A Raba’á Ál Ádávéja mecset bejáratához vezető utat sebtében összehordott téglafal védi: az a sok ezer ember emelte, aki több, mint másfél hónapja a mecsetről elnevezett teret megszállva tiltakozik az iszlamista államfő, Murszi elmozdítása ellen. Alaposan berendezkedtek, van itt minden, utcai árus és művész, a forró naptól védő alkalmi sátrak sokasága, szónoki emelvény és kisebbfajta tábori kórház meg barikádok a tér bejáratainál és a mecsetnél.
Az első ellenőrzőpontot elhagyva azt látom, hogy szakállas tüntetők állnak körül kisebb, kövekkel elkerített helyeket. Mint kiderül, a kövek a „mártírok” kiömlött vérét őrzik, azokét, akiket néhány hete az átmeneti kormányzat rendfenntartó erői lőttek agyon. „A mártírok vérének tömjénillata van” – mondják a vérfoltokat körülállók és erősködnek, hogy szagoljuk meg. Lehet, hogy tényleg tömjént érezni a betonra ragadt vér felett – ez azonban korántsem biztos, hogy csodát jelent. Pedig Egyiptomra ráférne a csoda.
Kudarcot vallott itt mindenféle külföldi közvetítő, hogy tárgyalásra bírja a szemben állókat és megakadályozzák a további erőszakot. A Muzulmán Testvériség vezetése szerint nem szabad tárgyalni a „hitetlen/tudatlan” rendszer képviselőivel, ezért nem is fogadják el az átmeneti kormányt.
Gihad El Hádád, a raba’á-i tüntetés sajtószóvivője azt mondta, addig nincs miről tárgyalni, amíg Murszi vissza nem kapja az elnöki székét. Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz akkor, ha a hadsereg és a rendőrség erővel kísérli meg felszámolni a tüntetést, azt felelte, akkor megvédjük magunkat, „akár a puszta mellkasunkkal”. A hadsereg persze azt szeretné, ha békében zajlana a tér megtisztítása, a „testvérek” mást gondolnak. A tüntetők szerint az „igaz ügy” miatti mártíromságra készülődés jeleit már mindenhol látni lehet a téren, legutóbb fehér, halotti ruhákba öltöztetett gyerekek felvonulásának fényképei borzolták a világi oldal és a Murszi-ellenes tüntetők kedélyeit. Sok a házilag barkácsolt lőfegyver is a táborban, és a pódiumon beszélő szónokok mind dicséretes ügynek tartják meghalni a Muzulmán Testvériségért.
Odanézz, mondom a holland kollégának, milyen szépen énekelnek azok a gyerekek. Ja, igen, néz fel. Hogyan mondod azt, hogy gyerekmártír egy szóban? – kérdezi angolul. Magyarul tudnám: mártírka. Útközben esik le, kiket is látunk, szép, fehér, hosszú ruhában énekelnek a gyerekek. A fehér a mártírium és az ártatlanság színe.
Megdöbbenve bámulom a gyerekeknek tapsoló felnőtteket. Büszkék rájuk: aki igaz ügyért hal meg, az biztosan a mennyekbe kerül. Több ez, mint következmény, ez maga a cél. Mártírok akartak lenni a Kadhafi ellen harcoló líbiai milicisták, mártírok a palesztin Iszlám Dzsihád tagjai, mártírok a futballhuligánok a Mohamed Mahmúd utcai harcokban 2011-ben, mártírok a piszkos lábú utcakölykök. És most ezek a tíz év alatti, gyönyörű kölykök akarnak mártírok lenni, fiúk, lányok vegyesen. Büszkék magukra, mert büszkék rájuk a szüleik. Nekem meg gyomorgörcsöm van, mert tudom, simán vannak esélyeik arra, hogy tényleg mártírok legyenek.
Raba’á Ál Adavéja nem tüntető lakói már jó ideje a kormányzat sürgős beavatkozását kérik, miután a kerületben gyakorlatilag egy hónapja megállt az élet. A kormányzat azonban ez idáig nem rendelte el a tüntetés felszámolását – félve, hogy a halottak száma sosem látott méreteket öltene. A helyzet azonban úgy tűnik, változóban van: Adli Manszúr, az átmeneti kormányzat elnöke bejelentette, az elmozdított államfő, Mohamed Murszi elnök korrupciós pere augusztus 25-én kezdődik. Ez értelmezhető ultimátumként is a Raba’á Ál Adavéja mecsetnél gyülekezők számára is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!