Lusták és konfliktuskerülők

Tanárok és gyerekek egyaránt túlterheltek abban az oktatási rendszerben, amelyet az utóbbi hét évben a Fidesz-kormány egy, a korábbinál sokkal merevebb, poroszos szisztémává szervezett. Megváltoztatni csak a pedagógusok és a szülők összefogásával lehetne, ugyanis együtt képezhetnék azt a kritikus tömeget, amely képes elég nagy nyomást gyakorolni a döntéshozókra.

Csakhogy a két csoport viszonyát gyakran a kölcsönös bizalmatlanság és az egymásra mutogatás jellemzi. Ezt igazolta az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és a Kölöknet közös, még 2014-ben publikált kutatása is, miszerint a szülő-pedagógus viszonyt a személytelenség, a távolságtartás jellemzi, a „két fél” szinte csak az ellenőrzőn keresztül és a fogadóórán kommunikál – a személyes találkozóra csak negyedvagy félévente kerül sor. Ahogy a gyerek nő, úgy nő a távolság szülők és a pedagógusok között. Ráadásul a kutatási ívet jellemzően motivált, középosztálybeli családok töltötték ki, vagyis feltételezhető, hogy sok helyen még ennél is „töredékesebb” a kapcsolat.


A legtöbb csak gittegylet

Az érdekérvényesítés hatékonyságát rontja, hogy a szülők nagy része törvényes lehetőségeivel sem él. Ugyan minden köznevelési intézményben lehetőség van Szülői Szervezet létrehozására, de a korábban Szülői Munkaközösségként (SZMK) ismert csoportok a legtöbb helyen inkább csak „gittegyletként” működnek. Már ha egyáltalán hivatalosan megalakulnak.

A legtöbb helyen az történik, hogy a szeptemberi első szülői értekezleteken eldől, ki vállalja a „bizalmi” szerepet – ez elől a legtöbben inkább menekülnének, magyarázza Marada Kriszta.

A pedagógus végzettségű anyuka, aki kislánya óvodájában vezeti a szülői szervezetet, úgy tapasztalja: fontos lenne, hogy a szülők maguk is alakítsák az oktatást, működjenek együtt az intézménnyel és megfogalmazzák igényeiket. Erre azonban kevesen hajlandóak. „Ha csak szidjuk a rendszert, azzal nem leszünk beljebb, sokan mégsem hajlandóak az érdekérvényesítésből kivenni a részüket, pedig a saját gyerekeikről van szó” – mondja Kriszta. Úgy tapasztalta, a legtöbben azt sem tudják, hogy a szülők alkotmányos kötelessége ellenőrizni, megfelelően gondoskodike az óvoda, iskola vagy kollégium gyermeke testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséről, illetve betartja-e a köznevelési törvényt. A szülők nagy része csak pluszmunkát lát ebben, és kevesen vannak vele tisztában, hogy törvényesen egyetlen óvoda vagy iskola sem működhetne valamiféle szülői képviselet nélkül – rengeteg olyan döntés van, amit kötelező véleményeztetni az apukák és anyukák képviselőivel.

Ez a véleményeztetés azonban a legtöbb esetben csak formalitás.

Valódi szervezet hiányában – panaszolja Kriszta – a szülői képviselők sokszor egyszerűen csak aláírnak mindent, amit az orruk alá dugnak.

Egyrészt azért, hogy elkerüljék a konfliktust az intézmény vezetőjével, másrészt így megspórolható egy csomó egyeztetés a többi szülővel, ami egy nagy iskola esetében akár több mint ezer embert is jelenthetne. Akiket ez sok esetben nem is zavar.


Ők is civilek

Mindezt Erdész Ferenc is megerősíti, aki egy középiskolában dolgozik pedagógusként, szülőként pedig a Csak Együtt Van Esély (CSEVE) nevű szervezet egyik vezetője, amely a speciális nevelési igényű (SNI) gyerekek érdekeit képviseli. Úgy gondolja, valóban a szülők lehetnének azok, akik a gyerekeik érdekében alakíthatnák az iskolát – akár kicsiben, akár nagyban –, az egész valahogy mégsem működik. Nem utolsósorban azért, mert a pedagógustársadalom sem partner. „A sokat kiabáló szülő a legtöbbször ellentétes reakciót vált ki a pedagógusból – még akkor is, ha az részben egyetért vele. Éppen ezért sokan pont a gyerekük védelmében nem vesznek részt az érdekképviseletben” – árnyalja a képet Erdész Ferenc. Mivel a szülők félelme sokszor nem alaptalan, ezért a kisebb problémák esetében empatikus kommunikációt javasol a tanárokkal.

Igaz, erre a jelenségre is lenne megoldás, Marada Kriszta szerint például az, ha a szülői szervezet vezetője nem csak az iskolába járó gyerek szülője lehetne. Az iskolai ügyekben való aktívabb részvételnek az sem tett jót – Erdész Ferenc szerint –, hogy a magyar oktatásban a tankönyveket lassan már mindenki ingyen kapja – függetlenül attól, hogy erre rászorul-e.

Ezzel ugyanis „betömik a szülők száját”, és elvész a lehetőség, hogy megrendelőként viszonyuljanak az iskolához, például számonkérjék a tankönyvek minőségét.

Pedig a Szülői Szervezeteknek egészen másképpen, egyfajta civil szervezetként kellene működniük, szervezeti és működési szabályzattal, saját hivatalos e-mail címmel, akár honlappal. A tanév elején hivatalosan meg kellene alakulniuk, a szülőknek a pedagógus részvétele nélkül kellene kiválasztaniuk azt, aki képviseli őket a jövőben. A fenntartónak pedig helyszínt, infrastruktúrát kell a szülők rendelkezésére bocsátania, sőt minimális mértékben még a szükséges működési költséget is állnia kellene a fenntartónak – erről azonban kevesen tudnak. Így a legtöbb helyen e szervezetek nem végeznek érdemi tevékenységet (pénzgyűjtésen, ajándékbeszerzésen vagy éppen a Mikulás-csomagok összeállításán kívül), pedig többre lennének hivatottak, ha ebben a szülők partnerek lennének. Megszólalóink hangsúlyozták, hogy fontos egy olyan kommunikációs tér kialakítása az oktatási intézménnyel, amelyben a szülő és az iskola vagy a tanárok nem szemben állnak egymással, hanem egymásért dolgoznak.


A botrányból értenek

Azért akadnak pozitív példák, például az utóbbi időben több iskola egyházi kézbe adását is a szülők akadályozták meg: ők ugyanis az egyetlenek, akik többségi döntéssel képesek megvétózni egy esetleges fenntartóváltást. Véleményük többet nyom a latban, mint például a dolgozói közösségé vagy az önkormányzaté – e két testület feje fölött simán dönthet a minisztérium.

Ez is jól mutatja, hogy a nagy rendszerszintű ügyekben a szülők akár az iskola cinkosai is lehetnek. Erdész Ferenc szerint előfordulhat, hogy az intézményvezető csendben marad egy nagyobb szülői felbuzduláskor, hogy ne kelljen konfrontálódnia a fenntartóval, titokban viszont szurkol, hogy sikerüljön valamit elérni.

Az elmúlt években több szélesebb körű szülői összefogás is szerveződött – ilyen például a CSEVE is, amely a Civil Közoktatási Platformmal is együttműködik.

Bár a Taigetosz-törvényként elhíresült jogszabály (amely az SNI-s és BTMN-es gyerekek helyzetét még tovább nehezíti az  iskolákban) elfogadását nem sikerült megakadályozniuk, Erdész Ferenc már azt is nagy eredménynek tekinti, hogy az ügy téma lett a társadalomban. Több százezer olyan ember láthatott bele a tanulási nehézségekkel, fogyatékkal élő gyerekeket nevelő szülők problémáiba, aki eddig semmit nem tudott a témáról.

Nagy publicitást kapott az utóbbi hetekben a Szülői Hang nevű csoport, amely felmérést készített az iskolai idegennyelv-oktatásról, és világosan kinyilvánította: elégedetlenek a tanítási módszerekkel, és nem támogatják, hogy a középfokú nyelvvizsga felsőfokú felvételi követelménnyé váljon, amíg a sikeres nyelvoktatás feltételei nem adottak. Ugyanakkor a mozgósítás problémájával ezek a szervezetek is küzdenek, mert a legtöbb szülő nem lép, amíg a saját gyerekének nincs gondja az iskolában, és jó jegyeket visz haza – még az sem zavarja a szülőket, ha ezt az eredményt egy korszerűtlen oktatási rendszerben éri el.

„A kormány kizárólag a botránytól fél. A jogi lehetőségeken kívül a szülők egyetlen eszköze a nyilvánosság” – teszi hozzá Erdész Ferenc. Viszont az is igaz, hogy az ilyenfajta civil aktivitás sok energiát igényel, ráadásul a konfliktusok sokszor felőrlik a közös célért küzdőket is – főleg, ha úgy tűnik: szélmalomharcot folytatnak. Így hiába ért minden szereplő egyet abban, hogy a most iskolába járó gyerekeknek már egészen más kihívásokkal kell szembenézniük, és ahhoz, hogy a digitális világban boldogulni tudjanak majd, egy egészen más iskolarendszerre van szükség.

Az intézmények kötelesek kikérni a szülők véleményét az intézmény megszüntetésével, átszervezésével, fenntartóváltással, nevének megváltoztatásával, vezetőjének megbízásával vagy visszavonásával kapcsolatban. De véleményezniük kell többek között a tankönyvrendelést és a tankönyvtámogatás rendjét is.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!