– Jóllehet nincsenek Líbiában demokratikus hagyományok, csak egy jobb rendszer épülhet Kadhafi véres diktatúrája után, ahol politikai okokból gyilkoltak meg embereket – véli Eörsi Mátyás. A rendszerváltásban aktív szerepet játszó politikus húsz évig volt az SZDSZ képviselője, a 2000-es években az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésének liberális frakcióját vezette. Ma Bengáziban építi a líbiai demokráciát.
– Senki nem lehet próféta a saját hazájában. Miután a politikai pályafutásom véget ért Magyarországon, több nemzetközi szervezet is megkeresett, hogy politikai tapasztalataimat kamatoztatva szakértőként dolgozzam nekik. A National Democratic Institute-nál (NDI) helyezkedtem el. Először Jordániában segítettem, most Líbiában próbálom átadni a nemzetközi tapasztalatokat a formálódó új állam képviselőinek. Bengáziban már nyitottunk egy irodát, hamarosan Tripoliban is fogunk egyet – mondta a Vasárnapi Híreknek.
– Nem akarjuk megmondani a líbiaiaknak, mi a helyes. Helyette a kelet-európai vagy dél-amerikai tanulságokat osztjuk meg velük: azt, hogy milyen az államhatalmi ágak szétválasztása vagy az alkotmányos fejlődés, hogyan lehet megbékélni a múlttal. Szabadon dönthetnek, tanulnak-e a mi hibáinkból vagy elkövetik a sajátjaikat – számolt be az NDI munkamódszeréről a liberális politikus. Eörsitől azt is megtudtuk, hogy a külföldiekre nem megszállóként tekintenek Líbiában, ugyanis tisztában vannak vele, hogy az afganisztáni és iraki eseményekből okulva a NATO nem nyerni akart az országban, hanem segíteni a helyieknek abban, hogy kivívják a szabadságukat. – Nincs bizalmatlanság velünk szemben, szeretettel fogadtak minket. A legnagyobb hősök most a franciák, akik kezdeményezték a beavatkozást – mondta.
Hogy milyen esélyei vannak egy ennyire megosztott, törzsi társadalomnak arra, hogy egységes államot építsen? – Minden modern társadalomban vannak megosztottságok, csak a diktatúráknál tapasztalható egység. Itt is vannak liberális és konzervatív mozgalmak, szekuláris és vallásos szervezetek, ahogy Magyarországon is. De míg itthon a rendszerváltás nagyobb megrázkódtatások nélkül zajlott le, paradox módon a szabadságot kevésbé értékelik az emberek. Líbiában a becslések szerint 50 ezren haltak meg azért, hogy Kadhafi uralmának vége legyen. Ez a nép, ami megszenvedte a szabadságát, ha kihívás éri, meg fogja védeni azt – állítja a szakértő.
Bengáziban lassan helyreáll a rend. Most, hogy véget ért a ramadán, esténként kimennek az utcára az emberek, megtelnek az éttermek és vízipipabárok, egyesek néha még mindig lövöldöznek örömükben. – Kadhafi uralma alatt az olajjövedelmekből nem sokat profitált a nép, az élet az 1960-as évek Magyarországának egy vidéki kisvárosához hasonlít. De bízom benne, hogy Líbia képes lesz kihasználni kapacitásait, és tíz év múlva a térség legfejlettebb állama lesz – mondta Eörsi, aki büszke rá, hogy magyar liberálisként részt vehet az újjáépítésben.
Szerény hõs Tripoliból
Abdel Hakim Belhadzsot az USA megbízásából tartóztatták le Malajziában, két CIA-ügynök megkínozta, majd kiadták Líbiának, ahol hat évig ült börtönben. A férfi ma Tripoli katonai parancsnoka.
A 45 éves Belhadzs – aki a The New York Times riporterének adott interjút – még Afganisztánban szerezte katonai ismereteit az 1980-as években, mikor részt vett a szovjet megszállók elleni harcban. A dzsihádból hazatérve társaival megalapította a Líbiai Iszlamista Harccsoportot. A szervezet a Kadhafi-rezsim ellen küzdött, míg a hegyekben fekvő bázisukat fel nem fedezték. Belhadzsnak menekülnie kellett. 2004-ben az Egyesült Államokba tartott várandós feleségével, mikor letartóztatták, mert a gyanú szerint kapcsolatban állt az al-Kaidával. A reptérről Thaiföldre szállították, ahol – elmondása szerint – két CIA-s kínozva vallatta. Ezután a lehető legrosszabb történt vele: kiadták Líbiának. Hat évig ült börtönben. Büntetésének felét egy teljesen sötét zárkában töltötte, ahol még zuhanyozni sem tudott.
2010-ben az iszlamisták kiegyeztek a rezsimmel, így Belhadzsot is szabadon engedték. A megállapodásban, melyet Kadhafi egyik fia, Szaif al-Iszlám hozott tető alá, a harccsoport vállalta, hogy lemond az erőszakról, feloszlik, és létrehozza a Líbiai Iszlám Mozgalom a Változásért nevű szervezetet. Ehhez az ígérethez tartotta magát Belhadzs is, aki csak mikor már visszafordíthatatlanná váltak a forradalmi események, akkor szervezett csapatot.
A lázadók közül sokan kritizálják – főleg most, hogy kinevezték a Tripoli Katonai Tanács parancsnokává –, mert csak az utolsó pillanatban csatlakozott. Pedig Belhadzs és csapata a figyelmet meglepő szervezettségükkel és harci tapasztalataikkal hívták fel magukra. Kadhafi központi udvarházának, a Bab al-Azizijának elfoglalásában Belhadzs vezető szerepet játszott, ezért is kapta a vezetői megbízatást. A férfi azonban nem vett fel semmilyen rangot, ellentétben azokkal a lázadókkal, akik előszeretettel hívatják magukat mostanában alezredesnek vagy ezredesnek. A vádakra csak annyival válaszolt, hogy a forradalmat nem az iszlamisták vagy más erők, hanem a líbiai nép vitte véghez. „A február 17-i lázadás az embereké, senki nem követelheti magának a dicsőséget, sem a szekulárisok, sem az iszlamisták. A líbiaiaknak különböző nézeteik vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani” – mondta.
Az amerikaiakra, akik megkínozták és börtönbe záratták, sem haragszik. Örül, hogy egykori ellenségei segítettek elérni célját. Megérti, hogy szeptember 11-e után Washington meg akarta találni a bűnösöket, de szeretné, ha tudomásul vennék, ők Líbiáért harcoltak. „Az embereknek akartunk segíteni. Semmilyen Líbián kívüli akcióban nem vettünk részt. Semmilyen kapcsolatban nem álltunk az al-Kaidával, és nem is fogunk. Más a célunk. A globális harc nem a mi dolgunk” – jelentette ki. Kínzóin nem akar bosszút állni, de örülne, ha egy nap bíróság elé állítanák őket – írja a New York Times.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
