Teljes terjedelmében a Guardian újságírói által jegyzett, a Geopen Kiadó gondozásában hamarosan magyarul is megjelenő új WikiLeaks-könyvben lesz olvasható. Az amerikai nagykövet a táviratban a kaukázusi, ezen belül a dagesztáni politikai helyzetről adott áttekintést, amit személyes élményének színes és szórakoztató leírásával illusztrált. Meghívták ugyanis egy fényűző dagesztáni esküvőre Mahacskalába. A városba, amelynek focicsapatát erősíti majd Dzsudzsák Balázs.

Íme, egy kis leírás a helyi viszonyokról az amerikai nagykövet tollából, szerkesztett, rövidített változatban.

Az Észak-Kaukázus legnagyobb autonóm köztársaságában, Dagesztánban megadják a módját az esküvőknek. Augusztus 22-én részt vettünk egy esküvőn Mahacskalában, Dagesztán fővárosában: Gadzsi Mahacsev dumaképviselő és a Dagesztáni Olajvállalat vezetőjének fia vette feleségül egyik osztálytársát. A fényűző koreográfia és a féktelen italozás elfedte az Észak-Kaukázus föld, etnikum, klán és lojalitás köré épülő, halálosan komoly politikai játszmáit. A meghívotti lista tükrözte a Kaukázus hatalmi struktúráját és a régiós politika személyközpontúságát.

Gadzsi jól kamatoztatta a nacionalizmusból szerzett társadalmi tőkéjét, pénzügyi és politikai tőkére váltva azt – ma ő a dagesztáni állami olajvállalat feje, valamint Mahacskala egyedüli képviselője az orosz állami dumában. Az olajbizniszben kötött üzletei – beleértve az amerikai cégekkel való szoros együttműködést – elég gazdaggá tették, hogy luxusapartmant mondhasson magáénak Kaszpijszkban, Moszkvában, Párizsban és San Diegóban, és egy nagy luxusautó-gyűjtemény tulajdonosa is legyen. A flotta tagja az a Rolls-Royce Silver Phantom, amellyel fia, Dalga elhozta a menyasszonyt, Ajdát a lányos háztól. Moszkvában egyszer volt szerencsénk kipróbálni a Rollsot, ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a lábainknak viszonylag kevés hely jutott a Ka­las­nyikovok miatt. Dagesztán más, még élő vezetőihez hasonlóan Gadzsi is számos merényletkísérletet élt túl. Dagesztánban kizárólag páncélozott BMW-jével utazik, amelyet mindig fegyveres testőrökkel megrakott kísérőautó követ.

Gadzsi Kaszpi-tenger partján fekvő kaszpijszki nyári rezidenciája óriási épületegyüttes, benne egy hatalmas kör alakú fogadóterem, leginkább egy nagy étteremhez hasonlít. Az épület egy 40 méter magas, oszlopokon álló zöld irányítótoronyhoz kapcsolódik, és csak lifttel közelíthető meg. Több hálószoba, egy fogadóterem és egy grotta található benne, amelynek üvegpadlója hatalmas akvárium tetejeként szolgál. A szigorúan őrzött épületegyüttes másik lakóházat, külső épületeket, teniszpályát és két Kaszpi-tengeri mólót is magába foglal. A mólók közül az egyik jet skizéshez alkalmas felszereléssel is el van látva.

Augusztus 21-én délután a házba a Kaukázus valamennyi részéről érkeztek vendégek. A Moszkvából jött vendégek közt láttunk politikusokat, üzletembereket és egy avar származású futballedzőt. A meghívottak egy része Gadzsival együtt nőtt fel Kaszavjurtban, volt köztük egy Vakha nevű ingus olimpiai birkózó, aki állandóan kapatosnak tűnt. Gadzsi gyerekkori barátainak másik csoportjában feltűnt egy férfi, aki leginkább a „szabadnapos” Samil Baszajevre (csecsen terrorista) hasonlított – papucs, póló, baseballsapka, szakáll. Utóbb kiderült, hogy ő a sztavropoli terület főrabbija.

Gadzsi gondoskodott arról, hogy vendégei egy percig se maradjanak étel és ital nélkül. A muszlim esküvő előtti, alatti és utáni alkoholfogyasztás példátlan méreteket öltött. Az alkoholhiány éveiben Gadzsi ezerszámra hozatta az Urálból a Beluga Export vodkát („kaviárral a legjobb”). Fellépőkben sem volt hiány már az esküvőt megelőző napon sem, nagynevű előadók hakniztak a házasságkötő teremben és Gadzsi nyári rezidenciáján is. A Gadzsi által elképzelt főszereplő, Avram Russo szíriai származású énekes nem léphetett fel, néhány nappal az esküvő előtt lelőtték.

A nap legfontosabb programja a délután négykor kezdődő és körülbelül éjfélig tartó, közel nyolcórás dorbézolás volt, amelyet alkalmanként ittas jet skizés szakított meg a Kaszpi-tengeren. Vacsora után, a nem hivatalos program részeként az első fellépő zenekar (dob, harmonika és klarinét) rázendített a Kaukázus néptáncát, a lezginkát kísérő zenére. Beavatatlan nyugati fül számára a lezginka egész egyszerűen lárma. A zenére ezek a félelmetesen potrohos férfiak (nők nem voltak jelen) egymást követve színpadra léptek, hogy a fejenként rendelkezésre álló fél-egy percben bemutassák lezginkatudásukat. Minden népcsoportnak megvan a saját stílusa: a dagesztáni lezginka a legenergikusabb, a csecsen a legagresszívabb és legharcosabb, míg az ingus szelídebb.

Az esküvői fogadásnak helyet adó „Marakesh” rendezvényterem már egy órával előre megtelt vendégekkel. A biztonsági intézkedéseket nagyon komolyan vették: a helyszínen rendőrök őrködtek, a szemközti ház tetején pedig mesterlövészeket helyeztek el. Gadzsi saját személyes testőrei közül egyet a védelmünkre rendelt az esemény idejére. A hely üzemeltetője elmondása szerint a terem több mint ezer ember befogadására alkalmas. A fogadás csúcspontján már csak állóhely volt.

Pontban délután két órakor a férfi meghívottak kezdtek beözönleni a terembe. A vendégsereg igen változatos képet mutatott – úgy tűnt, a dagesztáni miliőben könnyedén megfér egymás mellett a magasan képzett és a kalasnyikovos emberfajta, gyakran ugyanabban a személyben.

Ahogy a zenekar rákezdett, az eladó lányok foglalták el a táncparkettet. Lezginkát táncoltak. A férfi vendégek időről időre pénzt szórtak a táncolók közé. Láttunk néhány ezerrubeles bankjegyet, de a legnépszerűbb a százdolláros volt.

Gadzsi teljesen beleélte magát a házigazda szerepébe. Minden érkező vendéget személyesen üdvözölt, mivel ennek elmaradása súlyos sértésnek számít. Emellett az este folyamán szinte minden asztaltársaságnál megállt koccintani. Az a százhúsz pohárköszöntő, amit becslésem szerint elmondott és megivott, még a legharcedzettebb iszákost is könnyedén eltette volna láb alól, de afgán pincére, Khán minden asztalhoz követte őt, és egy erre a célra előkészített, vizet tartalmazó vodkásüvegből töltött neki a koccintásokhoz. Az est végére Gadzsi így is nagyon csúnyán nézett ki. Mi két, hiányos öltözetű orosz nővel láttuk táncolni, akik szintén eléggé felszabadultan érezték magukat. A tánc után egyikőjük megpróbált elszavalni egy verset Gadzsi tiszteletére, így derült ki róla, moszkvai költőnő, aki egy filmrendezővel érkezett a városba, hogy forgatókönyvet írjon ahhoz a filmhez, amely emléket állít a Gadzsi vezette dagesztá­niak küzdelmének.

Másnap Gadzsi Ajda családjának tiszteletére rendezett fogadást a „Marakesh”-ben, amelyet követően mindannyian visszatértek a nyári rezidenciára, ahol vacsorával folytatódott a nap. A legtöbb asztalon a szokásos fogásokat egészben sült tokhal és bárány egészítette ki. Este nyolckor több tucat állig felfegyverzett mudzsaheddin özönlötte el az épületet Ramzan Kadirov csecsen hadúr nagy belépőjéhez. Kadirov farmert és pólót viselt, a róla készült fotókhoz képest alacsonyabbnak és kevésbé izmosnak tűnt, arcán mintha folyamatosan valamiféle sanda kifejezés ült volna. Gadzsi köszöntője után Ramzan és körülbelül húszfős kísérete hozzálátott a vacsorához, amelyhez Benya, a harmonikakirály szolgáltatta a kísérőzenét.

Gadzsi ezután tűzijátékhoz hívta a jelenlévőket, amelyet a néhai Ahmet-Hadzsi Kadirov, Ramzan apjának tiszteletére tartottak. A tűzijáték akkora robbanással indult, hogy Gadzsi és Ramzan is összerezdült. Gadzsi az esküvő kezdetétől arra kérte a többségükben fegyveresen érkezett vendégeket, hogy ne ünnepeljenek puskaropogtatással. A meghívottak végig engedelmeskedtek a kérésnek, sőt a tűzijáték alatt sem sült el egyetlen lőfegyver sem.

A tűzijáték után az udvaron folytatódott a lezginka, amelynek most gimnasztikus változatát adta elő a két lányból és három fiúból álló tánccsoport. Az egyik kisfiú nem volt több hatévesnél. Először Gadzsi, majd Ramzan csatlakozott hozzájuk, az utóbbi esetlen mozgása valószínűleg a farzsebében tárolt aranyborítású automata pisztollyal volt magyarázható.

Gadzsi és Ramzan folyamatosan százdollárosokat dobált a gyerektáncosok lábai elé, akik 5000 dollárnál is többet szedhettek össze a kövek közül. Gadzsi később arról számolt be nekünk, hogy Ramzan egy „ötkilós aranyrögöt” ajándékozott az ifjú párnak. A tánc és a gyors köszöntések után Ramzan és emberei visszaindultak Csecsenföldre. Megkérdeztük, miért nem maradt Ramzan éjszakára Mahacskalában, amire a válasz csak annyi volt, hogy „Ramzan nem szokott sehol sem éjszakázni”.

Ramzan távozása után folytatódott az evés-ivás (főleg az utóbbi). Egy mellettünk matt részegen ülő avar származású, FSZB- (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az orosz titkosszolgálat) ezredest például vérig sértettünk, mert nem hagytuk, hogy „konyakot” öntsön a borunkba. A „mindkettő szőlőből van” felkiáltással tovább erőszakoskodott, amíg egy szemben ülő FSZB-tábornok le nem intette. Valamennyire azért megértettük az ezredest, amikor kiderült, hogy ő a dagesztáni terrorizmusellenes egység feje. Gadzsi szerint a gerillák előbb-utóbb mindenkit megölnek, aki belép ebbe az egységbe. Kicsit jobban megijedtünk, amikor az ezredes afganisztáni háborúban szerzett cimborája, a Dagesztáni Egyetem Jogi Iskolájának rektora odatántorgott hozzánk, előkapta automatáját és megkérdezte, szükségünk van-e védelemre. Ekkor léptek közbe Gadzsi és emberei, akik vállukra vették a rektort és hagyták, hogy olajra lépjünk.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!