Az UNICEF Magyar Bizottsága 2014-ben hozta nyilvánosságra kutatási eredményeit, amelyet csaknem 900 egykori sportoló (58 százalékuk versenyeken is indult), ma már felnőtt által kitöltött kérdőívekre, valamint 858 esetleírásra építettek. A megkérdezettek 73 százaléka élt át érzelmi bántalmazást, de döbbenetes módon 39 százalékuknál fizikai erőszak is előfordult. 31 százalékuk volt valamilyen szexuális bántalmazás áldozata. Nem meglepő: a fizikailag bántalmazott sportolók 96 százaléka érzelmi abúzusról is beszámolt, és hasonló az adat a szexuális zaklatást átéltek között. Az elszenvedett bántások hatására minden második áldozatnak sérült valamilyen módon az ön- vagy a testképe.
Minden tizedik sportolót megfogdosták az edzőteremben vagy sportpályán, ez volt a leggyakoribb sérelem, amiről beszámoltak. Emellett harminchatan átélték, hogy másvalaki „útmutatás alapján” úgy érintette meg őket, hogy az kényelmetlen volt számukra. 18 kitöltőt olyan masszázsban részesítettek, amely kimerítette a zaklatás fogalmát. Ennél is súlyosabb, büntetőjogi felelősséget felvető esetekre is fény derült a kutatás során: 6 korábbi sportolót szexuális közösülésre kényszerítettek, de volt további 14 olyan válaszoló is, akiknek esetében sikertelenül kíséreltek meg erőszakot. Bírósági eset mindössze 4 ügyből lett. A szexuális bántalmazásokért a legtöbb esetben (35 százalék) a csapattársak voltak felelősek, az edzők érintettsége 12, más felnőtteké pedig 19 százalék volt.
A kutatás tanulsága, hogy a gyerekek magukra maradnak ezekben az esetekben, és alig-alig kérnek segítséget, kétharmaduk soha senkinek nem beszélt a zaklatásról.
A kutatás arra is megpróbált választ találni, hogy vajon ez a gyerekek lelki és fizikai fejlődését súlyosan befolyásoló téma miért nem kap nagyobb hangsúlyt sem a sportstratégiák alakításánál, sem az egyesületekben vagy akár a családokban. A sport erőszakossága a szerzők megállapítása szerint olyan tabutéma, amikről mindenki tud. Ezen az sem segít, hogy a gyerekek fizikai bántalmazása még ma is széles körben elfogadott a magyar társadalomban, egyes adatok szerint a szülők 70 százaléka alkalmaz testi fenyítést.
Egy még 1998-ban végzett kutatás szerint az emberek több mint 90 százaléka elfogadja, illetve alkalmazza a verést, mint fegyelmezési eszközt. Ha a helyzet már nem is ennyire rossz ebben a tekintetben, az látszik, hogy a szülők legtöbbször maguk sem tudják, hogy meddig mehetnek el a gyerekükkel szemben. A szülők és edzők akkor is érzelmi bántalmazást követnek el, ha túl magas elvárásokat támasztanak a gyerekekkel szemben, ez pedig gyakran előfordul a sportolókkal.
A sportkluboknak, edzőknek az az érdeke, hogy a gyerekek minél jobb teljesítményt érjenek el, pedig a kutatás megállapítása szerint a siker, mint cél csupán a válaszok 13 százalékában vetődött fel. A gyerekek számára sokkal fontosabb a sport öröme és a jó társaság, mint az eredmény vagy a küzdelem.
A tanulmány tanulsága szerint az érzelmi bántalmazások több mint feléért és a fizikai abúzusok 35 százalékáért az edzők voltak felelősök. Pedig összességében megállapítható, hogy a gyerekek sportoláshoz való viszonyát és élményeit az edző személye határozza meg leginkább. Az ő személye nem csak a sportpályán meghatározó, a még könnyen formálható személyiségek számára referenciaszemélyként, mintaként szolgál (lásd Az edző bácsi hatalma című keretes írásunkat).
Mindezek fényében meglepő, hogy a Sporttörvény alig foglalkozik a gyerekekkel, és az erőszakot kizárólag a szurkolók által elkövetett cselekmények kapcsán említi. A Nemzeti Sportstratégia esetében sem jobb a helyzet, amely bár kiemelt hangsúlyt helyez a gyermekek sportra nevelésére, az etikai kérdések között csak a környezetvédelmi szempontokat említi.
A szakemberek képzésére vonatkozó részekben pedig egyáltalán nem térnek ki az erőszakmentességre vagy a gyermekjogi szempontokra.
Gyerekek tapasztalatai a sportban, 2014.
Szexuális zaklatással érintettek aránya 31%, közülük 79% lány, 21% fiú.
Az edző bácsi hatalma
„Egy edző a gyerek számára afféle félisten. Sok időt töltenek együtt, intenzíven és koncentráltan. Ebben a kapcsolatban az edző (a »mester«) kiemelten hatalmi pozícióban van: egy kemény, teljes odaadást kívánó (és gyakran monoton) helyzetben ő a megkérdőjelezhetetlen kompetenciájú és teljhatalmú tanító. Elvárásokat fogalmaz meg, korrigál, erőfeszítést és teljes alárendelődést követel. A maximális fizikai teljesítményre törekvő felkészülés monotonitása közben ő jelentheti az egyetlen változatosságot a gyerek számára. Az edző és a tanítvány között nagyon szoros kötődés alakulhat ki, amivel könnyű visszaélni, és amit könnyű szexualizálni”. (
Dr. Virág György pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa)
Túl az Óperencián
Az ABC amerikai televíziós társaság oknyomozó riportjai az Egyesült Államokban 2014-ig 36 edzőt buktattak le. Őket kivétel nélkül több tíz évre börtönbe zártak, és soha többé nem engedték őket az uszodák környékére. A 62 éves Andrew King például 40 év börtönt kapott, San Joséban három évtizeden át zaklatta szexuálisan több mint egy tucat tanítványát. A 37 éves Chris Weat 2009-ben bűnösnek vallotta magát kétrendbeli szexuális bűncselekmény elkövetésében. Az úszóedző egy 14 éves tanítványával közösült az irodájában, de mint mondta, nem erőszakolta meg a lányt, ő is akarta az aktust – írja a Vs.hu.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
