Nyugdíjkorhatár - Nyugdíjkiadások - Munkaórák - Adóelkerülés
Nyugdíjkorhatár. „Nem a svéd és más adófizetőknek kell azt finanszírozniuk, hogy a görögök 40 évesen nyugdíjba mehessenek” – jelentette ki a válság kezdetén, 2010-ben Anders Borg svéd pénzügyminiszter. A miniszternek annyiban igaza volt, hogy négyből három görög igyekszik a hivatalosan elvárt 61 éves korhatár előtt nyugdíjba menni. Ráadásul egy 2014-es statisztika szerint az állami alkalmazásban lévők majdnem 8 százaléka vonult nyugdíjba 50 éves kora előtt. Ám a többségükre – 58,6 százalékukra – az volt a jellemző, hogy 56 éves koruk után kérték a nyugdíjazásukat. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ne dolgoztak volna. Az OECD adataiból kiderül, hogy 2007 és 2012 között valójában 65 éves korukban hagytak fel a munkával a görög és a svéd férfiak is. (Csak összehasonlításképpen említjük, hogy a magyar férfiak esetében ez az adat 63,5 év volt.)
Nyugdíjkiadások. „Az Európai Unióban a görög kormány költi a legtöbbet a nyugdíjakra GDParányosan” – sokkolta a közvéleményt 2012-ben az EU statisztikai hivatala. Míg az uniós átlag 12,5 százalék, a görögök a bruttó hazai termék 17,5 százalékát áldozták az idősek ellátására. (Magyarország ilyen szempontból spórolósnak tekinthető: a GDP 9,5 százalékát költjük a nyugdíjakra.) Ugyanakkor ez annak is köszönhető, hogy a görög lakosság ötöde 65 év feletti. Így ha lebontjuk az egy főre eső éves nyugdíjkiadásokat, korántsem tűnik annyira nagylelkűnek a görög kormány. Évente 16 ezer eurót (körülbelül 5 millió forintot) kap kézhez egy átlagos hellén nyugdíjas, míg az uniós átlag 20 ezer euró (6,2 millió forint). Az eurózónában a legbőkezűbbek a luxemburgiak 57 ezer euróval (17,7 millió forint), míg a lett és litván nyugdíjasok 5 ezer eurót kapnak (1,5 millió forint).
Munkaórák. „Heti 42 órás munkavégzéssel a görögök dolgoznak a legtöbbet az Európai Unióban” – mutatnak rá az OECD statisztikái. Ezzel szemben az etalonnak tartott németek 35, a hollandok pedig 30 órát dolgoznak, az uniós átlag pedig öt órával kevesebb, mint a görögök teljesítménye. (Mi magyarok hoztuk a kötelezőt 40 órával.) Ez egyébként azt is jelenti, hogy egy görög munkás évente 600 órával többet tölt a munkahelyén, mint egy német. Bár az eredmény azzal is összefügg, hogy míg a német munkaerőpiacra az alkalmazotti viszony a jellemzőbb, ahol a munkavállalók könnyebben mehetnek szabadságra. Sőt az ipar termelékenysége is eleve magasabb, mint a szolgáltatóiparé. A görögök jelentős része viszont a turizmusban vagy a mezőgazdaságban dolgozik vállalkozóként, így szabadságot se vehet ki, és a munka hatékonyságát se lehet olyan meggyőzően bemutatni, mint a kézzel fogható eredményt termelő iparban.
Adóelkerülés. „Minden görög férfit Jorgosznak hívnak, és van egy betonkeverője” – számol be a turista, miután hazatér a görögországi nyaralásáról. A megállapítás annyiban igaz, hogy már a válság előtt is rengeteg épületet lehetett látni, amelyből acélkandeláberek álltak ki vagy nem vakoltak be. Ennek az egyszerű magyarázata az volt, hogy a félkész házak után nem kellett adót fizetni – ezt a kedvezményt az előző kormány eltörölte, ami a bukásukat okozta. Az adóelkerülésnek egyébként is történelmi hagyományai vannak Görögországban, hiszen a több mint ötszáz éves török uralom alatt mindent meg kellett tenni, hogy az elnyomókat kicselezzék.
De komolyra fordítva a szót: míg Németországban a kirótt adóknak legfeljebb 2 százalékát nem tudja az állam behajtani, Görögországban a válság előtt is 40 százalék körül volt a kiegyenlítetlen adótartozások egyenlege, 2010-re az adóhatóság már a felét sem tudta behajtani az állami jövedelmeknek. 2014 végére 76 milliárd euróra (23 560 milliárd forint, összehasonlításképpen: a magyar GDP körülbelül 30 000 milliárd forint) nőtt az adótartozások összege, melynek nagy részét 2009 után halmozták fel. Ebből a kormány becslései szerint mindössze 9 milliárd eurót (2790 milliárd forintot) lehet beszedni, mivel a tartozók döntő többsége csődbe ment. Az is sokat elárul a görögök adófizetési hajlandóságáról, hogy a Chicagói Egyetem 2012-es tanulmánya szerint a vállalkozók hivatalosan bevallott jövedelmük 82 százalékát fordítják különböző fogyasztási és ingatlancélú hitelek törlesztésére, míg a görög orvosok, ügyvédek és könyvelők a teljes igazolt bevételüket. Amit nyilvánvalóan nem lehet kivitelezni, tehát igen valószínű, hogy a valóságban legalább kétszer ennyit keresnek, csak nem adnak róla számlát.
Ezért nem olyan meglepő, hogy a nemzetközi hitelezők a kormánynak csak az állami kiadások csökkentésére vonatkozói javaslataira vevők, míg a hatékonyabb adóbeszedéssel kapcsolatos ígéreteket erős fenntartásokkal kezelik. Sőt, egyes elemzők szerint, ha a mostani válságot túl is éli Ciprasz, könnyen a bukását okozhatja, ha az adóhatóság bekeményít.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!