyan veszélyezteti a városlakók egészségét.

Csakhogy az utóbbi másfél-két hónapban nem parkolnak súlyos felhők a város felett, mégis sok a beteg. A szakemberek, elemezve a kialakult helyzetet, arra jutottak, hogy a rohamtempóban zajló út- és közműfelújítások rovására írható a városlakók romló egészségügyi állapota. Az építkezések ugyanis növelik a levegőben szálló por, illetve a kibocsátott káros anyagok mennyiségét, így nagyobb terhelésnek teszik ki a szervezetet, amelynek csökken az ellenálló-képessége.

Hogy a közlekedésidugó-gócokból kiindulva olykor több kilométer hosszan kígyózó autósorok (például az 1-es villamos felújítása kapcsán, aminek következtében a vasúti töltések közé szorított Zuglóból alig lehet közúton „kitörni”) mennyi pluszkoszt pumpálnak a levegőbe, arról csak találgatni lehet. A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) válaszaiból az mindenesetre már kiderült, hogy a beruházások tervezésében egészségügyi szakemberek nem vesznek részt. Persze a hivatalos verzió szerint a BKK a technológia megválasztásában és a forgalomkorlátozás kialakításakor a legkisebb környezeti terheléssel és a legrövidebb idejű korlátozással együtt járó megoldásokat részesíti előnyben.

Azért akad két szempont, ami felülírja az optimális megoldást. Az első, hogy Budapest 1070 kilométer hosszú fő- és tömegközlekedési úthálózata folyamatos karbantartásra, fejlesztésre szorul, így nem lehetséges, hogy a „jobban szellőző”, kisebb forgalmú nyárra időzítsék a jelentősebb munkákat. A második szempont pedig a pénz, abból is az uniós. Még Tarlós István főpolgármester is azzal magyarázta a fővárosi építkezéscunamit, hogy most sikerült lehívni a közösségi forrásokat, s ha egy beruházás nem készül el nagyjából év végére, a támogatást vissza kell fizetni. Azt a BKK is elismeri, hogy „az európai uniós források lehívására megszabott véghatáridők okán néhány esetben valóban előfordult, hogy egymásra kedvezőtlen forgalmi hatást jelentő munkák elindításáról kellett dönteni”.

Mindenesetre a BKK szerint a károsanyag-kibocsátás, illetve az ezzel összefüggő légszennyezettség mértékét jelentősen befolyásolják az aktuális légköri viszonyok, éppen ezért nagyon nehezen mérhető, hogy egy-egy forgalomkorlátozással járó munka miatt hol és mekkora mértékben emelkedett a légszennyezettség. Tovább nehezíti a szennyezettségbecslést, hogy a BKK a közmű-felújítások, -építések számáról nem tud pontos információt adni.

A jelek szerint a hivatalos szervek véleménye összecseng. A Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség úgy véli, az útfelújítási dömping – illetve az ezzel járó dugók és a munkagépek füsteregetése – nem növeli kimutathatóan a levegő szennyezettségét.

A felügyelőség állítását annak a 12 mérőállomásnak az adataira alapozza, melyek a fővárosi levegő minőségét vizsgálják. Az állomások – a hivatalos verzió szerint – jól reprezentálják Budapestet, mert a sűrűn beépített területeken (például Deák tér, Teleki tér) és a város szélén (többek között Pesthidegkút kertvárosi részén) egyaránt működnek, így a kettő különbségéből kikövetkeztethető, miképp hat a közlekedés és az ipari tevékenység a levegő minőségére. (Az agglomerációban mobil mérőállomások dolgoznak.) A felügyelőség nem tagadja, hogy olykor lerobbannak az állomások, ám a hibát a „lehető legrövidebb idő” alatt korrigálják.

Hogy a lehető legrövidebb kifejezés mit takar, az talányos. A Levegő Munkacsoport arra figyelmeztet: az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat műszerei, amelyek a szálló por koncentrációját mérik a fővárosban, gyakran nem működnek, pedig ezek üzemeltetését uniós irányelv írja elő. „Ha baj lenne, akkor sem tudnánk róla” – mondja Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport munkatársa.

A Vasárnapi Híreknek Dézsi Viktor, az Országos Meteorológiai Szolgálat Levegőtisztaság-védelmi Referencia Központjának osztályvezetője elismerte, akadnak meghibásodások a hálózatban, és természetesen az érzékeny és drága műszerek kijavításának van átfutási ideje.

Ráadásul a tét nem kicsi: ugyanis a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség a mért adatok alapján tesz javaslatot a szmogriadó elrendelésére (a döntés a Főpolgármesteri Hivatal kezében van). Így Lenkei Péter szerint akár az is előfordulhat, hogy információ hiányában „marad el” a szmogriadó. Pedig durván szennyezett időben naponta több tucat ember veszti életét a légszennyezés hatására.

Egyébként a szmogriadó küszöbértékeit a szakértő szerint jól állították be, európai összehasonlításban is szigorú. Ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt is kimondta: nincsen olyan alacsony szintje a járművek által okozott légszennyezettségnek, amely valamilyen mértékben ne károsítaná az emberi szervezetet. „Ezek a határértékek mindig valamilyen kompromisszum eredményei, a levegő ezek alatt sem egészséges, csupán nem betegszik vagy hal meg annyi ember, mint a szmogriadók idején” – teszi hozzá Lenkei Péter.

Nehéz pontosan megmondani, hogyan változott az elmúlt években Budapest az élhetőség tekintetében. Főként az ipar, a közlekedés és a fűtés felelős a légszennyezettségért, de Budapest ebből a szempontból „jobban teljesít”, mint évtizedekkel ezelőtt. A fővárosi üzemek zöme bezárt, az autóállomány szűrőrendszere javult, a fűtési rendszerek is korszerűbbek, magyarázza Nagy Béla. A várostervező szerint még több fasorra lenne szükség, mivel ezek tisztítják a levegőt: „Budapest levegője már nem olyan szennyezett, mint az 1980-as években, nem szerepel a piszkos tizenkettőben, azaz a legszennyezettebb hazai városok 12-es listáján”. Ám a korábbi évtizedekhez viszonyított javulást a romlás váltotta fel. A szennyezettség foka alapvetően az időjárási tényezőktől függ, magyarázza Lenkei Péter.

Ezek miatt annyira ingadozik a levegő minősége, hogy a „kilengéseket” önmagában nem indokolja a közlekedési vagy fűtési szokások megváltozása. Az utóbbi hetekben sokszor feltámadó szél jót tett, de összességében romlik a helyzet a fővárosban.

Hiába korszerűbb egy jármű, a dugóban pöfögő autók károsanyag-kibocsátásának mértéke nő, vagyis jobban szennyeznek, mint három évvel ezelőtt. Emellett sokan tértek át a gázfűtés helyett szilárd tüzelésre, ezen belül is a lignittüzelés okoz igen magas szállópor-kibocsátást. A lignitet a Mátrai Erőmű árulja nagy mennyiségben a lakosság számára, és ennek a gyenge minőségű szénféleségnek az eltüzelése Budapesten és az agglomerációban is ront a helyzeten.

Ráadásul mindez kiemelten veszélyezteti a gyerekeket, akik magasságuk miatt és testsúlyukhoz képest – arányaiban – több szennyezett levegőt szívnak be, mint a felnőttek. Mitöbb nagyon koncentráltan, hiszen a kipufogók gyakorlatilag az arcukba pöfögik a füstöt. Az idősek veszélyeztetése pedig azért különösen nagy, mert a tüdejükbe jutó kisméretű szálló por a véráramba is átjuthat, ott vérrögösödést okozva akár komoly szívpanaszokat, extrém esetben infarktust is kiválthat.

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTÉK: KRAUSZ VIKTÓRIA, SZABÓ KATA, NAGY B. GYÖRGY,

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!