Európa ünnepel, Magyarország nem.
- A világ hetek óta az orosz felvonulásra figyel.
- A Győzelem Napján az is számít, aki megjelenik, és az is, aki nem.
70 évvel ezelőtt ért véget a II. világháború. A náci Németország hadserege ezen a napon tette le a fegyvert 1945-ben. A feltétel nélküli megadást rögzítő dokumentumot ugyan 1945. május 8-án írták alá, de az közép- európai idő szerint csak este 23.01-kor lépett életbe. Ekkor Moszkvában már 9-e volt, számukra a háború ekkor ért véget.
Ma pedig, úgy tűnik, kezdődik a felkészülés egy új háborúra. Vlagyimir Petrovics Kozin professzor, a Stratégiai Tanulmányok Intézetének főtanácsadója szerint az USA és a NATO is készül már az Oroszország elleni háborúra. Érvelésének lényege: a NATO repülőgépeinek aktivitása az orosz határok közelében 1240-szeresére nőtt az utóbbi időben. Igor Ivanov, a Védelmi Tanács egykori feje szerint sosem volt még ekkora esélye egy nukleáris konfliktusnak.
Mások épp az oroszok haderejének növelésétől tartanak. Moszkva a napokban jelentette be, hogy újrakezdi a világ legnagyobb stratégiai bombázójának, a nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas Tu–160-asnak a gyártását. A szuperbombázóból 35 darab készült korábban, ebből 15 működőképes, ezeket felújítják. A Győzelem Napjára tartogatták az oroszok a T–14 Armata harckocsi bemutatását is – egy hiba folytán már a felvonulás főpróbáján álcázatlanul vonultak a tankok, így a katonai hírszerzőknek nem kell a parádén fotózniuk. A szupertankból 2300-at állítana hadrendbe Oroszország.
Nem véletlen tehát, hogy a világ Moszkvára figyel: a győzelem napi felvonulás több mint egyszerű megemlékezés. Moszkva szétküldte a meghívókat: a 68 meghívott állam- vagy kormányfő közül 22-en mondtak igent. Kína például nem csak Hszi Csinping államelnököt, de 110 fős díszőrséget is küld, Indiából hetventagú kontingens érkezik a Vörös térre, Dél-Afrika, Mongólia és Vietnam, Kuba és Észak-Korea vezetői is megerősítették részvételüket, igaz, Észak-Koreából nem Kim Dzsong Un diktátor, hanem a csak névleges szerepet játszó államelnök érkezik. Európából Milos Zeman cseh elnök, Tomislav Nikolic szerb államfő (katonai egységgel), Alekszisz Ciprasz görög kormányfő és Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök utazik Oroszországba.
Barack Obama amerikai elnök nem megy el, és Recep Tayyip Erdogan török államfő sem, aki források szerint azért utasította vissza a részvételt, mert Putyin nemrég népirtásnak nevezte az Oszmán Birodalomban élt örmények lemészárlását. Franciaország a külügyminiszterét küldi, Laurent Fabius csak koszorúzni fog. Angela Merkel német kancellár egy nappal később érkezik, részt vesz a koszorúzáson, de jelezte, hogy ellenzéki politikusokkal is konzultálna. Bronislaw Komorowski lengyel elnök május 8-ra, egy Gdansk melletti (itt dördültek el a világháború első lövései) nemzetközi konferenciára hívott meg több olyan európai vezetőt, akik Putyin invitálását visszautasították.
Magyarország hosszan kivárt: Áder János köztársasági elnököt még Putyin hívta meg, aztán úgy volt, hogy helyette a moszkvai nagykövet képviseli hazánkat, végül pénteken Szijjártó Péter bejelentette, ő megy Moszkvába. Indoklása szerint azért, mert például Szlovénia is a külügyminiszterét küldi. Szijjártó csak a megemlékezésen vesz részt, a parádén nem.
Nagy felvonulás lesz tehát. De hogy a dísztribünön kik állnak majd, és ez mennyiben befolyásolja Oroszország jövőbeni külkapcsolatait, azt jelenleg még nem lehet eldönteni. Az biztos, hogy az atomóra ketyeg.
60 ezer
ember kerülhet szabadlábra Oroszországban a Győzelem Napja alkalmából hirdetett elnöki amnesztiának köszönhetően. A Kreml számításai szerint 260 ezer ember részesülhet közkegyelemben, ami kiterjed a kiskorúakra, kisgyermekes nőkre, 55 évnél idősebb férfiakra és 50 évesnél idősebb nőkre is, de a kiskorúak ellen elkövetett bűncselekmények miatt elítéltekre nem. A 2012-es Putyin-ellenes Bolotnaja téri tüntetés résztvevőire azonban szintén nem vonatkozik a kegyelem, ők rács mögött maradnak.
Magyarországon április 4-én tartották a felszabadulás ünnepét. Azért ekkor, mert 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarországot az utolsó német katona Nemesmedvesnél. A 1950-es jogszabály szövege szerint „Április 4. a magyar nép soha el nem múló hálájának, forró szeretetének, a baráti és szövetségi hűségnek ünnepe, felszabadítója, példaképe, függetlenségének oltalmazója, a béke legfőbb őre és legerősebb támasza a Szovjetunió, a dicsőséges szovjet hadsereg, népünk és a haladó emberiség tanítója s igaz barátja, a nagy Sztálin iránt.” A megemlékezés munkaszüneti napot hozott, mégis egy megszálló hatalom elnyomásának jelképévé vált. Az 1991. évi VIII. törvény törölte április negyedikét a nemzeti ünnepek közül, azóta viszont hivatalos formában Magyarország nem ünnepli a II. világháború lezárását.
JÓ TUDNI
Mutatott már 23.58-at is az atomkatasztrófa órája, méghozzá 1953-ban, amikor az amerikai hidrogénbomba-kísérletek hírére a Szovjetunió saját hidrogénbombát fejlesztett.
Bármennyire is erődemonstrációnak tűnik Moszkva hatalmas parádéja, valójában az orosz haderők épp gondban vannak, méghozzá a legrosszabb pillanatban, egy modernizációs folyamat kellős közepén. Az ukrán konfliktus miatt ugyanis fontos beszállítótól estek el: helikopterek, repülőgépek és hajók gyártásának egyes részelemeit is Ukrajnában végezték. A feszült viszony miatt más külkapcsolatok is sérültek: Franciaország például megtagadta azoknak a megrendelésre készült Mistral helikopter-anyahajóknak az átadását, amelyekre ráadásul külön náluk képezték ki az orosz tengerészeket. A hírek szerint India is fontolgatja, hogy felmondja a T–50-es lopakodó vadászgépek gyártására aláírt együttműködést. Úgy tűnik, Putyin most Kínában látja a lehetőséget. A két ország közti stratégiai kapcsolatok erősödésének egyik hozadéka lehet, hogy az ukrán beszállítók helyét a másik szomszédos ország veszi át, ráadásul Kína nem csak az egyes alkatrészek legyártásában venne részt, de a költségekbe is beszállna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!