Már a választások másnapján nekilát Orbán - Magyarország, ahogy ő elképzeli

Hétfőtől új fejezet kezdődik – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szokásos pénteki rádióinterjújában, és bár korábban maga figyelmeztetett, hogy a szavait nem, csak a tetteit kell komolyan venni, most ezernyi jel utal arra, hogy ki akarja használni a mai választás után beköszöntő, voksolásoktól mentes következő három és fél évet.

Orbán már hétfő délelőtt szót kér a parlamentben, s hogy itt csak a választások eredményét értékeli-e, avagy elárul majd valamit a terveiből, az még nem világos. De készül valamire, ez egyre biztosabb. Hogy mire, azt a miniszterek többsége is csak a hétfőn este kezdődő, kétnaposra tervezett kormányülésen tudja meg. Az előkészítést ugyanis Orbán házon kívül végeztette egyrészt ügyvédi irodákkal, másrészt a Századvég különböző műhelyeiben. Nem véletlen a nagy titkolódzás: sok érdeksérelmet okozó és rengeteg vitáraokot adó lépésre készül, amelyek kulcsszava a központosítás.

Az Orbánt ismerők szerint az önkormányzati választáson várhatóan megerősített legitimációt akarja felhasználni arra, hogy több, évek óta dédelgetett álmát megvalósítsa. Így áll majd össze két kormányzati ciklusának stratégiája: az elsőben bebetonozta hatalmát, a másodikban saját elképzelései szerint formálja át az országot. Mert abban minden informátorunk egyetért, hogy az átalakítások tartalmát is Orbán diktálja. Következésképp a parlamenti frakciót is érhetik meglepetések, nem beszélve az újsütetű fideszes polgármesterekről. A kormányülés után a „meghatározó várurakkal” egyeztethet majd a miniszterelnök, arról, hogy mit akarnak mindenképp megvalósítani, illetve arról, miképp akarja Orbán átformálni az önkormányzati világot (erről később részletesebben).

Az elmúlt napokban folytatott több háttérbeszélgetés alapján, illetve az önkormányzati választási kampányban csurranócseppenő információk alapján igyekeztünk összerakni, mire is készül Orbán. Informátoraink arról egybehangzóan nyilatkoztak, hogy most már csak egyetlen hatalmi-alkotmányos kérdés maradt nyitva Orbán asztalán: a köztársasági elnöki jogkör átformálása. Bár még nem eldöntött, de nem is kizárt, hogy Orbán végül 2017-ben „fölé száll” a napi politikai csatáknak és elfoglalja az államfői hivatalt. Ehhez előbb megerősítenék a köztársasági elnök jogköreit úgy, hogy szabadon váltogathassa akár a miniszterelnököket is, ha úgy látja jónak. Hogy így lesz-e, az a kormányzati tervekbe beavatott informátoraink szerint nagyrészt azon múlik, mekkora társadalmi feszültségeket okoznak majd Orbán ország átalakító elképzelései.

Egy számjegyű szja, de miből?

Ráérősen kalapálja össze a kormány a 2015-ös költségvetést – szeptember 30. helyett csak október 31-én prezentálja a T. Háznak. Így a büdzsé valóságtartalmát (értsd: valóban befolynak-e a bevételek, reálisak-e a kiadások) vizsgáló Költségvetési Tanács is csak a hónap második felében kapja kézhez a tervezetet. És nem, nem a büdzsét „összelegozó” Nemzetgazdasági Minisztérium számol csigatempóban – a költségvetés megcsúsztatása kommunikációs stratégia része. A kormánypártok még tavaly év végén írták át az államháztartási törvényt plusz harminc napot biztosítva a költségvetés benyújtására, így a számokat csak az önkormányzati választások után ismerheti meg az ország. (Ahogyan egyébként a Központi Statisztikai Hivatal sem publikálhatta a szegénységről szóló jelentését, a közzétételről csak a választások után lehet szó.)

Ami biztos: Orbán mindent alárendel a 3 százalékos költségvetési hiánycél tartásának. Ugyanis ha a deficit nagyobbra hízik, akkor az EU elzárja a pénzcsapokat. Márpedig a miniszterelnök pontosan tudja, hogy jóval szűkebb a pénzügyi mozgástere, mint az előző ciklusban. Orbánnak azzal kell számolnia, hogy kicsúszik az időből, ugyanis a közösségi források ütemezése egy hétéves pénzügyi ciklushoz igazodik: a 2014 és 2021 között felhasználható summából érdemben 4-6 év múlva láthat valamit az ország. Azaz gyakorlatilag a 2018 választások után.

Pénzügyekben nyilvános zsinórmértékként egyedül Varga Mihály mondása szolgál, miszerint a kormányzati kiadások arányát a mintegy 30 ezer milliárd forintos GDP 50 százalékáról 45 százalékára kell leszorítani 2018-ig. Ha négy éven át mintegy 2,5 százalékkal nő a gazdaság, akkor az aránycsökkentés ellenére is reálértéken tarthatók a jelenlegi költségvetési kiadások. Ám az elemzők a következő négy esztendőre csak 1,5 százalékos gazdasági növekedést jósolnak. Így a kiadásokat a legjobb esetben a jelenlegi szinten befagyasztják. Tehát az orbáni kommunikáció szerint nem lesz megszorítás, hisz a költségvetési kiadások összegszerűen nem csökkenek – de reálértéken igen. És ez a minimum megszorítás, ugyanis a Nemzetgazdasági Minisztérium információink szerint az egyszámjegyű szja bevezetésén kénytelen pörögni – ebben a kérdésben Orbán hajthatatlannak tűnik. Makacssága viszont évi 500 milliárd forinttal csonkolhatja a költségvetés bevételeit, és ezt valahonnan el kell venni.

Egészségügy: szemben a korábbi elvekkel

A megtakarítási tervek kibogozásában Orbán mondása segíthet, miszerint a cél, hogy a jövőben kevesebben éljenek majd az államból. Ez a mondat egyszerre feltételezi a közszféra létszámának (mintegy 850 ezer fő) kurtítását, illetve a közszolgáltatási színvonal apasztását. Izgulhat például az ország a mintegy 2300 milliárd forintos egészségügyi szektorért. Az itt dolgozóknak – a krónikus orvos- és ápolóhiány okán – nem kell rettegniük a leépítéstől, ám a betegeknek van mitől tartaniuk. Ugyan 2010-ben a Nemzeti Együttműködés Programja még azt deklamálta, hogy a vizit- és napidíj ördögtől való, ám mára a hátsó ajtókon beszökött a fizetős ellátás: aki kényelmesebb szobát akar, vagy előre akarja magát verekedni a várólistán, az jogszerűen kicsengethet egy hasas összeget, s máris előreveszik. Akinek ilyesmire nem telik, az vár. Továbbá: míg a különböző, a munkáltatóknak biztosított kiegészítő szolgáltatásokat (lásd: étkezési, üdülési, utazási cafeteria) adóztatja a kormány, egészségügyi ellátást gyakorlatilag sarcmentesen kaphatnak a dolgozók. Nem csoda, hogy az egészségügyi pénzek mintegy 30 százaléka, több mint 700 milliárd forint már most magánforrásból ered. És pro forma ugyan mindenkinek egyforma ellátás dukál, de a helyzet az, hogy akinek nincs pénze, az csökkentett szolgáltatást kap. Úgy tudjuk, a kormány legalizálná a jelenlegi helyzetet azzal, hogy ingyen csak egy szűkített alapcsomag járna a betegeknek, a plusz- ellátásért azonban fizetni kellene, ráadásul minden korábban hangoztatott szlogennel szemben – „az egészség nem üzlet” – beengednék a magántőkét az egészségügyi ellátásba, és vizsgálják egyes kórházak bezárásának lehetőségét is.

Hogy mekkora vitát kavarhat az egészségügy átalakítása, jól mutatja, hogy lehet, bele is bukik a területért felelős államtitkár.

A napi.hu értesülései szerint elképzelhető, hogy nem Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár programja lesz a befutó a kormány kétnapos ülésén, amelyre a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Lázár János vezette Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős államtitkára, Sonkodi Balázs is kidolgozott egészségügyi tervekkel érkezik. Zombor ugyanis a kórházszövetség elképzeléseit tette magáévá, míg Lázár emberének koncepciója vélhetően közelebb áll Orbán elképzeléseihez. Ám Zombor állítólag jelezte, ha nem az ő javaslata kap zöld utat, nem vállalja az átalakítás levezénylését.

Nyugdíj: jön a korhatáremelés?

Az államból, vagyis az állami újraelosztásból élők közül egyedül a nyugdíjasok, pontosabban a jelen nyugdíjasai dőlhetnek hátra. Az ő járandóságukat a szabályokban rögzítettnél jóval többel, az inflációt meghaladó mértékben emelte a kormányzat. És ezen Orbán – bevallása szerint – a jövőben sem akar változtatni. Ami emelkedhet, az a korhatár. Úgy tudjuk, van olyan javaslat a kormány asztalán, amely szerint csak 70 év után vonulhatna valaki nyugdíjba. Ezt azonban csak fokozatosan tervezik bevezetni, valószínűleg nem is ebben a kormányzati ciklusban kezdenék. Nem véletlen, hogy Orbán kedvenc szakszervezete, a Liga, olyan javaslattal állt elő, hogy korkedvezménnyel nyugalomba lehessen vonulni, ám az előnyugdíjban töltött évek ellátásának összegét vonják le a nyugdíjból – azaz aki korábban megy nyugdíjba, annak kevesebb legyen a járandósága, mint annak, aki a korhatár betöltése után teszi le a lantot. Hogy a nyugdíjrendszerhez hozzá kell nyúlni, az nem lehet kérdés, hiszen a jelenlegi rend már 2030-ra összeomlással fenyeget.

Önkormányzatiság kitörölve

A jelek szerint azonban a kormányt nem rángatja a szociális érzékenység. Egyes tervek szerint a jövőben a direkt szociális ellátásokat (többek között: rendszeres szociális segély, foglalkoztatást helyettesítő támogatás, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, önkormányzati segély) teljesen az önkormányzatokra terhelnék, fizessék azokat saját bevételeikből, például iparűzési adóból, gépjárműadóból, társasági adóból. Így több száz milliárd forintos terhet nyomhatnak a településekre. (Egyes verziók szerint a közmunkaprogramok mintegy 200 milliárdos költségét is az önkormányzatokkal akarták részben finanszíroztatni, ám ezt az ötletet végül elvetette a kormány.) És a baj nem jár egyedül: az önkormányzati világot a szociális, az egészségügyi ellátás és az oktatás kvázi államosítása után újabb jogaitól és funkcióitól foszthatják meg. 2018-tól ugyanis – ahogyan a fővárosi kerületek esetében tervezik – az önkormányzat nem lenne önálló közigazgatási egység, gyakorlatilag kormányhivatalok útján, a járási központok útján kormányoznák a településeket, évente pár tízmilliárd forintot megtakarítva a központosítással. A most megválasztott polgármesterek pedig, kis túlzással, legfeljebb az utcanevekről dönthetnek majd önállóan. Mindenesetre már most pénzügyi vezetőszárra veszik a falvakat és városokat, hiszen a jövőben a beruházásokhoz az uniós pénzeket felügyelő miniszterelnökség (értsd: a központi költségvetés) biztosítja az önrészt is (az ehhez szükséges forrást persze a településektől vonják el) – azaz csak az fejleszthet bármit, aki a kormány szívének kedves. (Nem csoda, ha a pénzhiányos önkormányzatok lelkesen vetik ki a vagyoni típusú sarcokat, kommunális, telek-, építményadónak becézve azokat.)

Államosítás az államosításon belül

A további centralizálás az oktatást sem kerüli el. Miután a Klebersberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) szakmailag megbukott (ezt gondolati anyja, Hoffmann Rózsa államtitkár ismerte el kicsit finomabb formában), és 57 milliárd forintos hiányt halmozott fel, elveszik a KLIK-től a bölcsődék, óvodák, általános és középiskolák rendszerét, és információink szerint beszuszakolják azokat is a kormányhivatalok alá. Ám a felsőoktatás sem ússza meg: pénzkivonás készül, ennek pedig KEHI vizsgálatok ágyaznak meg. Az egyetemek és főiskolák PPP-beruházásait (azaz magántőke bevonásával finanszírozott projekteket) veszik górcső alá, és az eddigi tapasztalatokból kiindulva bizton találnak is majd valamit, ami miatt lefújhatók a fejlesztések. A felsőoktatás átalakításának terveire utalhat az is, hogy Orbán pénteki rádióinterjújában a szakképzés átszabását nevezte az első feladatnak és megjegyezte, a jövőben a legjobb képességű diákok is nyugodtan mehetnek majd szakmunkásképző intézetekbe.

(Erről lásd részletes írásunkat, itt.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!