Kacsalábon forgó, hupikék paloták Szentendrén. Piros sipkás kerti törpékkel teleszórt, rikító-stukkós kúria Csepelen. Csiricsáré bádog-réz szörnyépület egy belváros peremén. Valóban ilyen épületeket húz fel a magyar ember most, hogy 300 négyzetméter alatt lényegében azt épít, amit akar? És mitől véd a giccsadó?
Most kesereghetne igazán Ady Endre, aki már száztíz évvel ezelőtt, a Budapesti Napló 1906. május 4-i számában megírta, hogy „a magyar nép nem városépítő (…) Egyetlen igaz városát sem magyar építette”, merthogy immár jószerivel azt építhet a magyar, 300 négyzetméter alatt, amit csak akar. Ízlése és pénztárcája szerint. Az Orbán-kormány tagjai aligha gondolták végig, milyen hatást vált ki az egyik legújabb kedélyjavító intézkedésük. A kabinet – a családi otthonteremtési kedvezménnyel összefüggésben – ugyanis lehetővé tette, hogy ezentúl építési engedély sem kell a 300 négyzetméternél kisebb lakóházak felhúzásához. Mindezt elegendő csupán bejelenteni.
Az építészszakma háborog, egyes önkormányzatok új adóval próbálják kivédeni a kormányrendelet következményeit. Bevezetnék a giccsadót – amivel amúgy több gond is van, és az csak a legkisebb, hogy ki mondja meg, és főként milyen alapon azt, mi számít giccsnek. A legtöbb magyar település arculatáért (értsd: rossz ránézni) ugyanis eleve leginkább azok vonhatók felelősségre, akik eddig is elbírálták és hagyták, hogy a polgárok és az építőipari vállalkozók ilyen-olyan-amolyan színű és stílusú épületeket húzzanak fel. Az önkormányzatok ráadásul eddig is megtehették volna – némelyek meg is tették, külön rendelettel, következetesen építészi felügyelettel –, hogy odafigyelnek egy-egy falu vagy város tájegységi jellegzetességet, történeti hangulatot hordozó arculatának megőrzésére.
Hossz. Szín. Tetőforma
Most viszont kitört a pánik. A települések, kerületek közül leggyorsabban talán Óbuda-Békásmegyer reagált, s mivel a jövőben is szeretné betartatni a helyi építési előírásokat, áprilistól települési adót vezetne be. A közbeszédben ez híresült el giccsadóként. Massányi Katalin, Óbuda-Békásmegyer főépítésze szerint a kerület egyes területeire speciális előírások vonatkoznak. Békásmegyer- Ófaluban például nem épülhet kacsalábon forgó, lila palota, csak magas tetős, világos színű, jellemzően vakolt felületű épület. A főépítész szerint ugyanakkor nem arról van szó, hogy ezentúl ők döntenék el, mi számít szépnek vagy csúnyának. Csupán olyan objektíven mérhető adatokat néznének az épületeken, amiket amúgy is előír a kerületi szabályozás. Ilyen például a hossz,a szélesség, a szín, a tetőforma vagy éppen az ablakok kialakítása. A hatóság eddig is ezeket vizsgálta az engedélyek kiadásakor. Ráadásul még csak a kerti törpék sem kerültek veszélybe. Az ugyanis ízlés dolga, hogy valaki tesz-e ilyet a kertjébe vagy sem. „Az a legfontosabb, hogy ne épüljön a környezetétől nagyon eltérő, a településképbe nem illő épület” – érvel Massányi Katalin.
Az új jogszabály ugyanakkor komoly jogi kérdéseket is felvet:
„A kormányrendelet korlátozza a helyi építési szabályozások érvényesítését – magyarázza Szabó Julianna, a BME Urbanisztikai Tanszékének docense. – A szakma régóta vitatkozik a szabályozás bonyolultságáról és az építészeti zsűrik esetenkénti túlkapásairól. De ezeket a szakmai problémákat most a szakma bevonása nélkül, erőből próbálták megoldani. Ráadásul a településrendezés az önkormányzatok törvényi joga és kötelessége. Az önkormányzati törvény rendelkezik erről, ezt egy kormányrendelettel semmissé tenni finoman szólva sem korrekt.”
Szabó Julianna szerint leginkább a volt zártkertekben szabadulhat el a pokol. Ezeket a területeket ugyanis anno hétvégi kertnek alakították ki, a telkek kicsik, többségük nem vagy csak részben közművesített, fejlesztésük műszakilag szinte lehetetlen. Eddig a polgármesterek, az építészeti zsűrik és a főépítészek kontrollálták a kifogásolható terveket. A januárban életbe lépett kormányrendelet ezt a szűrőt is kiiktatta.
Azt a szakemberek is elismerik, hogy az építkezések engedélyeztetési folyamata olykor hosszadalmas, de erre aligha az a megoldás, hogy egy új lakóépület felépítését elegendő csak bejelenteni. Ha valami ugyanis esztétikai káoszhoz vezethet, akkor az éppen az, ha mindenki azt épít, olyan házat, amilyet csak akar. Óbuda-Békásmegyer főépítésze úgy véli, van esély a kormányrendelet módosítására, ami szerint a bejelentési kötelezettséggel építhető új lakóházak megvalósításakor a helyi előírásokat is be kell tartani.
Elrettentő gondolat
Óbudához hasonlóan Zuglóban is bevezethetik a „giccsadót”. Karácsony Gergely, a XIV. kerület polgármestere szerint ez azokat sújtaná, akik az adott környezetbe nem illő házat építenek, terveznek; amelyek rontják a városképet és megváltoztatják az atmoszférát. Szerinte ez nem az ízlésről szól, hanem arról, hogy az új rendelet alapján nem lehet tudni, mennyi lakás vagy parkoló lesz az épülő házban, mennyire árnyékolja be a szomszédot, s hogy milyen lesz az épület színe.
A főváros III. kerülete jelenleg is dolgozik a települési adó részletein, így nem tudni, ki hogyan és mikor ellenőrizné az építkezés menetét – a tervezés fázisában és az építkezés után felülvizsgálatként. A koncepciót az óbudai vezetés már elfogadta, ha a testület megszavazza, akkor elrettentésnek szánnák az évi 500 ezer forintos giccssarc kivetését. Az adóból befolyt összeget fejlesztési célokra és szociális ellátásra fordítanák. A gond ezzel csak annyi, hogy ez egyben azt is jelentené, a pénzzel megváltható a giccs is. Igaz, nem olcsó mulatság, de mégiscsak lehetőség arra, hogy mindenféle nemes városépítési, -arculattervezési és -szabályozási szándék ellenére évi félmilláért ott virítana a giccs, ahol nem kellene.
A kormányrendelet szerint egy alaprajz helyett ezentúl elegendő a helyszínrajz is; az 1:100-as méretarány helyett pedig egy kevésbé részletes terv. Az építkezésről már a szomszédot sem kell értesíteni, aki polgári perben bizonygathatja, ha sérti az érdekeit az újonnan épülő házikó. Megszűntek a tetőformára vagy színre vonatkozó előírások, a homlokzati reklámokat, külső klímaegységeket korlátozó szabályok. A rendelet nem tér ki a minimálisan kialakítandó zöldfelület mértékére sem. A Balatonnál ugyan külön törvény védi a településeket, ám számos történeti településkép változik meg és károsodik alapjaiban.
A Magyar Építész Kamara nem tartja szakmailag elfogadhatónak a törvénymódosítást. Azt kérik a kamarai tagoktól, hogy továbbra is tartsák be az eredeti helyi építési szabályzatokat és előírásokat.
Magyarország több mint háromezer településén kevesebb mint háromszáz főépítész dolgozik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!