A budai iskola bejárata előtt néhány szülő álldogált. Első ránézésére nem lehet megállapítani, hogy éppen úgy diskurálnak még pár percig, ahogy más napokon is teszik, mielőtt elindulnak a dolgukra, vagy már a tiltakozó pedagógusokat támogató megmozdulás résztvevőit látjuk, ahogy próbálnak szóba elegyedni egymással. Erőt sugárzó demonstrációhoz ugyanis egy kicsit kevesen vannak.
Közben becsöngetnek, az iskola elcsendesedik. A kapuban megjelenik négy-öt tanár, kockás inget viselnek, lesétálnak a lépcsőn, átmennek az utca túloldalára, ahova a reggeli nap süt, és beszélgetni kezdenek. Érezni, hogy nem erre számítottak. Ennél nagyobb érdeklődést vártak a szülők, és kicsit élénkebb polgári engedetlenséget a kollégák részéről. A korlátnál álldogálók átsétálnak hozzájuk, akkor ezek szerint ők volnának azok, akik a megmozdulást támogatják. Mind a nyolcan. Az iskolába nagyjából 750 gyerek járhat, az 1500 szülő, mintegy 3000 nagyszülő.
Valaki megkérdezte a többiektől, hogy mit szólnak a reggeli hírhez, miszerint majd a következő választás után újra lesz önálló oktatási minisztérium. – Az ilyeneket csak azért dobják be, hogy kevesebben tüntessenek – válaszolta az egyik kockás inges tanár vagy szülő. Később abban is egyetértettek, hogy a KLIK átalakítása egy blöff, ami a lényegen nem változtat. Ha csak ennyien követelik a változást, akkor miért változtassunk? – tenné fel a kérdést a miniszterelnök, ha éppen erre járna és nem a rendeleti kormányzást szavaztatná meg magának az Országgyűlésben. Innen nézve, a tucatnyi tüntető nem is rossz eredmény, a parlament felszámolása ellen még ennyien sem tiltakoztak. Néhány utcával arrébb, egy középiskola előtt azért komolyabb tömeg áll sorfalat. Itt már diákok is vegyülnek a tanárok és a szülők közé. Beszélgetünk. – Máshol nem láttunk tüntető diákokat, ezért meglepő titeket itt látni – kezdjük. – Az a tanár, aki most az órát tartaná, tüntetni akart, mi pedig eldönthettük, hogy kijövünk vagy bent maradunk – mondják. – A többiek órán vannak, ha a tanár nem akart tüntetni, akkor a diákok sem jöhettek le. Az más. A nagynevű gimnáziumok és Sólyom László szerencsére gondoskodtak arról, hogy a fotósok készíthessenek olyan képeket, amelyek már-már emlékeztetnek a március 15-én beígért megmozdulásra. Majd 300 iskola, 15 ezer tanár – a kormánypárt tagjai feltehetően azzal a jóleső érzéssel feküdtek le szerdán este, hogy nem ez a mozgalom fogja megdönteni a hatalmukat.
Amiben rövid távon akár igazuk is lehet. Hosszú távon azonban akkor sem, ha ez a lázadás esetleg a következő hónapokban kifullad. Az elmúlt három hónapban ugyanis egy egész generáció számára tanította meg a kormány, hogy melyik politikai erővel szemben határozza meg magát. Ennek a korosztálynak az első közösségteremtő politikai élménye az anakronisztikusnak, szabadságellenesnek, maradinak érzékelt Fidesszel szembeni állásfoglalás. A 2010-ben még többségében a Fideszt támogató pedagógustársadalmon belül is helyrehozhatatlanul megingott a bizalom, de ez a kár semmi ahhoz képest, amit a fiatalok körében a kormány magának okozott. Ezt a generációt úgy vesztették el, hogy korábban meg sem hódították. Nekik a Fidesz lett az a párt, ami ciki.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!