Apokaliptikus jövendölések, világméretű összeesküvések, elmozduló mágneses tér. Az utóbbi hetekben ilyen találgatásokkal próbálta a nemzetközi sajtó magyarázni azokat a tömeges madár- és halpusztulásokat, amelyek a legkülönbözőbb országok tudósainak is fejtörést okoztak.
Az egész médiaszenzáció az Egyesült Államokban kezdődött szilveszter éjszakáján, amikor az Arkansas állambeli Beebe városkában több ezer – egyes adatok szerint ötezer – madár hullott alá az égből, holtan. A tudósok szerint a külsérelmi nyomok alapján, melyeket a testükön találtak, villámcsapás, jégverés vagy a tűzijátékok okozhatták a halálukat. Egy nappal korábban 250 kilométerrel odébb, Ozarkban több mint százezer doboshalat vetett partra a víz, pusztulásukat valószínűleg a szokatlanul hideg víz okozta. Marylandben pedig kétmillió pettyes árnyékhal pusztult el hirtelen, vélhetően hasonló okokból, vagy túlszaporodás miatt. Néhány nappal később Louisiana államban találtak ötszáz feketerigó-tetemet, majd ezt követően a svédországi Göteborgtól 150 kilométerre északkeletre elterülő kisváros, Falköping egyik utcáján egy szerdai napra virradó éjjel csókatetemeket találtak. A boncolás után a szakértők úgy gondolják, valószínűleg egy kamion gázolta el a madarakat. Olaszországban ezernél is több vándorgerle pusztult el. A tetemek csőrén kékes elszíneződést találtak, ez a tudósok szerint mérgezésre vagy oxigénhiányra utal, ami összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy a tetemeket egy ipartelep közelében találták meg. Angliában negyvenezer döglött bársonyrák került holtan a partra, ez azonban még a kutatókat is meglepte, nem gondolták, hogy egyáltalán él ennyi rák a területen.
Az ehhez hasonló esetek az utóbbi napokban egyesek szerint túl nagy nyilvánosságot kaptak, mivel a tömeges pusztulás nem ritka dolog az állatvilágban. Ám mivel a sajtó kitüntetett figyelemmel kíséri és gyűjti az eseteket, egyre több rém- és álhír is megjelenik, sokan vadabbnál vadabb teóriákat gyártanak, hibáztatják a kormányt, az ufókat és a globális felmelegedést is, pedig sokszor ésszerű magyarázata van az eseteknek. Legutóbb Romániában észleltek váratlan madárpusztulást, ám míg a szakértők egy ideig madárinfluenzára gyanakodtak, végül kiderült, hogy a seregélyek csupán a helyi borfeldolgozó üzem visszamaradt törkölyéből szemezgettek, tehát tulajdonképpen alkoholmérgezésbe pusztultak bele.
Természetesen Magyarországot sem kerülhette el a szenzáció, a múlt héten több helyen is különösen viselkedő madárrajokról, sirályokról szóltak a hírek, amik a lakóházak körül repkedtek, szokatlan elevenséggel. A madarak pusztulásának okairól, a lehetséges megoldásokról, valamint az óbudai és újpesti vad sirályokról egy szakértőt kérdeztünk.
Szekeres Balázs természetvédelmi mérnök – akinek fő kutatási területe a vízi- és ragadózómadár-védelem – szerint a sajtómegnyilvánulások meglehetősen túlzóak. „Ezekről a pusztulásokról rendszerint kiderül (ha egyáltalán kiderül), hogy valamilyen helyi pontszerű szennyező forrás okozhatta az egyedek elhullását. Ezen kívül lehetnek olyan időjárási okok, amik miatt a madarak nem jutnak megfelelő mennyiségű táplálékhoz, mint például 2009-ben, amikor hazánkban a vándorútjukra készülő fecskék az augusztus közepén bekövetkező hideg, szeles időjárás miatt nem tudtak megfelelő mennyiségű rovart fogni, ennek következtében néhány napon belül legyengültek, és szinte röpképtelenné váltak. Az utak mentén, az aszfalton próbáltak melegedni, ami nagyon sok egyed elütéséhez vezetett.”
A másik nagyon jellemző kiváltó ok a tömeges pusztulásra az elektromos távvezetékek, illetve a középfeszültségű távvezetékek tartóoszlopain elszenvedett áramütés. Az Alföldön és a Hevesi-síkon is sok nagyobb testű madár leli így halálát. A tartóoszlopra rárepülve, annak szigeteletlen merőleges szerkezetén ülve, főként esős időben nagyon könnyen érheti áramütés a madarakat. Sok szalakóta, vörös vércse, egerészölyv, vetési és dolmányos varjú, fehér gólya hullik el ezeken a vezetéksorokon. Magyarországon az első, áramütés okozta tömeges madárpusztulást 1980-ban jegyezték fel, amikor Hajdú-Bihar megyében 19 egerészölyv, 1 gatyásölyv, 4 vörös vércse és több tucat vetési varjú tetemét találták meg. Az egyik legsúlyosabb ilyen eset pedig 2006 őszén történt, amikor mintegy 200 fehér gólya pusztult el, szintén ebben a megyében. Az áramütéses halálokokat a középfeszültségű oszlopok szigetelésével próbálják csökkenteni.
A Magyar Madártani Egyesület nyilvántartása szerint az elmúlt 10 évben összesen 733 védett és 106 fokozottan védett madár pusztult így el, ez összesen 114 millió forintos természetvédelmi károkozást jelent. A valós természetvédelmi kár ennél valószínűleg jelentősen nagyobb, mivel a tetemek nagy részéről a szakemberek sosem szereznek tudomást.
Az általunk megkérdezett szakértő szerint a különböző, főként tömeges, nem előre látható madárpusztulások okait azonban nagyon nehéz feltárni. De mivel a madarak főleg vándorló, illetve kóborló idejükben nagyon nagy távolságokat tehetnek meg, ezért a szennyezés oka, forrása nehezen lehatárolható. Arra a kérdésre, hogy az Újpesten és Óbudán észlelt sirályok szokatlanul viselkednek-e, mint azt lakossági bejelentések alapján az utóbbi napokban olvashattuk, Szekeres szerint egyszerű a válasz. „A Duna vonzáskörzetében ez teljesen szokványos viselkedés. Tél van és ezek a madarak ilyenkor beljebb jönnek a városokba, mert több táplálékot és általánosabb melegebb hőmérsékletet találnak itt. A nagyobb egyedszám miatt lehetnek csupán feltűnőbbek az efféle esetek.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
