Magyarok? Honnan? Mikor?

Migráció, migráns – két latin szó, amelyek népek A-ból B-be való mozgását jelölik, és mindennaposak a történelemben, bármelyik korszakot kutató történész tudna példákat sorolni rá. Manapság persze plusztartalmakkal telítődnek idehaza is e fogalmak, éppen ennek aktualitása miatt indított előadás-sorozatot a Budapesti Történeti Múzeum a témában. A szabadegyetem második fellépője Sudár Balázs történész, turkulógus, az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport vezetője volt, aki „Vonultak az ugrok Kijev mellett…” – A magyarok vándorlása címmel tartott előadást a múzeum Gótikus termében. És bebizonyította, hogy a sok nem tudás mennyire tanulságos és hasznos lehet.

Merthogy tulajdonképpen sem azt nem tudjuk pontosan, kik is azok (milyen etnikumúak), akiket ma a magyarok elődeinek tekintünk, sem azt, honnan és merre, valamint mikor jöttek a Dél-Urál hegység keleti oldaláról át a nyugatira, a Kazár Kaganátusba, Levédiába, Etelközbe, sem azt, hogy milyen nyelvet, nyelveket is beszéltek. A 895-ös dátum is inkább egy politikai kultúra képviselőinek és központjának a Kárpát-medencébe való áttelepülését jelzi, semmint egy „nép” (törzsszövetség?) egyszeri átköltözését a nyájakkal, csordákkal. Feltételezhetően akár több évtizedig is eltarthatott (a 930-as évekig) az átmozgás, és nem valószínű, hogy hatalmas, százezres állatállománnyal, hanem csak kicsivel, amelyek itt aztán gyorsan (kb. 3 év alatt) ismét nagyra szaporodtak. Ahogy a hágókon átkelő népesség számáról sem tudunk semmit, éppúgy lehettek 14 ezren, mint pár százezren. A népnév, a politikai kultúra és struktúra, az etnikai összetétel és a nyelv(ek) homályban maradó részletei ellenére két dolog szögezhető le: keletről jöttek, akik jöttek, és már kialakult sztyeppei államalakulattal rendelkeztek. A nyelvészek, régészek és történészek a vonulásukat ábrázó/feltételező térképei azonban meglehetősen eltérnek egymástól, a régészeti lelőhelyek alapján csak az állítható bizton: némelyek kapcsolatba hozhatók a magyarokkal („ugrokkal, turkokkal, hunokkal, avarokkal, szkítákkal”). Így számolhat be a krónikás irodalom a Kijev melletti vonulásról is, ami akár igaz is lehet.

Az előadáson a szűkre szabott idő ellenére rengeteg érdekesség említésre került még: a frank/gall identitásváltáson átesett franciáktól a sztyeppék csodaszarvas-legendáiig. Ami a migrációs hullámot illeti, ez utóbbi mese az új haza keresését, a kivándorlás szükségszerűségét a túlnépesedéssel, a gazdagsággal magyarázza, míg a besenyőtámadások krónikái inkább a menekülést, az elzavarást említik okként. Ám a történész szerint mindkettő szerepet játszott a 9. századi vándorlásban, csak nem egyszerre. Előbbi korábbi, utóbbi későbbi események menetét tükrözi.

Ahogy az előadó plasztikus hasonlata összefoglalta a magyarok vándorlásáról való tudásunkat: nem úgy történt, hogy egy piros-fehér-zöld labda az Uráltól végiggurult a Kárpát-medencéig a sztyeppén.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!